Bibliaapostolképző Szemináriumok

Beszámoló néhány alkalomról (2000-2006)

Az alábbiakban a 2000-2006 között megtartott szemináriumaink közül néhányról közlünk rövid beszámolót, valamint válogatást a résztvevők visszajelzéseiből:

Sátorljaújhely, 2000. – Végre megtört a jég: a határon túli testvéreink közül egy felvidéki csoport számára is tarthattunk bibliaapostolképző szemináriumot. Varga Zoltán sátoraljaújhelyi piarista atya szervezte, és a sátoraljaújhelyi piarista kollégium adott számunkra helyet, tehát itt volt, Magyarországon.

Kicsit úgy megyek a sátoraljaújhelyi piarista atyákhoz, mintha édesanyámhoz mennék, mert tudom, hogy ott mindig szeretet és gondoskodás vesz bennünket körül, nem csak helyet adnak, hanem otthont adnak nekünk. Kezdve Magdikánál, a gazdasági vezetőnél, aki oly mosolygós kedvességgel jön be szombat-vasárnap, mintha nem is a szabad napja lenne, a takarító néniig, aki reggel hatkor megfőzi a tömérdek kávét, hogy mire mi felkelünk, ott gőzölögjön a szobák előtt. Az ottlét öröme csak fokozódott, amikor megismertük azt a népes közösséget, akik a határ másik oldaláról érkeztek, László atya vezetésével, zömükben Királyhelmecről. A közösségi szentírásolvasás módszereit nem mesterséges helyzetben, hanem tényleges közegükben, egy valódi közösségben próbáltuk ki. Szép volt megtapasztalni, ahogy hordozták egymást, egy nemrégiben elvesztett fiatal testvérük fájdalmát, vagy ahogy a vidámeste felszabadult nagy közös játékában résztvettek. Munkatársak és résztvevők egyaránt gazdagodtunk a közös munkában.

A felvidékiek visszajelzéseiből:

– Nagyon tetszett az egész. Egy jó pár módszerrel ismerkedtünk meg, amellyel jobban megismerhetjük a Szentírást. Nagyon örülök, hogy itt lehettem. Remélem, ezeket a módszereket otthon is felhasználhatom, és egyre jobban megszerethetem a Bibliát. Jó volt, hogy ezeket a módszereket a gyakorlatban is kipróbálhattuk. A szállás is nagyon jó volt, az emberek pedig nagyon rendesek, aranyosak voltak.

– Nagyon jó volt veletek együtt lenni, közösen ízlelni a Szentírást, s így megérteni Isten akaratát, üzenetét. Köszönöm!

– Pozitívan hatott rám a nyitottság, az összhang, az egymásra figyelés, egymás véleményének elfogadása.

– Hazaviszek olyan felfedezéseket, amiket eddig nem tudtam: „Engem olvas a Biblia” – „Megtörjük az igét, megtörjük a kenyeret” – „Ha Istennek szava teremtő szó, akkor most is teremt engem, amikor olvasom” – „Marhapásztorból is lehet lelkipásztor” – és még sorolhatnám. Érzem, hogy jobban szeretem a Bibliát.

– Új tudás és tapasztalat birtokában megyek haza, amit minden erőmmel és örömmel átadok a rámbízottaknak.

* * *

Vajdaság, Domus Pacis, 2000. – A Vajdaságban nem először jártunk. Most is a Horgos melletti Domus Pacis adott helyet a csókai Both István atya és Kornélia nővér által szervezett szemináriumnak. A vajdasági képzés mindig más, mint a többi. Ott egy sokat szenvedett közösség igazgyöngyei ragyognak fel a közösségi szentírásolvasás módszereinek megtanulása során. Most a résztvevők mindegyike valamilyen közösség aktív tagjaként érkezett, a hiten és szereteten kívül telve elkötelezettséggel, mások iránti felelősséggel. Így aztán még a nagyobb felkészültséget, biblikus ismereteket igénylő, „strapásabb” módszereket is lelkesen elsajátították. Munka, megrendülés, vidámság szép pillanatai váltogatták egymást. Számomra a kenyérmeditáció két epizódja maradt emlékezetes: egy közelmúltból származó emlék egy családról, akik jobb híján füvet vacsoráztak (!) és István atya boldogsága, amikor a csoport olyan sürgölődő szorgalommal gyűjtötte a Szentírásból a megfelelő idézeteket, mint a méhek a mézet.

A vajdasági testvérek visszajelzéseiből:

– Ezek után már nem is tudom, hogy mit mondjak, hiszen az arcom és a szemeim mindent elárulnak. Életem legszebb és legbensőségesebb napjait töltöttem el ezen a hétvégén. A kis kocsimat bizony jól fölpakoltam, hála az Úrnak. és a többi társamnak, ha szólíthatom így őket. Hogy mivel telt meg a kiskocsim? Csupa örömmel, vidámsággal, békességgel és nem utolsó sorban végtelen szeretettel és hálával. ... Már csak egy dolog bánt emgemet: hogy hogyan fogom hazahúzni ezt a nehéz kocsit könnyek nélkül, ugyanis nincs kizárva, hogy az úton hazafelé kifakad a kiskocsim gumija.

– Szívem csordultig van örömmel, hálával és némi kis bölcsességgel. Örülök az őj ismeretségeknek, hálás vagyok mindazoknak, akik rám szánták idejüket, türelmüket, és megtanítottak a Szentírást más szemmel olvasni.

– Nagy elismerésemet és hálámat szeretném kifejezni az itt töltött napokért. Sok szépet és jót viszek magammal: a reggeli gitáros ébresztés, a hasznos előadások, a különböző módszerek, a Biblia-feldolgozások, csoportmunka, a sok szép és sokat mondó ének, a szeretet, kedvesség, amely körülvett bennünket, a vidám est, a szépen díszített és jól elkészített ételek. Örülök, hogy itt lehettem! Hála, köszönet mindenért!

