Jeruzsálem Jézus korában

Makett a Szentföldi Szállodában

A Szentföldi Szálloda makettjének fényképei
 a szálloda engedélyével és szolgálatkészségéből készültek

K É P E K >>>

Magyarázó szöveg:

 

2.oldal – Térkép

1. Ez a térkép madártávlatot nyújt Jeruzsálemről a második templom időszakában.

A térkép a modell elsődlegesen kielemelkedő részeit mutatja, beleértve a három falat, a Templomot és a Templomhegyet, az Antonia-erődöt, a Beteszda fürdőt, a lóversenypályát, Dávid városát, a színházat, Heródes palotáját és a Psephinus tornyot.

2.  Szintén egy belső falat is tartalmaz (a Nyugati domb keleti oldalának mentén), amely azóta ellett távolítva a modellről.

 

3.oldal – Bevezetés

1.  A makett szemlélteti a várost, a lerombolását megelőzően Kr.u. 66-ban. Ez volt lényegében, „Jeruzsálem fénykora”, mielőtt a zsidó felkelés megkezdődött.

2. Ebben a típusban ez a legnagyobb modell. Az 1960-as évek kezdetén megkezdődött a munkálat rajta, és tanulmányi eszközként volt használatos, amikor Jeruzsálem Óvárosa nem volt hozzáférhető, amely 1967-ig Jordánia által lett felügyelve. Hans Kroch megvásárolta ezt az egész dombot, ahol a fiát megölték és felépítette itt a szállodát és a modellt.

3.Michael Avi-Yonah, Jeruzsálem második temploma időszakának vezető szakembere tervezte az általános tervet. A felesége, aki művésznő, szolgáltatta a részleteket.

4. A makett pontosan a méretarány szerint épült, és ugyanazok a csatornázási gondjai vannak, mint ahogyan Jeruzsáelmnek voltak.

5.A makett elsődleges forrásai Josephus írásai és a régészeti ásatások. Egyéb források tartalmazzák a Talmudot és az Újszövetséget.

6. A makett méretaránya 1:50. Egy ember körülbelül 1 2/5 hüvelyk (1.4 inch = 3,6 cm) magasságot képviselne.

 

4.oldal – A harmadik fal

1. A harmadik fal I.Agrippa által épült Kr.e. 41-44. Josephus szerint nem fejeződött be a három ok egyike végett:

a. Agrippa meghalt.

b. A császár elrendelte, hogy az építkezés leálljon.

c. Agrippa félt attól, hogy a császár elrendeli az építkezés leállítását, tehát beszüntette a munkálatot. 

2. A harmadik fal nem fejeződött be az első felkelésig, amíg a lázadók újraépítették.

3. A diákok több mint száz évig vitatkoztak a „harmadik fal” helyzetét illetően. A „minimalista” állásponthoz ragaszkodott Vincent és Kenyon (a többiek között), a harmadik fal vonalának helyei a mai Óváros északi fal vonalának mentén vannak. A „maximalista álláspont, manapság a tanulmányozók többsége kitart mellette, hogy a harmadik fal helyei a „látóhatár vonala” mentén, körülbelül 500 méterre (1,600 láb) északra vannak az Óvárostól. A makett a harmadik falat a „maximalista” álláspont szerint helyezte el.

 

5.oldal

Régészeti szempontból ezek az épületek közül egy sem található, de indokolt feltételezni, hogy voltak ott házak a második és harmadik fal között. A házak szerkesztése a Jeruzsálem időszakából és a környező római világból ismeretes házakon alapulnak.

 

6. oldal – Psephinus torony

A Psephinus torony a város harmadik falának északnyugati sarkán található. Josephus szerint, ez a torony nyolcoldalú volt és 70 könyök (32,4 m) (több mint 100 láb) (100 láb = 30,48 m) magas. Régészeti szempontból a toronyból semmi sem található; a szerkezete a régi Athénban levő tornyot veszi alapul, amely még ma is létezik. Josefus mondta, hogy a torony a tetejéről az arábiai hegyeket és a Földközi-tengert is látni lehetett.

 

7. oldal – A Templomhegy nyugati fala

1. A templomhegy nyugati fala 488 méter (1,560 láb) hosszú.

2. Egyike a templomegyüttes fennmaradt falainak, amely Nagy Heródes által épült Kr.e. 20 elején.

3. Falgyámoszlopok (összekapcsolt oszlopok) a megmaradt falnak a felső részén vannak díszítve. A legnagyobb része lelett rombolva a római hódítás idején, Kr.u. 70-ben. Két helység van a Templomhegy mentén, a turisták számára ma nem megközelíthető, ahol a falgyámoszlopok voltak őrizve. A Machpelah Hebronban, valószínűleg Heródes által lett építve és megőrizték a falgyámoszlopokat a teljes magasságukban.

 

9. oldal – A második fal

1. Josefus szerint a második falnak csak 14 tornya volt. Ez arra utal, hogy a fal alacsony volt.

2. Josefus nagyon röviden részletezi ezt a falat: „A második fal Gennath-nál kezdődik, az első fal csatornájánál. Egyedül csak az északi negyedet zárja be és felmegy Antonia-ig. A második fal a mai Óváros sűrűn benépesített területén belül valahol helyezkedett el és az régészek pedig nem találtak bizonyítékokat erről a helyről.

