A Pázmány-év lezárása a Katolikus Egyetemen

A Pázmány Péter a Katolikus Egyetem egy éven át ünnepelte alapításának 375. évfordulóját. A jubileumi év lezárására október 13.-án került sor az Egyetem II. János Pál termében (1088 Bp. Szentkirályi u. 28.). A gazdag ünnepi műsor kiemelkedő mozzanata volt két előretekintő előadás, valamint a Pázmány-plakettek átadása.

Az Egyetem rektora, a dékánok, professzorok, hallgatók és vendégek részvételével megtartott ünnepségen Fordor György rektor köszöntötte az egybegyűlteket, majd a négy karon működő, kiemelt eredményeket felmutató professzoroknak átadta az Egyetem kollektívájának elismerését kifejező Pázmány-plaketteket. A Hittudományi Kar professzorai közül Rózsa Huba és Kuminetz Géza részesültek ebben a megtiszteltetésben.

Ezt követte két előadás: Roska Tamás ITK dékán előadása „Szellemiség és elkötelezettség” címmel, valamint Tulassay Tivadarnak, a Semmelweiss Egyetem rektorának előadása „A magyar felsőoktatás jövője” címmel. Néhány részlet az utóbbi előadásból: „A kérdés az, hogy vegetáló magyar felsőoktatás lesz-e, amely nem tud megfelelni annak a magasztos célnak, amely a közjó érdekében a felsőoktatáshoz kötődik. … Erre a kérdésre eddig csak rossz válaszok születtek Európa-szerte. Az egyik válasz volt a bolognai deklaráció, amelyet elsősorban azok a fiskális politikus és pénzügyes emberek diktáltak, akik arra gondoltak, hogy a felsőoktatás sokba kerül, tehát a felsőoktatás ne legyen közjó, hanem legyen a versenyszférának a része.” „Az is kérdés, hogy tudunk-e finanszírozni mindenkit olyan magas szinten, amilyen magas szinten szeretnénk – erre az a válasz az, hogy nem. A magyar nemzetgazdaság nincs abban a helyzetben, hogy az idén belépő 117 000 új nappali hallgatót magas szinten finanszírozza.”

„A legnagyobb probléma az, hogy nem lesz hallgató… A nyolcvanas évekhez viszonyítva a felsőoktatási intézmények számában 125 %-os emelkedés következett be. 2008-ban a felsőoktatási intézmények kapacitása, hogy hány hallgatót képesek minőségi oktatásban részesíteni, 381 ezer fő volt. 2009-ben viszont már csak 370 000 hallgató jelent meg a nappali képzésben. Az idén 117 000 fiatal nyert felvételt az egyetemekre, ugyanakkor évente csak 96-97 000 gyermek születik az országban. Nyolc év múlva, ha minden egyes fiatal egyetemre menne, akkor sem lennének elegen, hogy megtöltsék ezeket a férőhelyeket. Kétszeres kapacitás fog rendelkezésre állni… Lehet-e finanszírozni Magyarországon ennyi képzési helyet?” „Magyarországon kb. 3000 eurót fordíthatunk egy hallgatóra egy évben. Miért nincs egyetlen magyar egyetem sem a világ első száz egyeteme között? A válaszom az, hogy miért lenne? Mivel segíti az állam, a közgondolkodás azt, hogy ott legyen? …Azok az egyetemek, amelyek benne vannak az első százban, azok 12-15000 eurót tudnak költeni egy hallgatóra egy évben.”

„A felsőoktatásba való nagy liberális egyforma belépés, beléptetés és finanszírozás valóban az eltörpüléshez és a magyar felsőoktatás jövőjének reménytelen horizontján való megjelenéséhez fog vezetni.” „De a helyzet megoldásához nekünk egyetemeknek is meg kell találnunk a kitörési lehetőségeket. Ezeket a politikusok és a pénzemberek nehezen fogják megtalálni. Olyan új szakokat, interdiszciplináris, multidiszciplináris szakokat kell prezentálnunk, felmutatnunk, elindítanunk, amelyek valóban a világ élvonalába röpítheti azt a kis területet. Roska professzor említette a bionikát. Ez például egy olyan terület, amellyel élvonalba lehet jutni. Azzal le kell számolnunk, hogy a magyar felsőoktatás teljes spektruma az élvonalba kerül. Nem is volt soha. Meg lehet jelölni azt a nyolc-tíz intézményt, amelyek európai mércével versenyképesek tudnak maradni.” (Az előadás meghallgatása >>>)

Az ünnepi hangulatot nem kis mértékben az együttlét során a Pázmány Péter Kórus előadásában elhangzó deákdalok emelték, valamint a Boldog Özséb Színtársulat által előadott „Siratóének, midőn az Egyetem 1777-ben Budára áthelyezteték.”