* * *

Vajdaság, 2001 – Bibliatársulatunk 35. bibliaapostolképző szemináriuma 2001. máj. 25-29-ig volt a ferences atyák Horgos melletti Domus Pacis képzési házában. Ez a szántóföldek között álló, tanyából létrehozott épület- együttes külön élményt jelent a tágas, pipacsos mezőkkel, a ház körüli rózsakerttel és kis tavakkal, ligetekkel. Csupa szépség, csupa illat, csupa madárdal. A kertben lévő kicsi, kerek kápolnában tartott szentmisékbe a kitárt ajtón-ablakon át belekapcsolódtak az eresz alatt fészkelő fecskék, mindenféle mezei dalosmadár, és a békák sokhangú kórusa.

Ez volt a harmadik bibliaapostolképző a Vajdaságban. Mint az előző két alkkalommal, most is Both István csókai esperes-plébános atya szervezte a szemináriumot. A képzést Gelley Anna, Radnóti Mária, Tarjányi Béla, Thorday Attila és Vágvölgyi Éva vezette, valamint Keszeli Sándor, akit először üdvözölhettünk a munkatársak között (máris feleségével, Ilivel együtt jött közénk). 32 jelentkező volt, küzülük többen már nem először vettek részt ilyen képzésen, és már mint multiplikátorok, a Szentírás lelkes apostolai tevékenykednek. Ez az elkötelezettség meghatározta a képzés egész légkörét. Bár most kevesebb volt a fiatal, mint az előző alkalommal, semmivel sem voltak kevésbé fiatalosak. Meglett férfiak, falusi nénik fantasztikus rugalmassággal vettek részt a mozgásmeditációban vagy találtak ki mozgássort a reggeli zsoltárimához, hogy ne csak a lelkünk, de az egész testünk is részt vegyen Isten dicsőítésében.

A résztvevők visszajelzéseiből:

– Számomra felejthetetlen élmény, öröm volt veletek együtt lenni. Örömmel és Szentlélekkel feltöltődve megyek innen haza, sok szép igével, tapasztalattal gazdagodtam, ami mindennél többet ér.

– Hála legyen neked, Istenem, hogy kegyelmed segítségével a Bibliatársulat tagjaival együtt tölthettem el ezt a három felejthetetlen napot!

– Köszönet mindannyiótoknak, hogy eljöttetek, itt voltatok velünk. Nekem valóban öröm volt ez a három nap. Imádkozzunk továbbra is egymásért.

– Köszönöm, hogy ilyen vidám és szeretetteljes előadást tartottatok, és köszönjük a türelmeteket és ezt a nagy szeretetet.

– Isten újra felém nyújtotta a kezét, és elárasztott végtelen nagy kegyelmével. Hála és dicsőség az Úrnak!

– Isten csodálatos ajándéka, hogy veletek lehettem. Az ő tenyerén éreztem magam. Köszönöm.

– Fantasztikus érzés veletek lenni. – Világossá vált, hogy a Bibliát nem csak olvasni kell, hanem értelmezni, és ahányan vagyunk, mindenkinek személyesen adott tanácsot a személyiségváltoztatásra.

– A ház egy ékszerdoboz! A gondnok és a konyhások roppant kedvesek.

– Nagyon hálás vagyok az Úrnak, hogy ide vezetett. Igéiből elmélkedhetek, s kérem az Urat, hogy visszatérve a közösségbe hasznát vehessen, hirdessem szent szavait és aszerint is élhessek. Köszönöm az elmúlt pár nap ajándékait, amelyeket lelkemben hordok, és örömteljes szívvel adok mégegyszer hálát a jó Istennek, s kérem, vezessen el ezen az úton, bármerre is járok.

– Az Isten áldjon meg Benneteket! Emberségtek, szeretetetek, az általatok adott tudás hitünkben erősít bennünket. Imádkozzatok értünk, hogy mindazt, amit Tőletek kaptunk, hiánytalanul adhassuk tovább!

* * *

Kiskunhalas, 2001. – 2001-ben az utolsó októberi hétvégén Kiskunhalason tartottunk bibliaapostolképző szemináriumot. Még a nyáron rögzítettük Vangel Imre plébános atyával a dátumot, és akkor még senki sem sejtette, hogy a sok ünnepnap miatt ez a szombat munkanap lesz. Mikor kiderült, mi azt javasoltuk, hogy talán halasszuk máskorra, de Imre atya azt mondta, hogy már olyan régóta szeretné és mindig odébb tolódik valami miatt, ne törődjünk semmivel, tartsuk csak most. Jó, mondtuk, és azt gondoltuk, hogy nagyon szűkkörű lesz ilyen körülmények között ez a szeminárium. Még egy nehézséggel tetéződött ez a hétvége, hogy fennállásunk óta először, a körülmények miatt, nem lehet bentlakásos. A szemináriumnak a Szent József Katolikus Általános Iskola adott helyet, étkezést biztosított, de a résztvevők otthon aludtak. Legnagyobb meglepetésünkre hét elején harminc fölött volt a jelentkezők létszáma, és ez egészen ámulattá fokozódott, amikor péntek reggel Imre atya felhívott, hogy negyvenkilencen vannak, nem baj-e. Nem volt baj, csak nem akartunk hinni a fülünknek. Érkezésünkkor az iskolában Szilágyiné Kósa Erzsébet igazgatónő fogadott bennünket nagyon kedvesen és a gyülekező hallgatóság. Péntek este hetvenen hallgatták Tarjányi professzor úr nyitóelőadását az iskola gyönyörű halljában (ezen nem csak a szemináriumra jelentkezettek, hanem más érdeklődők is résztvehettek). A népes érdeklődők után a második meglepetést a környezet jelentette. Mintha nem is általános iskolában lennénk, tisztaság és jó illat volt mindenütt, tiszta, össze nem rugdalt falak, és a folyósok telis–tele voltak gyönyörű, zöld növényekkel. Tréfásan meg is kérdeztem, hogy mit csinálnak, tán összekötözik a gyerekek kezét-lábát, hogy nem tesznek semmit tönkre?

