Jubileumi ünnepség

a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat

megalakulásának ötéves évfordulója alkalmából

Bibliaközpont, 1995. ápr. 24.

A Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat ünnepélyes keretek között emlékezett meg megalakulásának ötéves évfordulójáról székhelyén, a budapesti Bibliaközpontban. Az ünnepségen részt vettek a Magyar Püspöki Kar tagjai: dr. Paskai László, bíboros, prímás, érsek, Esztergom-Budapest; dr. Seregély István, érsek, a M.K.P.K. elnöke, Eger; Balás Béla, megyéspüspök, Kaposvár; Bíró László, püspök, Kalocsa; dr. Bosák Nándor, megyéspüspök, Nyíregyháza; dr. Dékány Vilmos, püspök, rektor, Esztergom; dr. Keszthelyi Ferenc, megyéspüspök, Vác; a Katolikus Bibliaszövetség és a külföldi testvérintézmények részéről: Mons. Alberto Ablondi, püspök, a Katolikus Bibliaszövetség elnöke, Livorno, Olaszország; dr. Fr.-J. Ortkemper, a Német Bibliatársulat igazgatója, Stuttgart, Németország; Theo J. Kersten, a Holland Bibliatársulat igazgatója, AS 's-Hertogensbosch, Hollandia; Mag. Anton Kalkbrenner, Osztrák Bibliatársulat, Klosterneuburg, Ausztria; Mag. Hannes Schreiber, a Középeurópai Régió irodavezetője, Klosterneuburg, Ausztria; Frau Tuschl, a Régió könyvelője, Klosterneuburg, Ausztria; Nagy József, az erdélyi Katolikus Magyar Bibliatársulat vezetője, Marosvásárhely, Erdély; számos díszvendég, köztük dr. Antal Józsefné; biblikus professzorok, a Társulat munkatársai és tagjai. Az ünnepség keretében dr. Paskai László bíboros megáldotta a Bibliaközpontot. Az együttlétet szebbé és ünnepélyesebbé tette Maros Éva művésznő (hárfa), Geiger György művész (trombita) közreműködése, valamint Nyilas Tünde éneke. Az ünnepséget záró díszvacsorán Seregély István érsek, a Püspöki Kar elnöke mondott köszöntőt.

Tarjányi Béla ügyvezető elnök bevezető szavai

Köszöntöm Önöket! Az összes terem tele van a munkatársainkkal. Ők a riporterek jóvoltából televizión kénytelenek nézni ezt az eseményt, ami történik itt. Ide nem férünk. Bár ez egy óriási sikerélmény számomra, hogy már ekkora termünk van.

Megkérem Balás Béla püspök urat, mint a Bibliatársulat elnökét, hogy nyissa meg ünnepi ülésünket.

Balás Béla elnök köszöntése

Eminenciás Biboros Úr, Excelenciás Püspök Atyák, Főtisztelendő Professzor Urak, Kedves Vendégeink!

Én erre az ünnepi ülésre úgy érzem, hogy a frontvonalról érkeztem. De talán nem csak én. Jópár megyéspüspök társam talán ugyanezt mondhatja. Hadszintérről érkeztünk egy szellemi központba. Az elmúlt napokat, heteket, másfél hónapot az új kaposvári egyházmegye első cím- és névtárának összeállításával töltöttem. Statisztikákat böngésztem, próbáltam hasonlítgatni, elemezgetni a helyzetet, s közben rengeteg beszélgetés, káplánkodás ünnepeken délelőtt a székesegyházban, délután a kis faluban valamerre, mindig máshol. Az egész tavasz így ment el. S közben ilyeneket hallok, hogy az egyik atya 6 éjféli misét mond. Ezt hogy csinálja? Már délben kezdi. Idén tavasszal rákérdeztem valemelyikre, hogy lesz a Nagyszombat? Azt mondja: Négy! Délután kettőkor kezdi. Liturgikus a feje, gondolom, szétdurran ilyenkor. Aztán tovább. A számokat vizsgálva. A polgári értelemben vett nyugdíj-korhatár alatt van kb. 50 aktív papunk. Ugyanakkor az egyházmegye területén kb. 1000 orvos működik, 7000 pedagógus. Középiskolákban világi tanerő 1088, papi ember, aki bejár hitoktatni vagy bármi címen az egyház részéről, aki résztvesz ezekben az iskolákban, 3 db. Nem azt mondom, hogy ez tragikus. Hanem azt mondom, hogy rendkívül érdekes. Ha valamikor érdemes volt papnak lenni, vagy püspöknek, akkor most igen.

Húsvétkor ezen adatoknak kicsit kábulatában és bűvöletében, nagyszombatesti vagy Húsvét éjszakai szertartás közben jutott eszembe ez a kérdés, hogy hány ember kell a kereszténységhez? Rómának volt valami elmélete, ha jól emlékszem, 300 000 körül kellene, hogy egy új egyházmegye beinduljon. Ez a minimum. Mennyi kell a kereszténységhez? Nekem az jutott eszembe, hogy egy is elég. Ha annak igaza van. És az olyan! Az üdvtörténelem kanyarához egy Ábrahám elég volt; Egyiptomból a szabadulás: ezt az Úristen intézte, de egy Mózes elég volt azt levezényelni; egy Dávid elég volt Góliáthoz; egy Gedeon elég volt azzal a kis nevetséges szimbolikus csapatával; egy Szűzanya a kereszt tövében elég volt; egy Magdolna a nyitott sírnál elég volt; két apostol elég volt ébreszteni a többit. Körülbelül így indultunk.

És korunkat nem okvetlenül végállomásnak tekintem. Ebbe a naivitásba Ágostontól kezdve sokan beleestek, hogy ővelük együtt vége mindennek. Nem biztos! Lehet, hogy csak most kezdődik. Valami sokkal másabb, hitelesebb, érdekesebb. Na, dehát ez föltételezi azt a bizonyos egy embert. Régi latin mondás az volt, hogy »timeo hominem unius libri docentem«. Ennek van köztudottan egy rossz értelme is, hogy félek a beszűkülttől, akinek csak ennyire futotta, na dehát én most nyilván arra a jobbik értelmére gondolok, hogy a biblikusokat tekintem egy könyvű embernek, a szent megszállottak, akikben sűrűsödik valahogy ez az új világ, amelyik elég a kerszténységhez, akiket az Úristen fel tud használni.

Hippokratész még mindenféle más módon golndolkodott a vérösszetétel és a karakter viszonyáról, hogy van lassúvérű meg melegvérű, meg ilyen-olyan. Az a bizonyos egykönyvű ember, a biblikus ember, az olyan Krisztus-vérű, olyan sűrítménye a kereszténységnek.

