Biblikus professzorok 1805-től
A
Hittudományi Kar:
[Pázmány Péter egyetemet alapít:] Nagyszombat,
1635. nov. 13.
Nagyszombati Egyetem Teológiai
Kara: 1938. nov. 3 [első Veni Sancte] - 1777.
aug. 24.
Budai Teológiai Kar:
1777. nov. 3. [Mária Terézia áthelyezte] - 1783. nov.
27.
Pozsonyi Teológiai Kar:
1784. jún. 1. [II. József áthelyezte] - 1786.
Pesti Generális
Szeminárium: 1786. nov. 6. [II. József
indította] - 1790. [megszűntette]
Seminarium Centrale:
1805. szept. 3. [Ferenc király indította] - 1921.
Pázmány Péter Tudományegyetem
Teológiai Kara: 1921 [az Egyetem felvette az alapító
nevét] - 1950. aug. 23.
Római Katolikus Hittudományi
Akadémia: 1950. szept. 20. [a kommunisták kizárták a
Kart az egyetemről] - 1985.
Pázmány Péter Hittudományi
Akadémia: 1985 [engedélyeték a név
használatát] - 1992. jan. 30.
Pázmány Péter Katolikus Egyetem
Hittudományi Kara: 1992. jan. 30. [a katolikus
egyetem alapítása]
Az újszövetségi szentírástudomány professzorai
Tumpacher József: 1815-1821-ig.
Godinger József: 1824-1831-ig.
Fillinger Lipót (Győr, 1787 - Pest, 1844. dec.
7.): teológiai doktor, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1834). A pesti papnevelő
intézetben tanult, 1811-ben avatták teológiai doktorrá. Előbb egyházmegyéjében
káplán és plébános, majd a győri papnevelő intézetben a teológia tanára.
1833-ban a pesti egy.-en a görög nyelv, a herméneutika professzora.
Értékes könyvtárát a pesti egy.-i könyvtárra hagyta. – M. Assertiones ex
universa theologia... (Pestini, 1811). – Irod. Toldy Ferenc: F. L. emlékezete
(MTA Ért. VII. 1846).
Márkfy
Sámuel
(Cserencsóc, 1811. márc. 29. - Pest, 1861. jún. 2.): egyháztudós, egyetemi
tanár, az MTA l. tagja (1860). 1826-ban a Benedek-rendbe lépett. 1834-ben a
pesti egy.-en bölcseleti, 1837-ben a bécsi egy.-en teológiai doktori oklevelet
szerzett, 1835-ben pappá szentelték, 1837- től zsidó és görög nyelvet tanított
Pannonhalmán, 1846-ban a pesti hittudományi karon a keleti nyelvek tanszékén
egy.-i tanár lett, közben 1852-től 1858-ig a bíboros- érsek titkára volt.
Német helyett a m. tanítási nyelv híve volt; közreműködött a kari könyvtár
megalapításában, tantervreformtervezetet készített. Írásaiban főként
szentírástudománnyal foglalkozott. – F. m. Hitkételyek (Pest, 1849); Szent
szakaszok. Evangéliumos könyv (Pest, 1854); Introductio ... (I - II., Budae,
1856 - 57); Scriptores facultatis theologicae ... (Pestini, 1859): Codex
graecus... (Pestini, 1860).
Samassa
József
(Aranyosmarót, 1828. szept. 30. - Eger, 1912. aug. 20.): egyházi író,
bíboros-érsek, az MTA tagja (ig. 1906). Tanulmányait Nagyszombatban és a bécsi
Pazmaneumban végezte. 1852-ben szentelték pappá. Előbb gimn. tanár volt
Nagyszombatban, aztán 1859-ben teológiai, majd 1861-ben egy. i tanár
Pesten. 1869-től 1872-ig Deák-párti programmal ogy.-i képviselő, 1869-ben
osztálytanácsos a vallás- és közoktatásügyi min.-ban, majd esztergomi kanonok,
1871-ben szepesi püspök, 1873-ban egri érsek. 1888-ban pápai trónálló, 1905-ben
bíbornok. 1872-től haláláig a főrendiház tagja volt. – F. m. Votum...de
matrimoniis mixtis (Pestini, 1858); Palaestina... (Strigonii, 1860); Sugarak
(Szemelvények S. J. beszédeiből és irataiból, Eger, 1898).