Imre atya szervező munkáját dicsérte, hogy a város két plébániáján zajló eleven hitélet mindenfajta lelkisége és kisközössége képviseltette magát a szemináriumon, a neokatekumenektől a karitász csoportokig és cserkészvezetőkig, sőt a befogadó iskola több tanára is. Miután csak négyen voltunk munkatársak, a kiscsoportos munka vezetésébe is bekapcsolódtak a résztvevők, és nagyon jól helytálltak. Nehézséget jelentett (de egyben lehetőséget is adott az egymás iránti szeretet megnyilvánulására), hogy a programok este fél tíz-tízig tartottak, és reggel fél nyolcra már vissza kellett érniük (az egyik néni három és fél kilométerről jött kerékpárral, őt például valaki autóval hazavitte este, és reggel el is hozta). Minden módszert nyitottan és örömmel fogadtak, és azzal az elhatározással, hogy a közösségükben használni fogják. Mindkét plébánia plébánosa, Imre atya és Pál atya végig részt vett (természetesen apróbb megszakításokkal, temetés, szentmise miatt). Megértettük, hogy a nagy érdeklődés az ő Szentírás iránti szeretetük és évek hosszú során át folyó lelki nevelő munkájuk gyümölcse.

A résztvevők visszajelzéseiből:

– Hálát adok az Úrnak, hogy jelen lehettem ezen a kurzuson, amely mindvégig bensőséges, szeretetteljes légkörben folyt. Felemelő érzés volt. Nagyon köszönöm a Szent Jeromos Bibliatársulat munkatársainak azt a hozzáállást, áldozatot, munkálkodást, amellyel megajándékoztak sokunkat. Közvetlenségük, nyíltszívűségük nagyban segített, bátorított bennünket (mezei) bibliaforgatókat is az aktív részvételre. Így újabb indíttatást érzek, hogy merjem közvetlen környezetem felé is mondani a Szót, és másokat is próbálni közelebb hozni–segíteni ebben – Istenez.

– Nagyon szép, értékes és gazdagító volt számomra ez a kurzus. Hála legyen Istennek ÉRTETEK, és azért, hogy itt lehettem. Bízva az Úr mindenhatóságában remélem, hogy talál rá módot, hogy én is tudjak valamit továbbadni az itt tanultakból, s hogy életemet ennek a tanításnak a fényében tudjam élni. Ezért kérem a Ti imáitokat is!

– Az itt hallottakat, tapasztalatokat szeretném hasznosítani pedagógiai munkám során. Sok segíétséget kaptam, hogy a nagyon hátrányos helyzetű gyerekeket a Szentírás segítségével a szépre, a jóra neveljem. Köszönöm!

– Igen sokat kaptam ezen a szemináriumon. A legnagyobb: a Szentírás-olvasást jobban az életem részévé akarom tenni! Felismeréseimet, élményeimet családommal szeretném megosztani.

– Igazán hálás vagyok Nektek, mert fáradhatatlanul dolgoztok azon, hogy jobban mgismerjük, megértsük Isten akaratát, üzenetét. Itt marasztalnálak benneteket, hogy mindig kéznél legyetek, mert nem csak kenyérrel él az ember, a tudásra, ismeretekre is nagy szükségem van.

– Különösen jó volt a közös megbeszélés. Hogy szabadok lehettünk a véleményünkben, és semmilyen kérdést sem tartottatok butának! Jó volt együtt lenni, rácsodálkozni, mennyi felfedezetlen kincs vár ránk a Szentírásban!

* * *

Vajdaság, Tótvalu, 2002. – Továbbképzési munkacsoportunk Vágvölgyi Éva vezetésével május 10-12. között tartotta meg negyedik bibliaapostolképző szemináriumát a Vajdaságban, a Tóthfalu-i új Kulturális Központban, amely az előző magyar kormány támogatásával készült el és került átadásra röviddel megérkezésünk előtt. A negyedik alkalom is éppoly kedves és lelkes együttlét volt a vajdaságiak körében, mint az előzőek. Both István atya szeretettel fogadott, két munkatársa pedig, Kónya Lívia és Móra Mária előadóként is közreműködtek a képzésben. A jó hangulatot az sem tudta elrontani, hogy szombat éjjel a templom kertjében feltörték és kirabolták az összes autót (kivéve a miéneket).

A résztvevők visszajelzéseiből:

– Új emberekkel ismerkedtem meg, akiknek szintén életük része a Szentírás. Új értelmet, értelmezést nyertek az egyes szavak, mondatok, cselekedetek. Észrevettem, hogy a Szentlélek valóban tevékenykedik köztünk. Kicsit, de nem utolsó sorban – máshogy kel fel a Nap és máshogy nyugszik le. Lelkileg feltöltve térek haza, és hiszem, hogy ez csak fokozódni fog. Köszönöm, hogy itt lehettem!

– Csodálatos reggelre ébredtünk – mint amilyen csodálatos volt ez a mostani együttlétünk is. Áldjon meg az Isten benneteket, és tartson meg ilyennek, ahogyan mi megismertünk titeket. Boldog vagyok, hogy lélekben felfrissülve – teli kocsival – mehetek haza. Szívből köszönöm!