Na persze, aki egy kicsit tanultabb és a frontvonalon szétnézett, az tudja, hogy hát hol nem hivatkoznak a Bibliára manapság. Hát hogy lehet itt ezt jól csinálni, eligazodni? Nem tudom nem hibázom-e el, mert ez szakmai kérdés, úgy tudom.

Talán minden idők legműveltebb magyar biblikusa Mócsy Imre jezzsuita atya volt a maga nem is egy, hanem úgy tudom 3 doktorátusával. Halála előtt nem sokkal faggattuk őt arról, hogy van-e arra szabály, hogy kell jól érteni a Bibliát és jól olvasni? Erre ez a szent öreg tudós azt mondja: igen, persze, hogy van. Hármas kötelékben. Egységben az emberi szerzővel. Tehát tudni kell a szakmát. Egységben a fő Szerzővel, az Úristennel, tehát imádságosan. És egységben a tulajdonossal, vagyis az Egyházzal, akinek a könyve.

Azt gondolom, hogy ez a Bibiaközpont ezt a hármas köteléket kell, hogy szolgálja, s ennek ad otthont. A szakmának, az áhitatnak, és nyitva a kapu minden jószándékú előtt. És összeköttetésben van a Katolikus Bibliaszövetség világszervezetével, nemzetközi szaktekintélyekkel, itthoni professzor urakkal. Hiszem, hogy ez kellő biztosíték erre a harmadikra, ami döntő korunkban, hogy a Bibliát az Egyházzal egységben értelmezzük.

Kívánom, hogy akik itt dolgoznak és akik élnek ebből a munkából, ─ mert Budapest is a frotnvonalhoz tartozik nyilvánvalóan és a hadszintér egy darabkája, nem pusztán kulturharcnak, hanem egy hatalmas kegyelmi csatának, ─ kívánom, hogy legyen ez ennek szolgálatában. És megint mondhatnék egy csomó biblikus képet, hogy legyen ez Betleheme, Názáretje, Utolsó Vacsora terme, Szentlélek váró közösség terme, ahol szétpattannak ajtók ablakok, s a Lélek behatol ill. kiárad. Kívánok itt jó munkát, hiteles, megbízható, katolikus légkört.

Úgy legyen!

────────────────────────────

Tarjányi Béla:

Engedjék meg, hogy most köszöntsem minden kedves vendégünket. És most dobban meg a sziven, hol is kezdjem? Bíboros Úr! S ezt mindenkinek elmondhatom, püspök atyáknak, többieknek is: biztosan tudnának mást is csinálni! Tudom! Köszönöm, hogy eljöttek. Köszönöm a Bíboros Úrnak, köszönöm az Érsek Úrnak, a Püspöki Kar Elnökének, hogy el tudtak jönni. Köszönöm a többi püspök atyának, hogy itt vannak. Köszönöm a Katolikus Bibliaszövetség elnökének, Alberto Ablondi püspök úrnak, hogy Olaszországból eljött. Még a poggyászát is elveszítette. (De már megtaláltuk: a szállodai a szobájában van.) Köszönöm Antal Józsefnének, hogy eljött. Köszöntöm testvérintézményeink vezetőit: a Német Bibliatársulat igazgatóját, Franz-Josef Ortkemper urat, a holland bibliatársulat igazgatóját, Theo Kersten urat. Köszöntöm a Közép-Európai Régió vezetőjét, Kalkbrenner Magister urat –, aki félig magyar, hiszen a felesége magyar –; köszöntöm Schreiber Magister urat, aki a Világszövetség Közép-Európai régiójának irodavezetője. Köszönöm kollegáimnak, hogy voltak szívesek és vették maguknak a fáradtságot, hogy eljöttek. Köszönöm minden kedves vendégünknek. Köszönöm az újságíróknak, televíziónak. Köszöntöm körünkben Nagy József Urat, az újonnan megalakult erdélyi Katolikus Magyar Bibliatársulat vezetőjét. Köszöntöm Wetzstein klaretinus szerzetes atyát, aki nagyon sokat áldoz a különböző magyarországi egyházmegyékre. Köszöntöm a püspöki és érseki titkár urakat. Mintegy nyolcvanan vagyunk, hogy együtt ünnepeljünk. Kérem, hogy a többiek – munkatársaim, jótevőink, segítőink – fogadják el egy szóval őszinte köszöntésemet.

──────────────────────────────────────────────────────

Zene: Maros Éva [hárfa], Geiger György [tormbita]

J.S.Bach: Korál a 147. kantátából

Händel: Ária változatokkal

Händel: Passacaglia

J.S.Bach: Bist du bei mir – korál

Schubert: Ave Maria

J.S.Bach-Gounod: Meditációk

──────────────────────────────────────────────────────

Tarjányi Béla:

A Bibiatársulat 5 éve működik. Alapjait azonban már valamivel korábban lefektettük. Azt lehet mondani, hogy az első konkrét lépés az volt, amikor a Német Bibliatársulat élére Ortkemper úr került, kb 8 évvel ezelőtt, és egy régi vágyamat segített beteljesedni: a Német Bibliatársulattól kaptam egy komputert. Társulatunk működése tulajdonképpen ezzel kezdődött. A Német Bibliatársulat azóta is nagyon sokat segített. Egyáltalán azért mertem hozzáfogni a Társulat megszervezéséhez, mert megkaptam azt az igéretet, hogy a Német Bibliatársulat 5 éven át biztosítja számunkra egy alkalmazott fizetését. Emellett természetesen a többi bibliatársulat is sokat segített. ìgy például az osztrák Bibliatársulat sokféleképpen támogatta munkámat 1971 óta. Induláskor azonban a Német Bibliatársulat ígérete jelentette a biztos alapot számunkra. Felkérem tehát a Német Bibliatársulat igazgatóját, Franz-Joseph Ortkemper urat, mondja el köszöntő beszédét.

Franz-Josef Ortkemper, a Stuttgarti Katholisches Bibelwerk igazgatója:

Engedjék meg, hogy a Szt. Jeromos Bibliatársulat ötéves fennállása alkalmából szívemből gratuláljak Önöknek a Német Katolikus Bibliatársulat (Katholisches Bibelwerk), valamint a Középeurópai Bibliatársulatok Munkacsoportja nevében, amelyhez a Szent Jeromos Bibliatársulat is tartozik – ill. mi is ehhez tartozunk. A Munkacsoport további, itt is képviselt tagjai: az Osztrák Bibliaközpont és a Holland Katolikus Bibliatársulat.