Hornig Károly,
báró (Buda, 1840.
aug. 10. - Esztergom, 1917. febr. 9.): bíboros, veszprémi püspök, az MTA ig.
tagja (1912). A pesti papnevelőben hallgatott teológiát. 1862-ben szentelték
pappá. 1862-től 1866-ig a bécsi Augustineumban folytatta tanulmányait. Hazatérve
a pesti papnevelőben tanulmányi felügyelő és egy.-i teológiai tanársegéd,
1870-től ny. r. tanár. 1878-ban esztergomi kanonokká és a prímási hivatal
ig. -jává nevezték ki. 1888-tól veszprémi püspök, 1912-től bíboros. A kat.
sajtóban számos egyháztörténeti és vallási kérdésekkel foglalkozó cikke jelent
meg. 1873-tól 1878-ig szerk. a Religio c. egyházi folyóiratot. Kiadta Padányi
Bíró Márton püspök 18. sz.-i naplóját (1903). – F. m. Veszprém múltja és jelene
(Veszprém, 1912).
Bognár István: 1879-1897-ig.
Székely
István (Nagyvárad,
1861. febr. 26. - Bp., 1927. febr. 26.): egyházi író, egyetemi tanár, az MTA l.
tagja (1921). Teológiai tanulmányait Nagyváradon és Bécsben végezte, itt
1886-ban doktorátust szerzett. 1886-ban a nagyváradi püspöki liceum tanára,
1895-től prelátus-kanonok, 1898-tól a bp.-i egy.-en ny. r. tanár, 1908 -
09-ben rektor; a Szent István Akadémia másodelnöke volt. – F. m. Monismus és
dualizmus a philosophiában (Bp., 1893); Erő és anyag (Bp., 1894); Ösztön és ész
(I - II., Nagyvárad, 1897). – Irod. Sz. I. (Akad. Ért.
1927.)
Pataky
Arnold (Temesvár,
1882. jún. 16. – Alacska, 1950. márc. 18.): kat. teológiai és történetíró,
egyetemi tanár. 1907-től a nagyváradi líceumban tanár. 1915-től a bp.-i egy.
hittudományi karán ny. rk., 1919-től ny. r. tanár. Számos értekezése jelent
meg a Theológia c. hittudományi folyóiratban, a Religióban stb. – F. m. Az
újszövetségi kánon története az I. niceai zsinat koráig (Bp., 1906); A
Herodes-dinasztia története (Bp., 1908); A bibliai Jeruzsálem az ásatások
megvilágításában (I., Bp., 1918; II., 1924); Az Apokalipszis
történelembölcselete (Bp., 1937).
Takáts
Ernő (Bp., 1896.
máj. 6. - Bp., 1951. aug. 17.): a Szent István Társ. vezérig.-ja, bibliafordító.
Álnevei: Tser; Weber E. (mindkettő a Kat. Tanítónők Lapja, 1919). A gimn.-ot
Bp.-en és 1914. jún.-tól Nagyszombaton, a teológiát pazmanitaként végezte, 1918.
szept. 22-én pappá szentelték. 1918. szept. 9.-1919. márc. 27. között hitoktató
a Bp. X. Liget utcai piarista isk.-ban, 1919-1929 közt Bp.- Ferencvárosban
káplán, 1922-24-ben a bp.-i egy.-en finn, görög, latin nyelvet és finnugor
összehasonlító nyelvészetet hallgatott, Bécsben 1924. jan. 28-án teológiai
doktorrá avatták. 1928-ban a bp.-i hittudományi kar bekebelezett (t.) doktora.
1929. júliusban a Szent István Társ. (SZIT) cégvezetője, 1936-ban ig.-ja.