* * *

Nyíregyáza, 2002 – Továbbképzési munkacsoportunk meghívást kapott a Debrecen-Nyíregyházi egyházmegyébe, hogy az egyházmegye összes hitoktatója számára tartsunk bibliaapostolképző szemináriumot. Tekintettel a nagy létszámra, három alkalommal megyünk a nyíregyházi Katolikus Tanulmányi Központba, hogy mindenki részt vehessen a szemináriumon. Az első alkalom június 28-30-án volt, a másik két továbbképzést most, az őszi hónapokban tartjuk meg. A júniusi szemináriumra – Zsuppán Mónika (új munkatársunk) – kezdeményezésére kivonult az MTV felvevőcsoportja: a felvételek, interjúk alapján két alkalommal ismertető műsort fog sugározni a TV Társulatunkról, továbbképzéseinkről és a bibliaapostolságról (szept. 25-én és okt. 5-n).

Örömünkre szolgál, hogy Bosák Nándor megyéspüspök atya olyan fontosnak és szükségesnek tartja a bibliaapostolság ügyét, hogy Társulatunk meghívást kapott az egyházmegyétől a szemináriumok megtartására, sőt első alkalommal személyes látogatásával is megtisztelte a rendezvényt. Váradi József helynök úr igazán jó házigazdának bizonyult, nem csoda, hisz ő Társulatunknak kezdetektől fogva elkötelezett híve és támogatója. Felföldi László irodaigazgató úr mindenről gondoskodott. Elismerés illeti a résztvevőket azért, hogy a TV munkatársainak állandó jelenlétét, munkáját nagy türelemmel, apostoli lelkülettel fogadta ill. viselte.

A résztvevők visszajelzéseiből:

– Tetszett a továbbképzés jó légköre, a tapasztalatcsere, az előadások színvonalassága, az előadók lelkes, jó felkészültsége. Örültem, hogy itt lehettem, lelkileg töltekeztem, sok új ismerőssel találkoztam.

– Vágvölgyi Éva élménybeszámolója, a Szentírással való találkozása, a diavetítés a folyóvízről –, Tarjányi Béla professzor előadása az összehasonlító módszerről, az ezekről történő beszámoltatás, valamint a Jeromos Bibliatársulatról szóló összefoglaló előadás – mind-mind nagyon szép volt, és nagyon-nagyon tetszett. Csak kár, hogy ilyen rövid ideig tartott!

– Rájöttem, hogy milyen keveset tudok a Szentírásról. Még többet kell foglalkoznom vele. Köszönöm, hogy itt lehettem.

– Különösen tetszett az utolsó játék, a Biblia szövegeinek játékos felismerése. (Nagyon jó ötlet a hittanórákra is.) Ehhez hasonló lehetett volna több is. Jó volt az animátorok jelenléte, segítettek a szervezőknek a lebonyolításban.

– Szívből szeretném megköszönni ezt a csodálatos pár órát. Úgy érzem, sokat tanultam tőletek, nem csak az előadásaitokból, hanem a viselkedésetekből is. Kívánom, hogy munkátokat kísérje a Jó Isten szeretete és a Szentlélek ereje!

– Jó ötlet voltt, nagyon tetszett a csoportos foglalkozás. Közös munka, megbeszélés egészséges vitát váltott ki. Jó volt megismerni más nézetét, meglátását. Gyakorlati munkához nagy segítség lesz ez a játékos bemutató. Köszönjük.

– Köszönjük a szervezőknek ezt a két napot. Köszönjük, hogy közelebb hozták a szívünkhoz és az értelmünkhöz a Szentírást. Megtanítottak a különböző módszerekre, amelyeket az otthoni munkánkban hasznosítani tudunk. Isten áldását kérem áldozatos munkájukra, külön köszönöm kedvességüket, szeretetüket!

– Sokkal többet kaptam, mint amit vártam, mint amit el tudtam képzelni. Élmény, hogy megismerhettelek benneteket. Nagyon jó volt a témaválasztás, az időbeosztás, a szervezés, a vidám este...

– Rájöttem, hogy a Szentírást minden nap forgatnom kell ezután, és az igét a képességeim szerint életté váltanom. Olyan kincsesbánya ez, amit nem lehet kimeríteni igazán, mindig lesz újat mondó rész benne.

* * *

Nyíregyáza, 2003 – Továbbképzési munkacsoportunk Vágvölgyi Éva vezetésével 2003 oktoberében és novemberében megtartotta a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye hitoktatóinak második és harmadik csoportja számára a bibliaapostolképző szemináriumot. Ez a két csoport is éppoly lelkesen és hálásan fogadta a közösségi bibliaolvasás általunk ismertetett formáit, mint az első. Most történt először, hogy az egyházmegye anyagilag is honorálta a munkacsoport fáradozását.

A résztvevők visszajelzéseiből:

– Mindent köszönök! Boldoggá tett a Szentírásban való elmerülés: Csak így tovább! Imáimmal kísérem munkátokat. Isten áldjon meg benneteket!

– Nagyon tetszett, hogy kis csoportokban dolgoztuk fel a szentírási szövegeket, mert egyástól is gazdagodhattunk általa.

– Nagyon tetszett az őszinte vallomás a bibliaolvasásról. Hasonló nehézségeken mengem én is át, és jó lenne, ha egyszer én is ilyen kapcsolatba kerülnék a Bibliámmal!

– Nagyon színvonalas, okos animátoraink voltak, akik segítségével a különböző módszereket megtanultuk a Biblia jobb megértéséhez.

– Sajnálom azokat, akik nem vettek részt ezen a közös együttléten...

– Amennyire nehezen és az ösztöke ellen rúgkapálva jöttem, annyira jó érzéssel távozom.