Kedves Tarjányi Béla! Önök e rövid pár év alatt meglepően sok dolgot valósítottak meg: biblikus folyóiratuk van, melynek már 19 száma jelent meg, a Stuttgarti Kiskommentár fordítása (legközelebb a negyedik kötet fog megjelenni), az egész ország területén biblikus apostolképző szemináriumokat tartottak, munkatársakat képeztek ki... Ha volna a fejemen kalap, most tisztelettel megemelném!

A Biblia, ez a régi könyv, évezredek múltán is időszerű maradt. Ezek ugyanis az emberi élet döntő kérdéseivel foglalkoznak, az élet értelmével, a halál legyőzésének kérdésével, az emberi cselekvés és együttélés hatékony szabályaival. Meggyőződésem, hogy a mi korunkban, amikor az emberiség meglehetősen tanácstalanná vált, nagyobb szükség van a Biblia üzenetére, mint valaha is a történelem folyamán. Mindenek előtt olyan fényre van szükségünk, amelyben sikerül megoldanunk a földön az egyre növekvő problémákat. (Éppen a legutóbbi napok eseményei, ezek a szörnyű merényletek mutatják, hogy mennyire összezavarodott a mai társadalom.)

A bibliai Teremtéstörténet például – amelyet ez a csodálatos szőttes is ábrázol – ösztönzést adhat arra, hogy teremtő módon közelítsük meg az ökológiai problémákat, és ne felelőtlenül éljünk, mondván, hogy „utánunk a vízözön”. A teremtés bibliai hite lehet a leghatékonyabb ösztönzés számunkra, hogy a Föld értékeinek örüljünk, és megőrizzük a jövő nemzedékeknek mindazt, amit az Isten ránk bízott. Az Egyiptomból való kivonulás története és a próféták kritikus megnyilatkozásai megóvhatják a keresztényeket attól, hogy a kereszténységük bezáruljon, és ösztönözhetnek bennünket annak a mindenkor érvényes feladatnak teljesítésére, hogy hátrányos helyzetben élő testvéreinken hatékonyan segítsünk. A jövőre vonatkozó, nagy prófétai látomások megőrizhetnek attól, hogy a megoldhatatlannak látszó problémák láttán a cinizmus vagy a rezignáció uralkodjék el rajtunk; segíthetnek bennünket, hogy a lehetséges és szükséges kis lépéseket megtegyük, igazságosabb világot teremtve így sokat gyötört földünkön.

A Názáreti Jézus alakja, az ő testvéri szolidaritása az emberekkel, mindenek előtt szolidaritása velünk, halálraszántakkal –, minket, mai embereket is megtanít a szenvedőkkel való sorsközösség vállalására. A húsvéti örömhír pedig, hogy Ő a halálból feltámadt, erőt ad nekünk, hogy a problémák özöne láttán ne adjuk fel a küzdelmet, hanem elkötelezetten fáradjunk a teremtett világ gondozásán. Ezzel kapcsolatban mindig nagy hatásal van rám az 1. Korintusi levél 15. fejezetének vége, ahol Pál, miután hosszasan tárgyalta a végső feltámadás kérdését, egyszerre a földi valóságnál köt ki, és arra buzdítja a korintusiakat, hogy józanul és lankadatlanul végezzék mindennapi kötelességeiket, abban a reményben, hogy emberi fáradozásaink a húsvéti örömhír erejében soha nem lesz hiábavaló (1 Kor 15,58).

Nagyon szeretném, ha a mai egyházban is megvolna ez az optimizmus. Plébániákon, kurzusokon az ember többnyire csak panaszáradattal találkozik; márpedig az olyan egyház, amely mindig panaszkodik, egyáltalán nem vonzó.

A Jeromos Bibliatársulatnak további, eredményes fejlődést kívánok. Bízom abban, hogy a jövőben élvezni fogja a magyar Egyház hatékony támogatását (anyagi téren is!). Mert a Biblia üzenete mind az Egyház, mind a társadalom számára felmérhetetlen érték. Szabaddá tudja ugyanis tenni a remény erőit –, most, amikor a remény oly ritka kincs! És a Szentírás a felebarát szeretetére tanít, így megőrizheti a társadalmat az egoizmusban való elmerüléstől.

Szeretnék köszönetet mondani a Jeromos Bibliatársulat munkatársainak is elkötelezett munkájukért. Kívánom, hogy továbbra is bátran, lelkesen tudjanak dolgozni, legyenek jó ötleteik, hogy Isten Igéjének terjesztésén eredményesen munkálkodhassanak.

───────────────────────────────────────────────

Tarjányi Béla:

A Szent Jeromos Bibliatársulat egy a sok közül. Több mint 80 hasonló, országos intézmény van a világon. Biblikus megújulási mozgalmak már a zsinat előtt is voltak a katolikus egyházban, de a katolikus bibliatársulatok létrejöttének elsősorban a II. Vatikáni Zsinat adott új lendületet. A zsinat ugyanis azt ajánlotta a Katolikus Egyház felelős vezetőinek: Ismerjétek, szeressétek, és adjátok a hívek kezébe is a Bibliát. Nyissátok tágra a kapukat, hogy a katolikus hívek is hozzájussanak a Bibliához. Ezért jött létre a Katolikus Bibliaszövetség Világszervezete. Ennek tagjai a világon az egyes országok bibliatársulatai. Ebbe a szervezetbe tartozik Társulatunk is kezdettől fogva. A szocialista országokban nem volt lehetséges bibliatársulatot létrehozni az elmúlt időszakban. Bár jómagam kezdettől fogva részt vettem a középeurópai bibliatársulatok igazgatói értekezletein, hazánkban mindaddig lehetetlen volt ilyen társulatot alapítani, amíg a változások be nem következtek. Amikor azonban a kommunista-szocialista rendszer összeomlott, azonnal létrehoztuk a Társulatot. Örömmel üdvözölhetjük körünkben a Világszervezet első számú vezetőjét, Alberto Ablondi livornói püspököt, aki jubileumi ülésünket megtisztelte jelenlétével. A következőkben ő fogja elmondani köszöntését.

Alberto Ablondi livornói érsek, a Katolikus Bibliaszövetség elnöke:

Nagyon szépen köszönöm a társulat Elnökének, hogy ezt az örömet szerezte számomra, hogy közöttetek lehetek, és a elhozhattam a világszervezet üdvözletét Bíboros Úrnak, akit már volt szerencsém ismerni, a püspöki kar Elnökének, Érsek Úrnak, a püspök testvéreknek és minden kedves nővéremnek és testvéremnek, akik itt vannak.