1921-től a SZIT szentírásfordító bizottság tagja, mint ilyen, lefordította a
Bibliát Mózes I. könyvétől a Királyok IV. könyvéig. A Ward Kollégiumban a
szentírástudomány tanára. 1918-ban megnyerte a Lackenbacher-féle fordítói
pályázatot. 1930-ban a Szent István Akad. I. osztálya tagja. – M. Az Ószövetségi
Szentírás a Vulgata szerint (Káldi György fordítása nyomán átdolg., bevez.,
jegyzetekkel ellátta, Bp., 1947). 1950-51: a Hittudományi Karon az
Újszövetség tanára
Szörényi
Andor (Kula, 1908.
dec. 20. - Bp., 1969. márc. 8.): r. k. pap, egyetemi tanár. Iskoláit Zomborban
kezdte. A bp.-i Pázmány Péter Tudományegy.-en teológiából doktorált (1932), a
kalocsai főegyházm. papjává szentelték (1931). A római Szentírástudományi
Intézetben tanult (1932-36), majd a kalocsai papnevelő tanára (1936), utóbb
rektora (1950), közben laureátusi fokozatot szerzett a Szentírástudományi
Intézetben. Haláláig a bp.-i r. k. Hittudományi Ak. újszövetségi tanszékének
professzora (1951-69). Részt vett a bibliakutatók 5. világkongresszusán
Genfben, vendégelőadó volt a bécsi és gráci egy.-en. Tanulmányait a Teológia, a
Vigilia s külföldi szakfolyóiratok közölték. – F. m. Bevezetés az ószövetséghez
(jegyzet, Szeged, 1948); Az Úr Jézus szenvedéstörténete (jegyzet, Bp., 1950);
Adventi szentírási elmélkedések (jegyzet, 1950); Bevezetés az újszövetséghez
(jegyzet, Bp., 1953); Psalmen und Liturgie im alten Testament (Bp., 1961); A
Biblia világa (társszerző, Bp., 1966); Das Buch Daniel (Leiden,
1966).
Kosztolányi
István (Tótmegyer,
1903. okt. 25. - Bp., 1977. márc. 5.): kanonok. A teológiát Esztergomban
végezte, 1926-ban pappá szentelték. 1925-től hitoktató bp.-i isk.-kban. 1939-tól
Bp.-en hitoktató szakfelügyelő és tanár, 1948-49-ben a Bp.-i Érseki Helynökség
titkára is, 1954-től nyugdíjazásáig a r. k. leánygimn. hittanára, 1968-tól
haláláig a Hittud. Akad. újszövetségi tanszékén c. rk. tanár. Könyvtárát a
főegyházmegye könyvtárára, festményeit, kéziratait a főegyházmegyére hagyta. –
M. Így szólott az Úr... Ószövetségi bibliai történetek (Kézikönyv a bibliai
történetek tanításához. 1-2. Bp., 1942); Így szeretett az Isten... Újszövetségi
bibliai történetek (Kézikönyv a bibliai történetek tanításához. 1. köt. Bp.,
1944).
Az ószövetségi szentírástudomány professzorai
Alber Nep.
János (Magyaróvár,
1753. júl. 7. - Pest, 1830. jún. m.): piarista rendfőnöki tanácsos, egyetemi
tanár. 1805-től a pesti egy. hittudományi karán a keleti nyelveket és a
bibliai tudományokat tanította. – F. m. Interpretatio sacrae Scripturae
(I-XVII. Pest, 1801-1805); Institutiones linguae Hebraicae (Pest, 1806). – Irod.
Albert István: A. N. J. (Magyar piaristák a XIX. és XX. században. Bp.,
1942.)
Szabó Al. János: 1834-1857-ig.
Pollák János: 1858-1868-ig.
Hatala
Péter (Tótmegyer,
1832. febr. 17. – Marosvásárhely, 1918. febr. 17.): orientalista, egyetemi
tanár. Pesten filozófiát tanult, majd 1848-ban honvédnek állt. Világos után
fogságot szenvedett, kiszabadulása után papi pályára lépett, 1855-ben szentelték
pappá, 1856-ban teológiai doktorátust szerzett, 1857-1860-ban mint hittérítő
járt Palesztinában. Hazatérve az esztergomi papnevelőben tanított. 1861-től a
bp.-i teológia, 1869-74-ig az Ószövetség,1873-1905-ben, nyugdíjba
vonulásáig a bölcsészkaron a sémi nyelvek tanára. 1874-ben kilépett egyházából
és áttért az unitárius vallásra. Szerk. a Szabad Egyház, a Szabad Sajtó stb.
lapokat. Tagja volt a Petőfi Társ.-nak. – F. m. Arab nyelvtan (Bp., 1877);
Mohamed élete és tana (Bp., 1878); A felekezetnélküliség és a felekezeti
kényszer (Bp., 1894); A jogos szocializmus (Bp., 1898).