– Élmény volt a közös együttlét. Köszönöm az Úrnak ezt a lehetőséget azért is, hogy ilyen előadókat és társakat küldött erre a foglalkozásra. Sokat tanultam, sikerült tapasztalatot szerezni, útmutatást kapni a lelki élethez, a Biblia jobb hasznosításához, s ahhoz, „hogyan lehetek jobbá”!

* * *

Kalocsa, 2002 – A Kalocsai Főplébánia munkatársai számára Szeghalmi Ambrus plébános atya lelkes szervezése nyomán tarthattunk bibliaapostolképző szemináriumot 2003. dec. 13-15-én. Bábel érsek atya a résztvevőket szentmise keretében köszöntötte, és ajándékozott meg bennünket főpásztori tanításával, buzdító szavaival.

A résztvevők visszajelzéseiből:

– Köszönöm Nektek, hogy rávezettetek a Szentíráshoz vezető útra, amely számomra új lehetőséget adott, hogy közelebb kerüljek az Írás megértéséhez.

– Köszönöm, hogy veletek lehettem. Nagyon tetszett a közvetlenségtek, barátságos fogadtatásunk. Ilyen légkörben könnyű volt veletek együttműködni. Tetszett a tartalmas, de nem zsúfolt és követhető program, a sok szemléltetés, amivel a figyelem is könnyebb volt. Azt hiszem, minden nagyon jó és tartalmas volt! Köszönöm még egyszer a lehetőséget, hogy veletek lehettem!

– Istennek hála, hogy kegyelméből itt lehettem. Köszönöm, hogy vagytok, s a Fényt hoztátok és tovább adtátok, segítve minket, hogy megtaláljuk az Istenhez és egymáshoz az utat.

– Azt mondtátok, hogy nem lelkigyakorlat az, amit hoztatok nekünk. Csodalatos módon az Úr Jézus mégis átmosta és felmelegítette szívemet-lelkemet szavaitokkal. Köszönök szépen mindent!

– Nyerő volt a gyors kapcsolatteremtés, mely csak az elején tűnt egy kissé rámenősnek. A második napon éreztem az előző napi barátkozás után egyfajta közvetlen szeretet-sugárzást, és ekkor már úgy tűnt, mintha már régi barátok lennénk. Kísérje Isten áldása utatokat!

* * *

Leányfalu, 2003 – Február 28-tól március 2-ig, Leányfalun, a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házban, a PPKE levelezős hallgatói szervezésében tartottunk bibliaapostolképző szemináriumot. Az ország különböző helyein tevékenykedő plébániai munkatársak úgy gondolták, hogy a sok elméleti tudás mellett gyakorlati ismereteket is szeretnének elsajátítani, és kérésükkel megkeresték Társulatunk elnökét, Tarjányi Béla professzor urat, aki közölte velük, hogy a Társulatunk továbbképzési munkacsoportja készséggel áll rendelkezésükre. Az elmélyült kiscsoportos munka és a sok közös beszélgetés között üde színfolt volt a szombati vidám este fergeteges közös játéka. A vasárnapi szentmise keretében történt a résztvevők szentírásának megáldása és a szentírásapostollá avatás. Szívből reméljük, hogy az ott felszított Isten Igéje iránti szeretetnek a lángja rajtuk keresztül futótűzként terjed majd tovább a Magyar Egyházban.

* * *

Vajdaság, 2003 – Május 23-25 – Ha május, akkor Vajdaság — mondhatjuk most már, a hagyománnyá váló vajdasági bibliaapostolképzések nyomán. Ebben az évben Both István atya a Bánát szívébe, Muzslyára hívott minket, ahol a szalézi atyák kollégiuma adott otthont a képzésnek. Újra és újra szíven üt bennünket ezeknek a sokat szenvedett embereknek mély hite, elkötelezettsége és lelkesedése, ahogy az Isten Igéjét fogadják, a közösségi szentírásolvasás módszereit elsajátítják. Valószínűleg ennek a nyitottságnak volt köszönhető, hogy az eddig másoknak nehézséget jelentő szövegösszehasonlítás feladatait is bámulatosan jól megoldották. Ebben az évben már hárman vettek részt munkatársként a vajdaságiak közül (Kónya Lívia, Móra Mária és Urbán Tibor); úgy tűnik, lassan-lassan ott is megszületik egy önálló munkacsoport. A bibliaapostolképző szemináriumot meglátogatta Huzsvár László megyéspüspök atya is.

A résztvevők visszajelzéseiből:

– Nagy hálával tartozom a Mennyei Atyának, hogy az idén is itt lehettem köztetek. Minden nagyon jól ment, sokat megtanultam, és remélem, az otthoni kiscsoportban hasznosíthatom. Köszönöm.

– A Szentlélek valóban köztünk volt, és ezt most éreztem először. A kis csapat annyira lelkes volt, mint még soha. A szövegeket nagyon könnyen feldolgoztuk, és mindenki szinte egy emberként vett részt benne. Mindenki igyekezett a legjobbat és a legtöbbet adni magából. Nagyon köszönöm, hogy itt lehettem.

– A kocsim nem hogy tele van, de még meg is van baglyázva, hogy több már nem is férne rá. Szinte szóródik szana-szét az úton – akinek kedves, ingyen szedhet fel belőle. Ez nem is baj, hisz azért jöttem, hogy ne üresen térjek haza. Szinte szívtam magamba a szebbnél-szebb gondolatokat, mint a szivacs a vizet. Áldjon meg benneteket az Úr, hogy továbbra is élvezhessük munkátokat, és újabbnál újabb módszereiteket, amelyekkel most is élményben gazdagon, lélekben feltöltődve, hitben megerősödve és sok új tapasztalattal térek haza.

– Először vettem részt e találkozón, de nagyon hosszú időre feltöltődtem tudással, szeretettel és szép emlékekkel. Érzem, hogy rengeteg pótolni valóm van...