Nagyon fontos, hogy ünnepeljük a Bibliát. A püspök atya azt mondta: azt kívánja, hogy legyen ez a központ coenaculum, az utolsó vacsora terme. Én viszont, aki láttam, megismertem ezt a csöndes helyet, amelyik szerényen megbúvik a házak sűrűjében, azt kívánom: legyen ez központ a názáreti otthon. Názáretben lett ugyanis testté az Ige. A Dei Verbum zsinati konstitució mondja: amint a Második Isteni Személy nem tekintette méltatlannak, hogy emberi testet öltsön, úgy Isten igéje sem tekinti méltatlannak, hogy emberi szavakba öltözzék. Ezért minden biblikus apostolság az Ige megtestesülése. A bibliafordítás során például, amikor egyik nyelvből a másikba átvisszük Isten igéjét, az Ige egy másik, egy új kultúrában testesül meg. Vietnámban éltem át megrendítő pillanatokat röviddel ezelőtt, amikor jelen voltam, együttműködtem az ottani egyik első fordítás elkészítésében. Az Elnök úr azt mondta, hogy itt képezik ki az Ige szolgáit. Én viszont azt mondom, hogy amikor az Igének ezek az apostolai Isten Igéjét szolgálják, akkor mindig megtörténik ez a megtestesülés, ott, az adott környezetben.

De a megtestesülésnek soha nem volt könnyű az útja. Ti magyar testvérek, hogy ez megvalósulhasson, sok-sok áldozatot hoztatok. Nem voltak könyveitek, nem voltak segédeszközeitek, nem voltak kapcsolataitok. Ezért azt kell mondanom, hogy számunkra, a Világszervezet számára –, amely éppen a jövő évben fogja megtartani a soronkövetkező hat évenkénti világkonferenciáját –, nos, a Világszövetség számára is egy csodálatos megtestesülésnek tekintem azt, hogy a magyar Bibliatársulat létrejött. És azzal fejezem be, hogy a megtestesülés nem az üdvösség befejezése, mert minden közlés vége kapcsolat, egység. Legyetek magatok és a mi számunkra a remény jelei és eszközei a világban.

Danke. Deo gratias!

Tarjányi Béla: Beszámoló helyett...

Biboros Úr, Érsek Atya, Elnök Úr, Püspök Atyák!

5 évvel ezelőtt ugyancsak hét magyar főpásztor volt jelen alakuló ülésünkön. Félve és remegve tettük meg az első lépést és kértük a Magyar Egyház áldását erre a kezdeményezésre. Ezt az áldást a magyar püspöki kartól megkaptuk. Megpróbáltunk hűségesen sáfárkodni a lehetőséggel és a rendelkezésre álló eszközökkel. Amint már szó esett erről, sokat tettünk az elmúlt 5 év alatt. Biblikus folyóiratunk van. Egy kicsi bolt, ahol minden értékes biblikus könyv kapható, még az eredeti és idegen nyelvű Bibliák is. Az öt év alatt kb. 10 millió Ft értékű volt a forgalmunk. Társulatunk létszáma azóta több, mint a tízszresére növekedett: jelenleg mintegy 1300 tagtársunk van. Imádkozó csoportunk rendszeresen imádkozik a Magyar Egyházért és tagjainkért. Bibliaiskola működik ezen a helyen, amely, Istennek legyen hála, most már kissé tágasabbá lehetett.

Sikerült segítséget nyújtanunk a Magyar Egyháznak a biblikus apostolkodás alapjainak megvetésével, amikor az Újszövetséget kiadtuk nagyon olcsón, 70 forintos áron. Ez nagyon sokat jelentett a híveknek, a lelkipásztorkodó papságnak. Továbbképzéseket tartunk, hogy meggyőzzük a Magyar Egyházat, püspök atyákat, a papságot és a katolikus híveket, hogy a Szentírás lehet a lelkiélet része a Katolikus Egyházban is. Hogy a Szentírást az emberek ne csak hallgassák, amint elhangzik a szószékről, hanem a katolikus hívek is rendszeresen táplálják lelküket Isten Igéjével – Isten közelében, az imádság csendjében, és merjenek vallani a közösségben arról, hogy milyen sokat jelent számukra a Szentírás. ìgy fogja Isten igéje kifejteni a üdvöthozó, lelekreősítő hatását. Mert így nem puszta hallgatói leszünk az Igének, hanem keresői, megosztói és megvalósítói. Röviden ez az, amit minden erőnkkel igyekeztünk szorgalmazni a Magyar Egyházban.

Nyiltan és mindenki előtt fáradoztunk. Nagy dobra nem vertük tevékenységünket, de dolgoztunk. Azt hiszem, hogy nélkülünk, a Szent Jeromos Bibliatársulat nélkül a Magyar Egyház ma már kevesebb lenne.

Mindezért elsősorban a Püspök Atyákat illeti köszönet. Köszönöm, hogy számunkra, a Bibiatársulat számára, a Magyar Egyház ezen új hajtása számára, az édesanya melegsége és közelsége voltak.

És köszönet illeti mindazokat, akik segítséget nyújtottak munkánkhoz. Köszönetet mondok munkatársaimnak, akik között néhányan fizetésért, mások nagyon sokszor teljesen önzetlenül és fizetség nélkül végezték ezt a sok munkát. Elmondhatom, hogy 30-40-50 ember segítségére mindenkor számíthatunk. Bármikor, bármit kérhetünk tőlük és megteszik. Köszönetet mondok hazai jótevőinknek és Tagságunknak, akik rendszeresen támogattnak bennünket. Tagságunk fillérei, jótevőink adományai azok, amelyek a külföldi támogatás mellett a biztonságot, az anyagi feltételt jelentették Társulatunk működése sorn.