Berger Ev. János: 1874-1909-ig.
Kmoskó
Mihály (Illava,
1876. aug. 29. - Pusztazámor, 1931. ápr. 8.): orientalista, egyetemi tanár, kat.
pap, az MTA l. tagja (1922). 1898-ban szentelték pappá. Egy ideig a bp.-i
központi papnevelő intézet tanulmányi felügyelője. 1908-ban magántanári
képesítést nyert. 1910-től a bp.-i egy. hittudományi karán az Ószövetség és
héber nyelv, majd a keleti nyelvek tanszékén tanár, 1923-tól haláláig a
bölcsészettudományi karon a sémi filológia tanszékét foglalta el. Ugyanakkor
zámori plébánossá nevezték ki. Az ellenforradalmi rendszer jellegzetes
képviselője, hírhedt és antiszemita irányzatok híve. – F. m. A zsidók politikai
története a hellenizmus kezdetén (Bp., 1906); Unu Amon papyrusa (Bp., 1909);
Hamurabbi Törvényei (Kolozsvár, 1911). – Irod. Pataky Arnold: Emlékbeszéd K. M.
felett (Szt. István Akad. emlékbeszédei, II. 6. Bp.,
1937).
Pataky Arnold
(Temesvár, 1882.
jún. 16. - Alacska, 1950. márc. 18.): kat. teológiai és történetíró, egyetemi
tanár. 1907-től a nagyváradi líceumban tanár. 1915-től a bp.-i egy.
hittudományi karán ny. rk., 1919-től ny. r. tanár. Számos értekezése jelent
meg a Theológia c. hittudományi folyóiratban, a Religióban stb. – F. m. Az
újszövetségi kánon története az I. niceai zsinat koráig (Bp., 1906); A
Herodes-dinasztia története (Bp., 1908); A bibliai Jeruzsálem az ásatások
megvilágításában (I., Bp., 1918; II., 1924); Az Apokalipszis
történelembölcselete (Bp., 1937).
Iványi János, Imhof
(Püspöknádasd,
1894. jan. 9. - Bp., 1954. máj. 6.): r. k. pap, pápai prelátus, egyetemi tanár.
Pécsett a ciszterciták gimn.-ában érettségizett, majd Bécsben folytatta
tanulmányait az egy. teológiai fakultásán. 1916-ban pappá szentelték.
1916-18-ban orientalisztikai tanulmányokat végzett Bécsben az Augusztanum
Intézet ösztöndíjasaként. 1920-ban teológiai doktorátust szerzett. Mohácson volt
segédlelkész egy évig, majd 1921-25-ben Pécsett működött hittanárként a Felsőbb
Kereskedelmi Isk.-ban és a reálgimn.-ban. 1925-26-ban Rómában, a Gergely
Egy.-hez csatolt Pápai Szentírástudományi Intézetben felsőbb teológiai
tanulmányokat folytatott. 1926-28-ban a Pécsi Püspökség területén különféle
egyházi beosztásokban tevékenykedett. 1928-ban Bp.-re került, ahol a Pázmány
Péter Tudományegy. Teológiai Fakultásán, az ószövetségi szentírástudományi
tanszék tanáraként, majd tanszékvezető professzoraként működött 1952-ig.
1937-38-ban és 1942-43-ban a Teológiai Kar dékánja volt. Számos
szentírástudományi cikke jelent meg a Religio és a Teológia c. lap hasábjain.
Részt vett a Katolikus Lexikon szerkesztésében.
Németh Antal: 1952-1956-ig.
Görgényi
(1945-ig? Grund)
Béla
(Ljeskovica, Pozsega vm., 1909. ápr. 29.-Pécs, 1975. dec. 25.):
akadémiai tanár, kanonok. – 1928: a Pázmáneum növ-e. 1933. VII. 16: pécsi
egyhm-sként Bécsben pappá szent. Itt, 1934: Berlinben, 1936: Rómában
szentírástud-t tanult. 1938: Bécsben drált. A pécsi, 1951: a győri szem. tanára,
1954: Szigetváron, majd Siklóson h. plébános. 1956-1971: a Hittud. Akad.
