Mit jelent a Biblia az életemben?

2008. március 26., szerda 14:06

A Görög Katolikus Szemle márciusi számában Keresztes Szilárd apostoli kormányzó vall a Könyvek Könyvéhez fűződő viszonyáról. Ezt az írást adjuk közre az alábbiakban.

A Biblia csodálatos könyv, Isten gondolatainak csodálatos és titokzatos világa, mely állandó felfedezéssel és elámulással jár. Mert Isten gondolatai kifürkészhetetlenek, leírva is kifürkészhetetlenek. Ez nemcsak azt jelenti, hogy nem értjük a mondatokat, hanem azt is, hogy minél többször olvassuk, annál inkább feltárul benne valami új, a mondat eddig ismeretlen értelme, a jelenet új árnyalata, újabb összefüggés a különálló szövegek között. Akárhányszor olvasom a Bibliát, mindig találok újat benne.
A Biblia számomra az igazi imádság egyetlen hiteles forrása és tárháza. Isten szava, minden részében lehet imádság. Az Egyház hivatalos imádsága azért olyan veretes és azért olyan szép, mert hitelesen merít a Bibliából, mégpedig a keresztény évezredek tapasztalatával olvasott és imádkozott Bibliából. És ezért válik mindjárt értéktelenebbé, selejtesebbé, „hígabbá” a liturgia és az imádkozás, amikor a Bibliát mással akarják helyettesíteni.

A csend helye
A Biblia az életemben a lélek csendjének és az ember lázongásának a hiteles helye. Mert az életnek, az üdvösségnek, az evangéliumnak a csend a színhelye, a lélek csendje. Ezt a csendet nagyon nehéz magunkban megteremteni, de nem lehet nélkülözni. A Biblia az a hely, amely csendet parancsol a lélekben a maga mélységével, a maga tekintélyével. Ugyanakkor a Biblia az a hely, ahol az ember megélheti a maga keserűégét. Ennek a lelkületnek, az ember önmagával való küszködésének, a nehézségeivel, bűneivel, problémáival való megbirkózásának nem a publicitás, a külső lázongás a helye, hanem a léleknek a belső csendje. A Biblia természetes módon teremti meg ezt a belső, meghitt csendet, amikor úgy érzem, hogy Isten szavával szembesülve tudok magammal szembenézni, hogy lázadjak, szembeköpjem magam, vagy Istenben vigasztalást nyerjek.
Mert Isten szava hatalmas szó. Pál apostol mondja, hogy olyan, „mint egy kétélű kard, mely áthatol mindenen”. Isten szava mindent tud. Isten szava vádol és vigasztal, követel és bátorít, és ezt mind egyszerre. Nem tudom úgy olvasni a Bibliát, hogy az ne legyen számomra vád, hogy ne szembesüljek a magam bűneivel. Amikor a Bibliát magyarázom, akkor mindig azt érzem, hogy ezt nem a hallgatóimnak, hanem magamnak mondom, magamról és magam ellen beszélek. A Biblia kiköveteli belőlem az őszinteséget, hogy lássam azt, amiben követelményeket állít, amiben vádol vagy büntet, és csak ennek tudatában remélhetek bátorítást és vigasztalást a szent írásokból.
A Biblia éppen azért, mert Isten köztünk való jelenléte, számomra fogódzó, melynek segítségével megkapaszkodhatok Istenben. Kézzelfogható valóság: egy könyv szavakból, mondatokból, ígéretekből és parancsokból, amelyekbe belekapaszkodhatok. És tudom, hogy ez Isten üzenete, ez Isten kinyújtott jobb keze, ahol „szaván foghatom” Istent.