Ezúton is köszönetet mondok sok ezer jótevőnknek, akik akár 50-100 forintonként, de összeadtak ezelőtt 3 évvel két millió forintot, és 10 000 Újszövetséget kivihettünk a külföldi magyaroknak. Köszönetet mondok külföldi jótevőinknek, akik biztosították és biztosítják, hogy munkánkat végezhessük –, és immár valamivel tágasabb helyünk is van ehhez. A Szent Jeromos Bibliatársulat nem kérhetett vissza semmiféle elvett ingatlant, hisz korábban nem létezett. És nem kapott ─ bocsánat ─ alamizsnát sem az Egyháznak juttatott javakból. Öt évvel ezelőtt azzal kezdtük, hogy plébániákon, ahol volt hely, kerestünk bérelhető helyet irodának. Egyik helyen 8 négyzetmétert ajánlottak havi 20 000-ért, más helyen valamivel nagyobbat havi 200 000-ért... Azután sikerült vásárolnunk itt először egy kisebb lakást, most pedig ezt a második részt is meg tudtuk szerezni. Köszönetet mondunk ezért jótevőinknek, köszönjük támogatóink segítségét. De köszönettel tartozunk azoknak is, akik közvetlenül, kétkezi munkával segítették előhaladásunkat. És köszönetet mondunk külföldi jótevőinknek, akik ezt bővítést anyagi támogatásukkal lehetővé tették: Kondor atyának Fatimában, Szőke János atyának a Kirche in Not-tól. Ők külföldön is meglátták azt, hogy Magyarországon talán erre is, egy Bibliatársulatra is szükség van.

Püspök Atyák, jelentem: a Bibiaközpont – sok-sok ember fáradozása nyomán – a Magyar Egyház rendelkezésére áll. Kérem adják rá munkánkra áldásukat. Kérem Biboros Atyát, szentelje föl ezt a helységet.

Paskai László bíboros, esztergomi érsek:

A Bibliaközpont megáldása

Az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Istenünk, Atyánk, aki Krisztus szeretetével vezet bennünket, és gondunkat viseli, legyen mindnyájatokkal!

És a te lelkeddel!

Ez a helyiség, amelyre most Isten áldását kérjük, Isten igéjének mélyebb megismerését és megismertetését szolgálja. Amikor Isten áldását kérjük erre a helyiségre, tanulékonyan figyeljünk Isten szavára. Kérjük, adjon nyitott szivet, hogy amit a Szentírás tanulmányozásából felismerhetünk Isten akaratának, azt tetteinkkel életre is váltsuk. Hallgassuk meg Isten szavát!

Szentlecke szent Péter apostol első leveléből (1 Pét 2,4-10).

Testvéreim! Menjetek hozzá, az élő kőhöz, amelyet ─ bár az emberek elvetettek ─ Isten kiválasztott és megbecsült, és mint élő kövek épüljetek fölé lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat hozzatok Jézus Krisztus által. Ezért van benne az ìrásban:

Lám kiválasztott, becses szegletkövet rakok le Sionban.

aki hisz benne, nem vall szégyent.

Nektek tehát, mivel hisztek benne, dicsőségetekre válik. A hitetlenekre ellenben ez vonatkozik: Az a kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkő lett, a botlás köve, és a botrány sziklája. Megbotlanak rajta, mert nem fogadták el hittel a tanítást, amelyre meghívást kaptak. Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára. Ti valamikor nem voltatok nép, most pedig Isten népe vagytok: régen nem nyertetek kegyelmet, most pedig irgalomra találtatok.

Ez az Isten igéje. Istennek legyen hála.

Megmagyarázni nem kell az elhangzott szentírási részt, amelyet a római Szertartáskönyv tartalmaz. Talán éppen ezen a helyen mutatkozik ez a legaktuálisabbnak. Szegletkő Krisztus és a Szentírás. Épüljön fel rá a Magyar Egyház. Ezzel a lelkülettel imádkozzunk:

Az emberré lett Ige köztünk vett lakást, hogy teljességéből kegyelmet és igazságot merítsünk. Ez a ház, ez a helyiség, amely lelkipásztori céllal fog működni, az Úr sokféle megnyilvánulásának jele közösségünkben. – Jöjj és maradj velünk, Urunk!

Te, aki jelen vagy ott, ahol néped imádkozik, gyűlik össze, tegyél bennünket jelenléted hordozójává, dicsőséged templomává. – Jöjj és maradj velünk, Urunk!

Te, aki minden embert az igazság ismeretére hívsz, tegyél bennünket készségessé az evangélium hallgatására és hirdetésére abban a környezetben, ahol élünk. Jöjj és maradj velünk, Urunk!

Te, aki lelkünk pásztora vagy, segíts bennünket, hogy ezt a központot akaratod szerint használva eljussunk emberi és keresztény életünk kiteljesedésére és így legyünk a világ világossága és a föld sója. Jöjj és maradj velünk, Urunk!

Te, aki megadod nekünk azt a kegyelmet, hogy 5 esztendeje szolgálhatja ez az intézmény szent Igédet, add, hogy továbbra is a Te nevedben emberszerető jóságod örömhírének eszköze lehessen. Jöjj és maradj velünk, Urunk!

Imádkozzunk úgy, ahogy a mi Urunk Jézus Krisztus tanított minket imádkozni:

Mi Atyánk ...

Atyánk! Dicsérünk és hálát adunk neked, aki a keresztség által Krisztusba, az igaz szőlőtőbe oltottál minket, és Testének, az Egyháznak tagjaivá tettél. Te, örök Pásztor, add meg népednek szolgálattevői keze által az evangélium kimeríthetetlen gazdagságát. Add meg, hogy Fiadat követve növekedjünk a hit, a remény és a szeretet közösségében, hogy az emberi közösség kovásza legyünk. Áldd meg ezt a központot és segíts, hogy minden helységében, melyet itt adsz nekünk a Lélek megújító ereje működjék Krisztus, a mi Urunk által. Amen.

───────────────────────────────────────────────────

Tarjányi Béla:

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának Újszövetségi Tanszéke és a Szent Jeromos Bibliatársulat ezen ünnepi alkalom tiszteletére

Az Egyház szentjei és a Szentírás

címmel pályázatot hirdetett. A pályázatra 15 pályamű érkezett be. A díjakat Balás Béla püspök–elnökünk adja át.

A harmadik helyezett pályamű Szent Ágoston életében mutatja be a Szentírás szerepét. Szerzője: Török Ildikó, Nagykanizsa.

A második helyezett pályamű érdekes módon csoportosítva veszi végig a szentek életét: a megtérésben, az önátadásban, a mindennapokban, tehát az élet egyes lépéseit számbavéve. (A szerző névtelenségben kíván maradni, a pályadíjat a Bp. Belvárosi templom Orgona Felújítási Alap-jára kérte továbbítani.)

Az első díjat Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának két hallgatója, Vígh Adrienn és Zsuffa Tünde nyerte pályaművével. ìrásukban az egész egyháztörténelmet áttekintik, és bemutatják, hogy a szentek életében mennyire központi helyet foglalt el a Szentírás olvasása, életre váltása.

