Kérdések az Ószövetség deuterokanonikus könyveiről

Kérdés: Volt-e a Szeptuagintában fennmaradt szövegtöbbleteknek héber eredetije?

Komoróczy Géza: A Theodotión-féle fordításban (amelynek töredékeit főként a Hexaplából ismerjük) a nem héber és nem Septuaginta anyag sajátos módon helyezkedik el a zsidó hagyománytörténetben: az ezt lefedő vonulat megvan a maszoréta hagyományban is. Theodotión a Targum Jonátán hagyománynak felel meg. Nem kétséges, hogy a Septuagin­tá­ban fennmaradt többlet-szövegeknek, illetve a Jeromos által Theo­do­tión nyomán készített fordításoknak volt héber vagy arámi eredetije. Lehet, hogy arámi, lehet, hogy héber, ezt nem könnyű eldönteni, egységesen nem is lehet, szövege válogatja. Az teljességgel kizárt, hogy az i. sz. II. századi jámbor zsidó fordítók, mint Aquila vagy Theodotión, akik éppen vallási okokból voltak elégedetlenek a Septuaginta szabadabb stílusával, és ezért igazították szorosabban a héber szöveghez: hogy a Biblia görög fordítói kitaláltak volna olyan szövegeket, amelyeknek nincs valami előzménye a héber hagyományban. Az viszont nagyon is lehetséges, hogy Javne (Jamnia) a kanonizáció során némely héber szöveget félretolt. Ilyen értelemben tehát korrektnek tartom a Jeromostól a tridenti zsinatig húzódó keresztény (katolikus) kánoni hagyományt, amely hiteles bibliai szövegnek tekinti a deuterokano­ni­kus iratokat is. De a héber bibliai kánon más. A héber kánon az Iratok corpusának összeállításában utólag szelektált, és a mellőzött szövegek többnyire elvesztek. A qumráni könyvtár még gazdagabb volt, ott az utóbb mellőzött szövegek közül is többnek fennmaradt a héber vagy arámi eredetije.

Kérdés: A jamniai zsinat a kezében tartotta-e ezeknek a szövegeknek a héber eredetijét, vagy nem volt meg nekik?

Komoróczy Géza: Ezt nem tudjuk pontosan. Javnéről, ahol két vagy három generáció vallási tudósai tevékenykedtek, ebben a tekintetben csak annyit tudunk pontosan, amennyi az Énekek éneke kapcsán ott határozattá vált: hogy Rabbi Akiva véleménye szerint „beszennyezi a kezet”, értsd: szent (és ezért nem szabad közvetlenül megérinteni), értsd: beletartozik a kánonba. Az Énekek éneke kanonizációja felől Javne bölcsei döntöttek, ez volt a lezárása az Iratok és a héber Biblia kánonjának.

A helyzet az, hogy a deuterokanonikus könyvekből többnyire csak középkori héber másolatok maradtak fönn. Azóta viszont Tóbit (Tó­bi­ás) könyve, illetve Ben Szira héber szövege kifogástalanul dokumentálható a qumráni leletekből. Azt pedig nem lehet tudni, hogy másutt mely könyvek héber eredetije kerül még elő. Ebben a tekintetben maximális bizalommal vagyok a nem héber szövegekben fennmaradt bibliai hagyomány iránt. Még akkor is, ha tudnunk kell, hogy a fordítás során mindig megváltozik egy kicsit a szöveg, és hogy a keresztény fordítók vagy szerkesztők rendszerint saját felfogásukhoz igazították az eredetileg zsidó iratokat.

Megismétlem, hogy jónak tartom, hogy a Káldi-Tarjányi-Neo-Vulgata Biblia-fordítás Hieronymus megjegyzései közül egyet-mást ismét belefoglalt a magyar szövegbe, mert ezzel csatlakozott az autentikus Biblia-ismeret több mint másfél évezredes hagyományához. Ez valóban nagyon jó.