ÓSz-tanszékének tanára. 1971: lemond tanszékéről, Pécsre költözik, pécsi
kanonok. M: Izrael vallásügyi régiségei. Bp. 1960. – Az Ószövetség
története. Akadémiai jegyzet. Bp. 1962 – Ádámtól Krisztusig. Bp
1965.
Mócsy Imre S.J., (Kalocsa, Pest vm., 1907. nov. 21.-Bp., 1980. jún. 12.): szerzetes, főiskolai tanár. – A kalocsai jezsuitáknál éretts., 1925. VII. 30: lépett a JT-ba. 1933-38: az innsbrucki egy. hallg-ja, teol-ból drált. 1938-44: a szegedi r. és egyhm-közi teol. főisk. tanára. Közben 2x Rómában volt ösztöndíjjal, a Gregoriana Egy-en bölcs. drátust, a Pápai Biblikus Int-ben kandidátusi fokozatot nyert. 1944. II: meghívták a Gregoriana ÚSz tanszékére, 1946: a szentírástud-ok dr-a. – 1947: Szegeden biblikus tanár. 1948: „egyházi ügyben” kapott útlevéllel Czapik Gyula érs. szóvivőjeként Rómába ment, 1949: tért haza. I. 17: letartóztatták, a „Buda-Déli”, majd a kistarcsai internálótáborba vitték, ahol építkezésnél vízhordó, majd a „papi szobában” szőnyegszövő. – 1953. X. 15: izgatás címén 9 és fél é. ítélték, amit az azévi amnesztia-rendelet értelmében 6 év 4 hónapra harmadoltak. Büntetését a Markó u-ban, Vácott, majd a Bp-Kozma u. Országos Börtönben töltötte. Itt a mosodában felrázó, gőzmángorló és szárítóként dolg. A pelenkamángorláshoz beadott újítását elfogadták. – 1954. XII. 22: feltételesen szabadlábra helyezték. 1955. I. 4: az Állatorvosi Főisk-n kvtári főmunkaerő, VI. 26: „hozzájárulással kilépett” megjegyzéssel elbocsátották. VIII. 3: a MÁV É-i Osztószertárban (X. Kőbányai út 30.) fizikai dolgozó. 1956: Pályázik az Ószövetségi Tanszékre, politikai nyomásra elutasítják. 1958. VII. 1: a Szépműv. Múz. Dokumentációs Közp-jában tud. kutató. 1964. I. 2: ismét a MÁV-nál dolg. – 1965. I. 17: újra letartóztatták, és „összeesküvésben való részvétel” címén a Legfelsőbb Bíróság TBF. IV. 7/65. sz. ítéletével 4 évre ítélték. A Közp. Büntetésvégrehajtó Int. cipészetében talpaló, sarkaló, élező és szíjgyártó. Jó munkájáért és szíjgyártói újításáért büntetése negyedét elengedték. 1968. I. 16: szabadult, jelentkezett a MÁV É-i Osztószertárban, fölvették, 1970. X. 20: innen ment nyugdíjba. – 1971: Pályázik az Ószövetségi Tanszékre, politikai nyomásra elutasítják. M: Alfréd titka. Írta Weiser Ferenc. Átdolg. Bp., 1930. – Szikrák Loyolai Szt Ignác lelkéből. Összeáll. Bp., 1933. – Szt Pál élete. (Vázlat) Szeged, 1942. – Problema imperativi ethici in iustificatione paulina. Róma, 1947. – Ádámtól Krisztusig. 1-2. köt. Bp., 1965. – Nyitott szívvel. Ker. világnézet – ker. lelki élet. Uo., 1981. – Mi a Biblia? Uo., 1998. (Biblikus írások 2.), Az evangéliumok hitelessége, Uo., 2001. (Biblikus írások 5.).
A keleti (bibliai) nyelvek professzorai
Dertsik János: 1814-1826-ig.
Ruzsicska János: 1853-1881-ig.
Kanyurszky György
(Nemesmilitics,
1853. márc. 10. - Visegrád, 1920. máj. 23.): orientalista, egyetemi tanár,
egyházi író. 1875-ben szentelték pappá Kalocsán. Utána a bécsi
Ágoston-intézetben folytatta teológiai tanulmányait. 1877-ben avatták teológiai
doktorrá. 1875-76-ban a keleti ak.-án újarab és perzsa nyelvet tanult. 1878-tól
a kalocsai papnevelőben teológiai tanár. 1882-ben a bp.-i egy.-en rk.,
1886-1914-ben r. tanárként adta elő a keleti nyelveket. Számos
tanulmánya, cikke, költeménye és fordítása jelent meg a korabeli lapokban.