A Társulat további terveiről

Sok tervünk van a jövőre nézve, vagy úgy is mondhatnám: sok-sok álmunk. Például ez csodálatos szőttes, amely Központunk Biblia-szentélyét díszíti, egyelőre kölcsön van nálunk. Nagyon ide illenék, meg is vehetnénk, de elég drága: kb. 300 000 forintba kerülne.

Bibliaközpontunknek ezt a részét többé-kevésbé sikerült már rendbetennünk, de a többi helyiségben még nagyon szegényes állapotok uralkodnak. Kedves Vendégeink az ünnepi ülés után megtekinthetik majd azt a részt is, ahol dolgozunk. Egyébként érdemes is lesz oda átmenni, mert irodánkban egy kiállítás képeit csodálhatják meg: sok szép gyermekrajzot, amelyek a Társulat Győri Egyházmegyei Központja és a Mosonmagyaróvári Keresztény Iskola által meghirdetett rajzpályázatra érkeztek be.

Ha Kedves Vendégeink megnézik a kiállítást – és boltunkat, irodánkat –, látni fogják, hogy még nagyon sok segítségre lenne szükségünk, hogy azt a részt is megfelelően átépítsük, berendezzük.

Az említett dolgok azonban nem a legfontosabbak, nem legfőbb gondjaink. Hiszen tudunk mi használt, kopott asztaloknál is dolgozni. Ami igazán fontos lenne számunkra, az egy valódi, nagy álom, amely a kezdetektől fogva kísér bennünket: az, hogy a Szent Jeromos Bibliatársulatnak lehessen saját bibliakiadása.

Jelenleg ugyanis a következő a helyzet. Ha jótevőink adományokat küldenek, hogy vigyünk magyar Szentírást a külföldi magyaroknak Erdélybe, akkor a bibliákat meg kell vennünk piaci áron. Ha szeretnénk az Újszövetséget olcsóbban adni – ahogyan azt állandóan kérik lelkipásztorok, hitoktatók –, akkor a társkiadótól ránk telefonálnak, hogy piacgazdaságban közös kiadású könyveket mindenütt egy áron kell árulni.

Jótevőink ez év karácsonyán is összeadtak felkérésünkre egy millió forintot: az összeg OTP-számlánkon várja, hogy Szentírást vigyünk a határon túl élő magyarok számára. Mivel más kiadótól vagyunk kénytelenek megvásárolni, ezért az összegért kb. 1000 db-ot kapunk. Ha saját kiadásunk lenne, akkor talán kétezret is lehetne ebből kivinni. Külföldön a nyugati testvérintézmények is ismerik a magyarság gondjait, és igyekeznek segíteni is. ìgy például Ausztriában a Bibliatársulatnál majdnem kétszázezer schilling vár arra, hogy magyar Szentírásokat vigyünk Erdélybe, Felvidékre, a Vajdaságba. Egyenlőre nem kértem el ezt az összeget, mert reménykedem abban, hogy a közeljövőben saját kiadású Bibliánk is lehet, és az adott összeg kétszerannyi Bibliára lesz elegendő.

Évek óta fáradozom már azon, hogy Társulatunknak saját bibliakiadása lehessen. Ez a terv hosszú ideje csak terv maradt, az illetékesektől eddig nem kaptuk meg ehhez a szükséges támogatást. De így, a bizonytalanságan is dolgozunk. Köszönettel tartozom számos biblikus kollégámnak, hogy immár egy éve dolgoznak velem együtt. Egy új szentírási szöveget készítünk elő, és remélhetőleg ez év nyarán már kiadásra kész lesz. Szeretném remélni, és ezen ünnepi alkalommal tisztelettel kérem is Egyházunk vezetőit, hogy ehhez a nagy tervhez nyújtsanak segítséget Társulatunknak. Hogy illusztráljam, mennyire időszerű az, amire vállalkozni szeretnénk, felolvasok egy rövid cikkel a Keresztény Élet postájából.

A Keresztény Élet III/7. (febr. 12.) számában Gyűrű Géza arról ír, hogy „Biblia kerestetik” – és bizony nagy igazsága van sorainak! Külföldön, főleg az angol nyelvű protestáns országokban minden szállodai éjjeliszekrényen ott a Biblia, a Holy Bible, és talán még örülnek is annak, ha a kedves vendég magával viszi emlékül. Német- és Franciaországban a protestáns bibliatársulat potom pénzért, szinte jelképes összegért terjeszti a Szentírást, és így van ez nálunk is, mert az a 150-200 forint, amibe egy református kiadású zsebbiblia kerül, nem mondható jelentős összegnek. Ezt kellene követendő példaként magunk elé tűznünk! Az anyagi okok nem csak a kiadónál, a potenciális vásárlónál is jelentős szerephez jutnak. És ha a muzulmánok –, erről személyesen is meggyőződhettem – a Koránért pénzt nem kérnek, mert Allah szava megfizethetetlen, csak a kötés árát – néhány piasztert vagy dínárt – veszik el, akkor felmerül a kérdés: miért kerül a keresztények Istenének az Igéje annyiba, hogy a kiadó rá ne fizessen, ha lehet, még nyeresége is származzék?

Álmomat említettem. Volt már olyan, hogy megvalósult.

────────────────────────────────────────────────────

Nyilas Tünde: Csángó népdalok

Bis orat – Gyergyóújfalu (Kodály)

Magnificat – moldvai csángó-magyar töredék (Domokos P.P.)

Szép violácsa – Kászon [Csík] (Kodály)

Virág szombatja – Nógrád m. (Erdélyi Zs.)

Mária siralma – Moldva (Erdélyi Zs.)

Nagyszombaton – Nógrád m. (Erdélyi Zs.)

Úr Krisztus feltámada – Moldva (Domokos P.P.)

ò, áldott Szűzanya – Moldva (Bartók B.)

───────────────────────────────────────────────────

Balás Béla: Záró könyörgés

Az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Jézusunk, Te úgy búcsúztál, hogy nem mondtál el még mindent. A Rólad szóló utolsó híradás az első század végén, János evangéliumával úgy zárul le, hogy amiket viszont elmondtál, és tettél, azt meg mi nem írtuk le mind. Mert a világ összes könyve sem tudná befogadni. És mégsem veszett el, amit hoztál, mert Egyházat alapítottál, Szentlelket küldtél, aki eszünkbe juttat mindent, és elvezet a teljes igazságra. Ezt köszönjük most nagyon, hogy Egyházad itt megvetette a lábát és benne a Szentlélek sikeresen működött. Eszünkbe juttatta, hogy mit kell most csinálni ebben az országos, nagy válságban, ezen a szellemi-lelki hadszintéren. Köszönjük! S add, hogy ez a ház legyen Egyházadnak háza, legyen pünkösdi ház!

