Pécsi Hitoktatók Éves Lelkigyakorlata

Pécs, Ferences templom, 2008. aug. 21-22.

A Pécsi Egyházmegye hitoktatási felügyelője, Garadnay Balázs irodaigazgató a Biblia Évében Társulatunkat kérte fel a pécsi egyházmegyei hitoktatóinak éves továbbképzésének megtartására. A kétnapos lelkigyakorlat első napján Vágvölgyi Éva tartotta meg az elmélkedéseket a mintegy 80 résztvevő hitoktatónak. A második napon Tarjányi Béla tartott három elmélkedést ill. előadást a Szentírásról, ezt követte a szentségimádás és az esti szentmise, amelyet a megyés főpásztor, Mayer Mihály püspök atya mutatott be.

„Örömmel mentem Pécsre, ötven éve nem jártam már ebben szép, dél-dunántúli városban. De amiatt is örültem, hogy hitoktatóknak fogok beszélni, nem kívülállóknak, hanem ún. „frontharcosoknak”, akiknek nagyon fontos minden, ami a hitüket építi, ami belsőleg gazdagítja, segíti őket a munkájukban, egyszóval hálás hallgatóság. Szerettem volna forrás lenni számukra, amelynél egy korty vizet ihatnak, megpihenhetnek, felüdülhetnek. Az első elmélkedés a csendről, a nyugalomról, az összeszedettségről szólt. Márk evangéliumának nyitánya, a kafarnaumi nap Jézusa volt a példa: a mindennapi életünkben megtalálni a helyes arányt a tevékenység és az Istennel töltött csendes együttlét között. Ebéd után folytattuk az elmélkedéseket. A második elmélkedés, Szt. Pál nyomán (Ef 3,1-21) arról szólt, hogy milyen nagy dolog, hogy ismerhetem „miként vált valóra a titok, amely öröktől fogva el volt rejtve a mindent teremtő Istenben”, amely kinyilvánult számunkra, s „nekem, az összes szent közül a legkisebbnek jutott osztályrészül ez a kegyelem: hirdetni a nemzeteknek Krisztus felfoghatatlan gazdagságát, és felvilágosítani mindenkit, Isten sokrétű bölcsessége a mennyei fejedelemségeknek és hatalmasságoknak az egyház útján” (Ef 3,8-9). A befejező elmélkedés, amely a hálaadásról szólt egy nagy közös hálaadásba, közös éneklésbe torkollott. Jó lett volna még együtt maradnunk, kicsit azt éreztem, mint Péter a színeváltozáskor, hogy szívesen készítenénk három sátrat. Én eljöttem, de ők még együtt maradtak két napig, gondolom sok lelki élményben gazdagodtak. Szívből remélem, hogy a velem együtt töltött rövid idő alatt szavaim nyomán valóban felüdülést nyertek az „élő vizek forrásánál”, Isten élő Igéje által.” (Vágvölgyi Éva)