Az igehirdetés középpontja
Mit jelent a Biblia az igehirdetésemben? Papi életem előrehaladtával azt tapasztaltam, hogy beszédeim egyre inkább a Biblia köré fonódtak. Minden beszédben az a célom, hogy megmutassam az embereknek Isten irgalmas és emberszerető arcát. Mert Istennek nincs más arca, csak az irgalmas és emberszerető. És ha ezt keresem, akkor a Biblia minden lapjáról, főleg az Újszövetségnek minden jelenetéből oda jutok el, hogy milyen jó a mi Istenünk. Ilyen a mi Istenünk, aki miatt nincs mit szégyenkezni. A mi Istenünk olyan, akit örömmel lehet a mai zaklatott ember elé állítani, mert ő az irgalmas és emberszerető Isten.
Az Újszövetségnek, mindenekelőtt az evangéliumok és Szent Pál teológiájának alapvető gondolata, hogy Krisztus alakjában lehet rámutatni az emberi szenvedés és esendőség értelmére. A szenvedés mindig is a legnagyobb probléma volt. A mai világ szenvedéseihez egy olyan jelző társul, mely mindezt még tragikusabbá teszi: a magányosság. A mai ember vágyik a vigasztalásra, és nem lehet hamis vigasztalást adni. Csak egy magyarázat, egy gyógyír van az emberi szenvedésre, akár betegségnek, akár öregségnek, akár bűnnek hívjuk: Krisztus alakjában, az ő szenvedésében és a szenvedő Krisztussal történő azonosulásunkban találhatunk vigasztalást és erőt a győzelemhez.
Ha az emberi esendőségről beszélek, akkor az igehirdetésemnek egyik mindig jelenlévő célja, hogy széppé, bíztatóvá és járhatóvá tegye a megtérés és a bűnbánat útját. Hiszen az evangélium nagy vigasztalása, hogy „térjetek meg, és tartsatok bűnbánatot”. Hogy van bűnbánat és van bűnbocsánat. Ez az első mondata az evangéliumnak, Jézusnak is. A bűnbánat nem valamilyen keserűség, hanem az ember számára adott legnagyobb lehetőség, a mentőöv. Minden embernek van reménye arra, hogy felkeljen és újrakezdje.

Az igazi öröm csírája
Ma igen fontosnak tartom, hogy vigasztalni, bátorítani, örömre tanítani tudjuk az embereket. Nincs vigasztalásuk, mert az emberek emberségükben, vallásosságukban is elbátortalanodnak, és nem találják meg az igazi örömöt. Ha vannak örömök, akkor azok felületesek, mert a körülöttünk levő világ minden eszközzel azt sugallja, hogy csak ilyen örömöket lehet elérni, megszerezni. Pedig minden ember életében ott van az igazi örömnek, a bátorságnak a csírája, de ezt nagyon ápolni kell. Ha valamikor, akkor ma mindennél fontosabb, hogy beszédeink vigasztaló örömet ébresszenek, mert a negatív beszéd nagyon sokat rombol.
Életünkben és beszédünkben állandóan jelen kell lenni annak a tudatnak, melyet a Biblia az első laptól az utolsóig sugall, hogy mindennek a végső célja a feltámadt Krisztus és a Krisztusban született új egyház. Az evangéliumokban, az Újszövetségben minden a feltámadt Krisztusra mutat, ezért csak a feltámadt Jézus „szemüvegén keresztül” lehet olvasni az Újszövetséget.
Mindig úgy igyekszem beszélni, hogy meggyőzzem az engem hallgatókat: örömmel és meggyőződéssel hirdetem Krisztust. Tehát nem leckét mondok fel, hanem az ő igazságát hirdetem. Ez azt jelenti, hogy nagyon mélyen kell azonosulni azzal, amit mondani akarok. A Bibliának, az Isten Igéjének szervesen kell beépülnie az életünkbe, a gondolatainkba, hogy úgy érezzük: engem ez szétfeszít, ezt ki kell mondanom, nem hallgathatok.

Áldott legyen Isten, aki Bibliát adott a kezembe, aki papi és püspöki küldetést adott, hogy olvassam és hirdessem a Bibliát!
Áldott legyen Isten, aki a Biblia által nevel Krisztus teljességére, hogy Isten legyen minden mindenben!
Áldott legyen Isten, aki majd kiveszi kezemből a Bibliát, amikor egyedül Ő lesz a beteljesült Biblia, az örökre nyitott Könyv!

MKPK Sajtóiroda