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentlélek Istennek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Amen.

Az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

──────────────────────────────────────────────────

Alberto Ablondi: Prédikáció a Matkópusztai iskolakápolnában

Szent Márk evangélista ünnepét üljük; az evangélium felidézi Jézus figyelmeztetését, hogy szükség van munkásokra az ő aratásában. Az Úr aratásában igazi munkás minden ember, akit ő meghív, mint az evangélistát, hogy legyen próféta.

Szeretném kiemelni, hogy a próféta legfontosabb feladata – sokak szerint – az, hogy tanítson, beszéljen vagy írjon. Valóban, Márk is beszélt, és megírta az evangéliumot, amelyet őrzünk; de ahhoz, hogy beszélhessen és írhasson, mindenekellőtt halgatnia kellett, tudni kellett hallgatnia.

Nem valami technikáról van szó, hanem a hívő és szerető magatartásról. Hiszen a hit abból ered, hogy hallgatunk Istenre; a szeretet pedig leginkább abban nyilvánul meg, hogy meghallgatjuk az embereket.

Ezeket a megállapításokat, amelyekhez a hivő élet szintjén eljutunk, megerősíti az emberi tapasztalat is, mely oly sok módon megerősíti a meghallgatás jelentőségét.

Hallgatni fontos fiziológiai, lélektani szinten is, mert aki nem hallgat, beszélni sem tud. Sok néma azért néma, mert nem hall; sok ember azért nem beszél szép dolgokról, mert sosem hallotta a szeretet szavait.

A hallgatás képessége ezenkívül a szeretet egyik legmélyebb vonásának is bizonyul. Sokkal könnyebb beszélni, mint meghallgatni.

Aki beszél, nagyon könnyű a dolga, mert beszél, amikor akar, amennyit akar, ahol akar, ahogyan akar, és arról, amit akar. Akinek viszont valakit meg kell hallgatnia, annak mindig figyelnie kell a másikra, hogy befogadja azt egyszerűen, derűsen, végtelen türelemmel. Hiszen a másik akkor nyílik meg, ha van, aki kész elfogadni azt, amennyit, amikor és ahogyan ő mondani akar. Ezeket a szempontokat nem hagyhatjuk figyelmen kívül, ezek mindegyike együtt teszi igazzá és nehézzé a hallgatást.

Azt hiszem, az Úr éppen ezért akart kiemelten rámutatni a Szűzanya és a kersztény ember hallgatására: „Boldogok, akik tudnak hallgatni...”

Egy tanító, mikor meg akarta magyarázni a gyerekeknek, hogy mennyivel fontosabb a hallgatás, mint a beszéd, ezt mondta nekik: elég az arcunkra nézni, hogy megértsük. Mindenkinek csak egy szája van, mert keveset kell beszélnünk, és két füle, mert sokat kell hallgatnunk.

Elmélkedésünk elején azt mondtam, hogy nem csupán hallgatni kell, hanem hallgatni tudni kell. Ezzel kapcsolatban eszembe jut egy keleti történet. Egy férj elment a remetéhez, és megkérdezte, hogy hogyan tehetné jobbá a kapcsolatát a feleségével. A remete válasza nagyon konkrét volt: Menj, és hallgass meg minden szót, amit a feleséged kiejt a száján. A férj is lakónikusan megjegyezte: Elég sokat beszél a feleségem, de meg próbálom mind meghallgatni.

Két hónapi gyakorlat után a férj újból elment a remetéhez, és így szólt: Sokat javult a helyzet, de lehetne még jobb is. Mit tegyek még? A remete ezt felelte: Menj, és hallgassd meg a feleséged minden szavát, amit nem mond ki.

Különösnek tűnhet, de az igazi hallgatás, amikor a hallgatás szívből jön, azt is meghallja, amit a másik nem mer kimondani, azt is, amiről a másik nem is tudja, hogy szüksége van rá: segíti a másikat, hogy felfedezze, mire is van szüksége.

És éppen ebben lehet példaképünk az Úr, aki, mint az Atya, meghallgat bennünket, amint az Atyát is tudja hallgatni. És fontos gondolnunk arra is, hogy az Úr azért akarja, hogy beszéljünk, mert az ő szavait adja a szánkba, és megengedi nekünk, hogy ezeket a szavakat a mi saját szavaink formálják, adják vissza. Ezzel arra tanít bennünket, hogy a hallgatás nem áll meg a másik meghallgatásánaál. Az igazi hallgatás a másikat is beszélteti. Jó arra gondolnunk, hogy milyen fontos szavakkal megajándékozni a másikat; de még fontosabb, hogy a másik fáján is kivirágozzanak a szavak virágai. Mert amikor valaki ki tudja mondani, ki tudja fejezni önmagát, olyan, mintha megszületne. ìme, milyen szép a hallgatás, amely befogadja és értékeli azt, amit embertársa mond; amely megérti azt is, amit a másik ember ki sem mond; mindez arra segíti embertársunkat, hogy kifejezze egész valóját, és megnyilatkozzék, mintegy megtermékenyítve valakinek a meghallgató képessgétől.

Nemde így kellene hallgatnunk az Urat, nem csak a Szentírásban, hanem megannyi eseményben és a sok kicsi dologban, amelyben az igazságot mutatja meg nekünk, és közli velünk a legfontosabb üzeneteket is? Nem így kellene hallgatnunk a közösségben is? Ha valóban hallgatnánk, hallásunk által az Ige olyan mag lenne számunkra, amely új életet ajándékoz nekünk.

Ez az „aratómunkások” hivatása: példát adva a hallgatásra felébreszteni másokban is a hallgatást, amit Márk evangélista is tette.

