Lelkigyakorlatos Tábor Sárváron

Sárvár, Szent László Katolikus Iskola, 2008. aug. 4-6.

Augusztus 4. és 6. között lelkigyakorlatos tábort szervezett a Sárvári Szent László Katolikus Iskola lelkes pedagógus csoportja. A Biblia évéhez kapcsolódó táborban közel 40 gyermek vett részt, akik életkoruk szerint három csoportba voltak beosztva a különféle foglalkozásokra.

A program az első nap reggelén közös imádsággal kezdődött. Ezen a reggeli dicsérethez kapcsolódva Orbán István kanonok-esperes atya bevezető gondolatai hangzottak el, melyek jó lelki útravalóul szolgáltak a három nap elindításához. Ezután az emberhalász gondolat jegyében elnevezett csoportok, keszegek, pisztrángok és bálnák körforgás szerűen látogatták a különféle foglalkozásokat. A lelkigyakorlatos tábor gerincét az un. elmélkedő foglalkozások alkották, amelyek azonban a gyerekek életkorának megfelelően színes, játékos ismerkedések voltak az evangélium Isten országáról szóló tanításaival: királyi menyegző (Mt 22,1), a földbe rejtett kincs (Mt 13,44), a búza és a konkoly (Mt 13,24), a mustármag (Mt 13,31), a könyörtelen szolga (Mt 18,23), és a szőlősgazda (Mt 20,1).

Az elmélkedés első szakasza mindig az adott történettel való ismerkedés volt, bábfigurák segítségével, ezt követte a történet csattanójának kibontása játékos formában. A lelkigyakorlat kezdetén minden gyerek választhatott magának egy borítékot (különböző ragasztott képek tették változatossá őket), és ezekbe a borítékokba gyűjtöttek minden egyes elmélkedéssel kapcsolatban valami emlékeztetőt. Például a királyi menyegzőről szóló történet feldolgozása végén keménypapírból kivágott színes gyümölcsökből választhattak maguknak. Minden gyümölcs hátoldalára egy-egy erény volt felírva, és azt kapták útravalóul, hogy a választott erény gyakorlásával juthatnak be a királyi menyegzőre, az Isten országába. De gyűjtöttek földi kincseket, amelyeket átválthattak mennyei kincsre, énekeltek és társasjátékoztak, szóval a nagyon komoly lelki mondanivaló, nekik szóló játékos formában talált utat hozzájuk. Így aztán nem lankadt el a figyelmük, mindvégig nyitottak és készségesek voltak. (Tóth Gabriella és Tóth Kriszti)