– Köszönet nektek ezért a gyönyörű hétvégéért, amelyet veletek és Krisztussal tölthettünk. Mindig éljen bennünk a hit, remény és szeretet!

* * *

Máriabesnyő, 2003 – Október 17-19-én tartottuk meg 54. Bibliaapostol-képző szemináriumunkat a máriabesnyői Mater Salvatoris lelkigyakorlatos házban. A képzést vezették: Vágvölgyi Éva, Radnóti Mária, Tarjányi Béla. Néhány gondolat a résztvevők visszajelzéseiből:

– A képzés felépítése, dinamikája, szellemi és személyi arculata minden vonatkozásban gyümölcsöt termő volt és marad. Örvendek, hogy az Úr ilyen csodálatos elkötelezettségű és szeretetű szolgái közé vezetett.

– Hálásan köszönjük a derűs, meleg, családias légkört, a sok jó módszert, amelyeket jól felkészült, lelkes, kedves emberek ismertettek meg velünk; a Professzor úr előadásait, a lélekemelő elmélkedéseket, azt a szent áhitatot, ami állandóan kísérte a liturgiát, a szeretet áradását. Köszönjük a Bibliák megáldását, és az azt követő megható szertartást. Az itt eltelt időben lélekben növekedtünk. Ezt próbáljuk majd otthon is megvalósítani. – Áldja meg Isten az Őt dicsérő tevékenységteket! Kedvvel végzett, fáradságos munkátokkal még sok embernek szerezzetek örömet, és vezessetek sok-sok embert Istenhez.

– Nagyon tetszett, ahogy a munkatársak kialakítják és végig megtartják ezt a baráti, meghitt légkört. Köszönet érte! Ezáltal nagyon jól éreztem magam! Nagyon szép emlékekkel térek haza. – Ami a módszereket illeti, mindenképpen épültem általuk. Én személy szerint csoport-alapítás előtt vagyok, és hogy ez a csoport megalakuljon, hogy a módszer élővé váljon, kérem imádságos segítségteket. Köszönök mindent! Isten áldjon benneteket.

* * *

Kaposvár, 2003 – Március 3-5. között tartottuk meg ezévi első Bibliaapostol-képző szemináriumunkat a Kaposvári Püspökségen. A résztvevők többsége a nagykanizsai imádkozó-bibliaolvasó csoportokból érkezett, Dr. Rumszauer Miklós szervezésében. A képzést vezették: Vágvölgyi Éva, Bicsár László (egyházmegyei koordinátorunk), Csomay Tünde, Gelley Anna és Tarjányi Béla. Néhány gondolat a résztvevők visszajelzéseiből:

– A módszereket használva megéltem, hogy „kinyílt” számunkra a Biblia. Olyan gondolatok születtek meg, amelyek a felületes olvasáskor nem. Sok kedves embert, mosolyt, vidámságot kaptam.

– Nagyon hasznos útmutatást kaptam a Szentírás olvasására és tanulmányozására. Megtapasztaltam a kiscsoportos beszélgetések során, hogy az Úr mennyi ajándékot ad mások által, mily sok jó gondolat, érzés került megosztásra, ami tovább erősítette a hitemet, és arra ösztönzött, hogy kitartsak a nehézségek ellenére is a „nehezebb út” mellett.

– A csoportvezetők nagyon jól irányították a foglalkozásokat, igazi „vezetők” voltak. Megadták a felfedezés örömét, nem készen, szájba adva megoldásokat, hanem rávezettek bennünket a lényegre: kulcsot kaptam a Bibliához. Az esti játékban „gyermek lettem újra”. Köszönöm.

– Nagyon köszönöm az elmúlt napokat! Az életembe ez az időszak „külön kiemelve, vastag betűvel lesz beírva”. Hálát adok a sok szeretetért, gondoskodásért és fényért, amelyet kaptam. A köztünk uralkodó szeretet Jézusnak jelenlétét igazolja: „Uram, jó nekünk itt lenni!”

– A legnagyobb örömöm az, hogy néhány módszert anélkül, hogy tudtam volna, már kipróbáltam. Nagyon fontos volt, hogy így, módszeresen is lehetett most ezeket látni, kipróbálni. Rengeteg „gyümölcs” lett a fán!

* * *

Kárpátalja, Nagyszőlős, 2004 – Március 26-28-ig Kárpátalján, Nagyszőlősön tartottunk bibliaapostolképző szemináriumot. Határon túlra menni mindig kalandot jelent. A határátkelőn várakozáson felül hamar átjutottunk, de hosszú időre szóló élményként maradnak bennünk az útviszonyok. Mintha az afrikai őserdőben autóztunk volna, társulatunk elnöke egy autóversenyző ügyességével szlalomozott a kátyúk és még nagyobb kátyúk között. Csodával határos módon megúsztuk tengelytörés nélkül. Kicsi, 20-25 fős, de annál lelkesebb csapat várt bennünket a nagyszőlősi plébánián. Egészen távoli, kicsi hegyi falvakból is jöttek, olyanok is, akik már nem is tudnak helyesen írni magyarul. Megrendülten hallgattuk a megbeszélések során, amikor nehéz és megpróbáltatásokkal teli életükről meséltek. Fiatalok és idősek elkötelezetten vesznek részt a plébániai munkában, hitoktatnak, gyerekcsoportokat vezetnek, cigánytelepet látogatnak, és ennek megfelelően éhesen itták magukba az ismereteket, kivétel nélkül azzal az elkötelezettséggel, hogy hazamenve használni fogják. Lulu néni és segítői gondoskodtak arról, hogy a finomabbnál finomabb ételekkel még jobbá tegyék a résztvevők hangulatát. A vidám estén a kétnyelvűség jópofa zavart okozott, az egyik játék kapcsán nem talált egymásra két kacsa, mert az egyik magyarul azt mondta, hogy „háp-háp-háp”, a másik meg ukránul, hogy „ráp-ráp-ráp”.