───────────────────────────────────────────────────

A jubileumi ünnepség részvevői:

A Magyar Püspöki Kar tagjai: dr. Paskai László, bíboros, prímás, érsek, Esztergom-Budapest; dr. Seregély István, érsek, a M.K.P.K. elnöke, Eger; Balás Béla, megyéspüspök, Kaposvár; Bíró László, püspök, Kalocsa; dr. Bosák Nándor, megyéspüspök, Nyíregyháza; dr. Dékány Vilmos, püspök, rektor, Esztergom; dr. Keszthelyi Ferenc, megyéspüspök, Vác

Katolikus Bibliaszövetség, külföldi testvérintézmények: Mons. Alberto Ablondi, püspök, a Katolikus Bibliaszövetség elnöke, Livorno, Olaszország; dr. Fr.-J. Ortkemper, a Német Bibliatársulat igazgatója, Stuttgart, Németország; Theo J. Kersten, a Holland Bibliatársulat igazgatója, AS 's-Hertogensbosch, Hollandia; Mag. Anton Kalkbrenner, Osztrák Bibliatársulat, Klosterneuburg, Ausztria; Mag. Hannes Schreiber, a Középeurópai Régió irodavezetője, Klosterneuburg, Ausztria; Frau Tuschl, a Régió könyvelője, Klosterneuburg, Ausztria; Nagy József, az erdélyi Katolikus Magyar Bibliatársulat vezetője, Marosvásárhely, Románia

Biblikus professzorok és munkatársak: dr. Rózsa Huba, tanszékvezető professzor, Budapest; dr. Fodor György, teológiai tanár, Berzék; dr. Gyürki László, kanonok, plébános, Körmend; dr. Kerekes Károly O.Cist., prézes-apát, Budapest; dr. Takács Gyula, plébános, Rábagyarmat; dr. Kránitz Mihály, prefektus, munkatárs, Budapest; Szabó Mária, teol. főiskolai tanár, munkatárs, Szeged

A Szent Jeromos Bibliatársulat munkatársai: Vágvölgyi Éva, továbbképzési csoportvezető, Budapest; Gelley Anna, irodavezető, bibliaiskola, továbbképzés, Budapest; Székely István, szervező, Budapest; Rajkai István, terjesztő, Budapest; Mezei Ferencné, könyvelő, Üllő; Mészáros Endréné, Budapest; Vértesi Judit, Budapest; Pantó Eszter, bibliaiskola, Budapest; Puskás Ilona, Budapest; Puskás Mária, Budapest; Dorner Márta, Budaőrs; Szeleczky Szilárd, képviselő, Budapest; Tarjányi Béla egyetemi tanár, ügyvezető elnök

Egyházmegyei koordinátorok: dr. Varga Lajos, püspöki titkár, Vác; Wolf Pál Péter, jánossomorjai plébános, Győr; – imacsoport: Horvay Mária, vezető, Budapest; Opálény Izabella, Budapest; Bozzay Gyuláné, Budapest; Ecsedy Tamás, számvizsgáló, Budapest; Koppányi Elemér, Budapest; dr. Varga Antalné, Budapest

A továbbképzési csoport munkatársai: Adorján Andrásné, Fót; Balthazár Zsolt, Budapest; Balthazár Katalin, Budapest; Bánó Georgina, Vác; Dreiszker Zsuzsanna, Kőszeg; Gruber Mária, számvizsgáló, Budapest; Győrváry Edit, Szombathely; Marincsák László, g.k. paróchus, Filkeháza; Mayer László, Budapest; Polgári Ferenc, plébános, Hernádvécse; Radnóti Mária, Budapest; Zárai Györgyi, Pécs; Járomi Luca, tanuló, Pécs

»A Szentírás és az Egyház szentjei« pályázat nyertesei: Vígh Adrienn, teol. hallgató, Budapest, I. díj; Zsuffa Tünde, teol. hallgató, Budapest, I. díj; Török Ildikó, Nagykanizsa, III. díj

Díszvendégek: dr. Antall Józsefné, Budapest; Németh László, érseki titkár, Budapest; Simon Péter, püspöki titkár, Székesfehérvár; Sipőcz Ilona Józsa, Lev. Tag. irodavezető, Budapest; Locker M. Margit SSND, házfőnök, Budapest; Tarjányi Ferenc ODB, szalézi plébános, Budapest; dr. Lukács László, főszerkesztő, Budapest; Szőke János ODB, Budapest; P. Wetzstein József, Claretinus, Frankfurt, Németország; dr. Geleji Sándorné Neubauer Irén, fizikus, Budapest; Bajcsy Lajos, plébános, Budapest; Kemenes Gábor, lelkész, Budapest; dr. Gelley András, Budapest; Wisolith Ilona, Budapest; Vizsolyi Gyula, Budapest; Turny Tiborné, könyvelő, Budapest; dr. Mike Zoltánné, könyvelő, Budapest; dr. Bálint Anna, jogász, Vecsés; Nagy István Elek, fotóművész, Vecsés; Mally Mária, tanár, Budapest; dr. Skulthéty Antalné Breuer Erzsébet, zenetanár, Budapest; dr. Ronkay Ferencné, zenetanár, Budapest; Kavalecz Imre, szerkesztő, M. Rádió, Budapest; Szikora József, szerkesztő, Új Ember, Budapest

Társulatunk vezetősége ezúton mond köszönetet azoknak a munkatársainknak és támogatóinknak, akik nem vehettek részt a fenti ünnepi alkalmakon. Szeretné megerősíteni mindenkiben annak tudatát, hogy munkánkkal a mi Urunk Jézus Krisztus küldetését teljesítjük: „Hirdessétek az evangéliumot minden népnek” (Mk 16,15).

───────────────────────────────────────────────

Seregély István egri érsek,
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke
(köszöntő az ünnepi vacsorán)

Gott hat in dem Universum, in der Natur seine Gesetze gelegt, und er hat seine Gesetze auch im Wort ausgesprochen, auch in Schrift niedergelegt. Darum alle, die die Heilige Schrift untersuchen, lehren und verkünden, und solche Institutionen, wie der St. Hieronymus Bibelverein, der die Apostel der Bibel vereint und aktivisiert, um die Kenntnis und die Verwirklichung der biblischen Gesetze und Werte zu fördern - sind Diener des Fortschritts der Menschheit, sind Wohltäter der Menschheit.

In diesem Sinn erbete ich den Segen Gottes auf die Arbeit des St. Hieronymus Bibelvereins, und ich versichere ihm die volle Unterstützung seitens der Ungarischen Katholischen Bischofskonferenz.

Az egyetemes világrendben, a dolgok természetében Isten törvényeket helyezett el, és törvényeit szóban is megfogalmazta, a írásban is rögzítette. Ezért mindazok, akik a Szentírást kutatják, tanítják és hirdetik, s az ilyen intézmények, mint a Szent Jeromos Bibliatársulat, amely öszegyűjti a Szentírás művelőit, apostolait, hogy Isten törvényeinek megismerését és megvalósítását előmozdítsák –, az emberi haladás munkásai, s az emberiség jótevői.

Ezért kérem Isten áldását erre az intézményre, ezekre a helyiségekre, a Társulat minden tagjára, és biztosítom a Szent Jeormos Bibliatárulatot a Magyar Püspöki Kar hathatós támogatásáról.

Kirándulás Bugacra
a külföldi vendégekkel és a munkatársakkal