Megírta a klasszikus arab nyelv kézikönyvét (Bécs, 1882).
Kmoskó Mihály 1914-1923-ig, ld. fent, az Ószövetség professzorainál.
Aistleitner
József (Sopron,
1883. máj. 2. - Bp., 1960. szept. 9.): r. k. lelkész, egyetemi tanár, a
nyelvészeti tudományok doktora (1960). Győrött és Bécsben végzett teológiát,
ahol 1907-ben doktorátust szerzett. 1906-tól Tatán segédlelkész, 1908-tól a
győri nagyszeminárium prefektusa, 1909-től a győri kat. tanítóképzőben tanított.
1913-ban történet-földrajzszakos tanári oklevelet szerzett. 1925-50-ben a
bp.-i egy. hittudományi karán a keleti nyelvek tanára. Tudományos
tevékenységének központjában az ugariti sémi nyelvű feliratok álltak, amelyeknek
értelmezésében, nyelvi és tárgyi magyarázatában nemzetközileg elismert
tevékenységet folytatott. Ő készítette el az ugariti sémi feliratok első
összefoglaló német fordítását. Maradandó értékűek a régi sémi személynevekre
vonatkozó kutatásai, valamint szövegkritikai alapon készített bibliafordításai.
– F. m. Ein Opfertext aus Ugarit, mit Exkurs über kosmologische Beziehungen der
ugaritischen Mythologie (I-II. Bp., 1954-55); Studien zur Sprachverwandtschaft
des Ugaritischen (I-II. Bp., 1958); Wörterbuch der ugaritischen Sprache (Berlin,
1963). – Irod. Czeglédy Károly: J. A. (1883-1960) (Acta Orientalia,
1960).
Liptay
György tanársegéd (Kispest, 1921. márc. 29.-):
tanár, igazgató, rektor. – 1941: a Pázmáneum növ-e lett. 1945. VIII. 12: Vácott
pappá szent. Kállón kp., majd teol. dr. 1946: Kiskunhalason hitokt., majd a váci
szem. pref-a és tanára. 1947: ppi szertartó, 1952: Egerben a szem. pref-a és
tanára. 1951: Soroksáron kp. 1951-61: a bpi Hittud. Akad. tanársegéde
[latint, görögöt, hébert tanít], majd Kispest-Munkástelepen és
Vecséstelepen, 1965: Pesterzsébeten és Pestlőrincen kisegítő lelkész. 1968:
Vácott egyhm. kvtáros. 1969: Pestlőrinc-Miklóstelepen plnos. 1979(?): a bécsi
Opus Mystici Corporis kiadó ig-ja. 1989: a Pázmáneum rektora. 1990: hazatért, a
gyori papi otthon lakója lett.– M: Zsoltárkulcs. A Zsoltároskv.
szókincsének és kifejezésanyagának lat-m. gyűjt-e. Szerk. Bp., 1961. –
Krisztus Jézus született. Gyermekségevangélium Lukács és Máté szerint.
Rózsa Hubával. Uo., 1978. – Az önvizsgálat útján. Írta Johannes Gründler.
Ford. Boros Ildikó. – Lelkiismeretvizsgálatok. Ford. Török Jenővel és
Ugray Lajossal. Bécs, 1979. – Bevezetés az ÚSz-be, egyben bepillantás a
teol-ba. Írta Wilhelm Egger. Ford. Uo., 1981.
Gründner
Simon tanársegéd (Kurd, Tolna vm., 1910. febr.
26.-Lindkirchen, NSZK, 1977. nov. 30.): akadémiai tanár. – 1931: a Pázmáneum
növ-e lett. 1937. VI. 29: Vácott pappá szent. Kiskunhalason, 1938: Soroksáron,
1939: Monoron, 1940: Cegléden kp., 1942: uo., 1944: Kispesten hitokt. 1948:
Apostagon, 1958: Hatvanban plnos. 1961-67: a Hittud. Akad. K-i nyelvek
tanára. 1967: kitelepült. Összeállította: Kassay Tamás 