* * *

Eger, Érseki Szeminárium, 2004 – Tavasszal az egri szeminárium prefektusa, Kecskés Attila atya meghívta a továbbképzési munkacsoportot, hogy április 23-25-ig tartsunk bibliaapostolképző szemináriumot a szentelés előtt álló kispapok illetve az állandó diakónusok kis csoportja számára. Helyszín az Érseki Szeminárium volt. Míg a többiek kirándultak, pihenéssel töltötték a hétvégét, ők a közösségi szentírásolvasás módszereivel ismerkedtek. Mások emiatt esetleg kelletlenül jöttek volna, ők azonban első perctől fogva lelkesen, nagy érdeklődéssel vettek részt. Előadóink kicsit megilletődve álltak a tanári katedrára, de a tisztelendő atyák természetes kedvessége és jókedve hamar feloldotta a légkört. Jó volt teológiailag képzett résztvevőkkel együtt dolgozni, számukra pedig a sok elméleti tudás után a gyakorlati alkalmazás jelentett újdonságot. Nekem nem is annyira a tudásuk, Szentírásban való jártasságuk tetszett – ezt valahogy természetesnek vettem – hanem az a figyelmesség és szeretet, ahogy az ebédlőben egymással szemben és velünk viselkedtek, és ahogy az étkezések végén a legnagyobb természetességgel tűrték fel az ingük ujját és beálltak mosogatni.

A résztvevők visszajelzéseiből:

– Jobban megszerettem a Szentírást, jobban megismerhettem Krisztust.

– Látom, hogy szívügyetek lett ez a bibliai apostolkodás. Isten áldását kívánom, sok embert szerezzetek magatoknak!!! Köszönöm a vidám estet, ami felejthetetlen lesz egész életemben!!!

– Ezek a módszerek segítenek mindenkit abban, hogy mélyebben is megismerjük és ne csak felszínesen olvassuk a Szentírást, s észre tudjuk venni azokat az apró szépségeket, amelyek a sorok között vannak elrejtve. – Segítenek bennünket a prédikáció elkészítésében. – Jobban tudjuk a saját életünkre vonatkoztatni e módszerek segítségével az adott szövegeket. – El nem évülő kincseket gyüjthettünk a Társulat módszereinek megismerésével, és így nem csak magunkat, de másokat is gazdagíthatunk. Köszönöm nektek ezt a szolgálatot, s kívánom, hogy minél többen ismerjék meg ezen eszközöket általatok.

– A csoportmunka összekovácsol bennünket, és megtanulunk együttműködni, együtt gondolkodni, és a Szentlélektől kapott indíttatásokat megosztva mindnyájan növekedünk a hitben...

Végül egy levél a szervezőtől:

– Ismételten szeretném megköszönni Önöknek – Kedves Mindnyájuknak – a szívességüket és a munkájukat. Remélem, hogy a diakónusaink (két hónap múlva kollégáink) kapcsolata a Szentírással mélyült, erősödött, és nagy hasznukra lesz mind személyes vallásosságukban, mind a pasztorális munkában. Az állandó diakonátusra jelölt testvérek (többet éltek már) számára nagy-nagy ajándék volt a hétvége, reményem, hogy ők (is) a Szentírás igazi nagy apostolai lesznek az egyházmegyében. A Ház részéről a köszönet a Társulat felé készül.

– Áldott szolgálatot kívánok az Úr szavának hirdetésében! Dicsértessék a Jézus Krisztus! K. A. prefektus

* * *

Eger, 2005 – Február 4-6-ig, Egerben, a Szent János Továbbképző Központ és Lelkigyakorlatos Házban másodízben tartottunk bibliaapostolképző szemináriumot, melyet Kecskés Attila atya, az Egri Érseki Szeminárium prefektusa szervezett szentelés előtt álló kispapok illetve cursillosok számára. Külön örültünk, hogy a tisztelendő atyák közül többen is a határon túlról voltak (Felvidékről, Kárpátaljáról, Vajdaságból). Reméljük, hogy pasztorációs munkájukba be fogják építeni a szemináriumon elsajátított módszereket. Újdonság volt a cursillosok lelkes csoportjával való megismerkedés. Különböző életkorú családanyák, családapák, egyedülállók, az élet legkülönbözőbb területéről, akik azért jöttek, hogy a cursillós összejöveteleiken a közös szentírásolvasáshoz segítséget, új ismereteket kapjanak. Az egész képzésnek meghatározta a hangulatát az ő nagy figyelmük, igyekezetük, és kedves, figyelmes szeretetük egymás iránt, a tisztelendő atyák iránt, és miirántunk. Mindig volt, aki kávét főzött, aki elmosogatott stb., nem kellett megszervezni, minden „ment magától”. A sok okos módszer között jól esett a felszabadult, fergetegesre sikerült vidám esti nagy közös játék, amelybe nemtől, kortól és élethelyzettől függetlenül mindenki bekapcsolódott. (Vágvölgyi Éva)

A résztvevők visszajelzéseiből:

– Megajándékozott a jó Isten rajtatok keresztül a Szentlélek segítségével. Számomra gyönyörű volt a hétvége, mosolygós testvéri szeretet. Igazi lelkes előadások, a Szentírást egyre jobban megismertem, jobban fogom tudni használni, és talán másoknak is több segítséggel tudok szolgálni. Nagyon mély gondolatok jöttek felszínre bennem. Úgy érzem, ezután sokkal jobban fogom ízlelgetni a Jó Isten üzenetét.

– Köszönöm Istennek ezt a két napot, amit arra fordíthattam a világ bajai közt, hogy a Szentíreás mélyebb megismersével foglalkozzam. Örömet viszek haza szívemben családomhoz, barátaimhoz. Jézus közelebb került hozzám. Nagyon jó hangulatú, könnyed két nap volt.

– Köszönöm a lehetőséget, hogy résztvehettem ezen a hétvégén. Jó volt, hogy ily módon is foglalkozhattam a Szentírással, és tapasztalatokat szerezhettem a közös szentírásolvasással kapcsolatban. Jó volt a közösség, az együttgondolkodás Isten Igéjéről. Ötletes volt a „Vidám este” programja. Isten áldja a szervezők munkáját, fáradságát, és a Bibliatársulat minden kezdeményezését, munkáját.

* * *

Vajdaság, 2006 – Bánát. Ha május, akkor, Vajdaság – volt a jelszó a bibliaapostolképző szemináriumok munkarendjében. Az idén rendhagyó módon június 17-én mentünk a bánáti Nagykikindára bibliaapostolképző szemináriumot tartani. A lelkes csókai csapat és a vajdasági bibliai levelező iskola néhány koordinátora összefogott és együtt szervezték meg ezt a kikindai képzést, melynek a Botka József atya igazgatása alatt álló Szt. József Képzési Ház adott otthont és Alix nővér és segítői szerető gondoskodása biztosította az ellátásunkat. 35 fő részvételével, péntek estétől vasárnap délig, a szokásos menetrendben a Szt. Jeromos Katolikus Bibliatársulat helyi – Kónya Lívia és Urbán Tibor személyében – és budapesti – Gelley Anna, Süttő Judit, Tarjányi Béla, Vágvölgyi Éva személyében – képzési munkacsoportja ismertette meg a közösségi szentírásolvasás számos módszerét.

A kinti forróság belső tűzzé lényegült át az együttlét során, sokan nyilatkoztak úgy a képzés végén, hogy a kapott ismereteket tovább akarják adni másoknak is, szóval sok lelkes bibliaapostol született. A résztvevők közül sokan vesznek részt a bibliai levelező képzésén. Boros Gyevi Ottília koordinátorral egy csapat érkezett Zentáról (14-en), akik úgy érezték, hogy a hétvégén elsajátított ismeretek nagyon jól kiegészítik az bibliai iskolán tanult ismereteket. Nagy öröm volt, hogy Both István atya utódaként Mellár József atya, csókai plébános is velünk volt három napig, és felvette azt a stafétabotot, amit az Úristen kivett István atya kezéből: Mellár József atya fogja össze a jövőben a vajdasági bibliaapostolság tevékenységét. A képzést meglátogatta Botka József atya, és minden résztvevő kapott ajándékba tőle a könyvéből. (Vágvölgyi Éva)

A résztvevők visszajelzéseiből:

– Az együttlét örömében fürdő, Istennel való társalgást éltem át. Feledhetetlen. – Ezen a képzésen a Lélek növelte bennünk azt az isteni üzenetét, amelyet Isten Igéje közvetíteni akar számunkra. És ez az üzenet csak akkor lehet a miénk, ha továbbítani tudjuk. Apostoli küldetésünk a keresztség által, hogy tanúságot tegyünk.

– Íme, újra találkoztunk a Szentírással és a kedves, ismerős és új arcokkal. Szívünk együtt dobban, lelkünk szomjazza a Szentírás minden szavát. Feltöltődve lelkileg, szomorúan búcsúzunk. Rengeteg új dolgot, gondolatot ismertünk meg. Azonban mindez csak egy csepp a tudás tengerében. De e csepp nélkül szegényebb lenne a tenger. Köszönöm, hogy vagytok, és hogy Veletek lehettem egy rövid ideig. – Köszönöm az előadóknak, akik megajándékoztak és megismertettek azokkal a módszerekkel, amelyekkel könnyebben megfejthetem, megérthetem a Biblia rejtelmes szövegét. Talán majd másokkal is megismertethetem azt, amit itt megértettem.

– Hazaviszem: a módszereket, amiket talán majd lesz alkalmam felhasználni csoportos bibliaolvasáskor; a közösségi élményt; az egymásra figyelés élményét; a nyomtatott Szentírás történetét; a jó kis játékokat, amiket hamarosan, közösségi kiránduláson ki is pórbálok.

– Mindent szívemből köszönök az Úrnak, az előadóknak, a szervezőknek. Nagyon elégedett vagyok.

* * *

A Továbbképzési Csoport tagjai – Nyári lelkigyakorlatok Füzéren, Szokolyán.

* * *

Both István atya – A vajdasági bibliaapostolkodás legelkötelezettebb képviselője és szervezője, Both István főesperes, csókai plébános 2007. okt. 28-án rövid betegség után, életének 61. évében elhúnyt. István atya kb. hét évvel ezelőtt vett részt először bibliaapostolképző szemináriumunkon, s azóta minden évben meghívott bennünket, hogy az általa létrehozott kis csapat lelkes tagjai, valamint más érdeklődők számára tartsuk meg szemináriumunkat. Így jutottunk el továbbképzésünkkel Bácska és Bánát különböző helyeire (Domus Pacis, Tótfalu, Muzsja). Ezeken a szemináriumokon előadóként szerepeltek István atya munkatársai is, többek között Kónya Lívia, Móra Mária és mások. István atya elköltözése fájdalmas veszteség elsősorban testvére, Kornélia nővér számára, de hívei és paptársai is nagyon hiányolják jó kedélyét, igaz szeretetét és fáradhatatlan munkálkodását. István atyát Pénzes püspök atya temette október 11-én mintegy száz bácskai és bánáti paptestvér és számtalan híve imája mellett. A temetésen részt vett Társulatunk ügyvezető elnöke és főtitkára.