3. A második falra vonatkozóan mindegyik tanulmányozónak különböző feltevése van.

4. A falat valószínűleg Nagy Heródes építette.

 

10. oldal

A vörös nyíl (a képen) és sima kövek ma a nyugati fal imaterületét mutatják.

 

11. oldal – Heródes palotájának védőtornya

1. Heródes palotája és az előkelő házak a nyugati dombon helyezkedtek el a második templom időszakában. Ez a térség felsővárosként volt ismert.

2. Heródes három nagy védőtornyot éptetett a palota legészakibb részén.

3. Heródes életében fontos emberek után lettek elnevezve a tornyok: Hippicus (a barát), Phasel (a fivére), és Miriamne (a felesége).

4. Josefus szerint (A zsidó háború 7:1-2), Titus, a római tábornok elpusztította az egész várost, de eldöntötte, hogy meghagyja Heródes három tornyát és a nyugati város falának részét mert:

     a. megakarta mutatni Jeruzsálem korábbi szilárdságát

     b. elhelyezett katonái voltak ott felhasználva azt négy lakórészre osztottva

5. Jeruzsálem pusztulása után, a tizedik római légió 200 éven keresztül itt helyezkedett el.

6. A három torony léte kiderül a Madeba térképen (VI. század) és a kereszteslovag anyagokból (XII. század), ennélfogva kettő a tornyok közül nyilvánvalóan megsemmisült a Mameluk időszakban.

7. Heródes tornyainak egyike ma is fennáll. Szilárd alapja van; a felső része Mameluks által újraépült a XV. Században. Néha „Dávid tornyának” van nevezve, de Heródes által építetett és nincs kapcsolatban Dáviddal. A tudósok nem egyeznek a torony azonosítását illetően; valaki úgy véli, hogy ez a Fasael-torony volt és mások pedig úgy gondolják ez a Hippicus torony.

 

12. oldal

Ez a sziklás elkülönült terület ma a Sírkert Egyesület által „Koponyadombként” lett azonosítva. Az elmélet alapján, Jézus a dombon lett keresztrefeszítve, a főúton sok elhaladónak láthatóan. A sírkert, sokak által úgy vélt, hogy Arimateai József sírja volt, ahol Jézus feküdt, ami körülbelül a sarokpont nyugat felé.

 

13. oldal

Jézus keresztrefeszítésének és temetésének a hagyomány szerinti területe a Szentsír-templom. A feltárások meghatározták, hogy ez itt a kőfajtegetések terülte volt, a Kr.u. az első században. A kőfejtési terültek gyakran sírboltokként voltak alkalmazva, amikor a kőfejtés befejeződött.

 

14. oldal

Némelyek azonosították a közeli kaput „Gennath (Kert) Kapunak”.

 

15. oldal - A felsőváros

1. Kr.u. az első században a felsőváros a jómódú lakónegyed helysége volt. A nyugati domb tetején volt található.

2. Az első szerkesztést követően, Avi-Yonah bírálta azt, hogy a házak igen nagyra és fényűzően lettek készítve. A feltárások által azóta, az Óváros zsidó negyedében kiderítették, hogy a makett nagyon szerény.

3.Valószínűleg sok pap élt az Óvárosban.

 

16. oldal – Heródes palotája

1.  A feltárások alatt, ma a Fellegvár, megtalálták Heródes padlóemelvényének maradványait, amelyek megalapozták a palotát.

2. Ez a palota újraépült Jeruzsálemben a meghatározott találatok alapján és Heródes palotájának feltárásai alapján Jerikóban.

3. A palota mérete a mai Jaffa kapu területétől a jelenlegi délkelet sarokpontig volt, a felsőváros falai. A nagysága 1,050 x 415 láb-ra (330 x 130 m-re) van felbecsülve.

4. Régészeti bizonyítékként lett megtalálva, hogy a palota padlóemelvényen épült. A padlóemelvény a megmaradt falakból 13-16 láb (4-5 m) talajszint felett készült. Amiran-Eitan feltárásai kimutatták néhány részét a felső építménynek, amely festett vakolatokatelemeket tartalmaz. Az építmény emelvénye a Hasmoneus épületek egyes maradványaival van befeddve. Kr.u. Tushingham javasolta, hogy az emelvény legyen lerombolva Heródes uralkodása után és I. Agrippa által lett felújítva (Geva et al. 1993: 736).

 

17. oldal – Heródes palotája

1. A palotának két lényeges szárnyépülete volt, mindegyik bankett-termekkel, fürdőkkel és vendégek százainak elhelyezésével rendelkezett. Ligetekkel, csatornákkal, kis tavakkal és bronzzal borított szökőkutakkal lett körülvéve. A két épületszárny Agrippa és Caesar után lett elnevezve.

2. A palota közepén kertek voltak oszlopcsarnokokkal. Vita van arról, hogy vajon voltak-e ott medencék és szobrok a kertben.

 

18. oldal

Habár régészeti szempontból nem ismeretes, a makett tervezői agórát (fórumot) szerkesztettek a palota mellett. Valószínű, hogy ilyen kereskedelmi köztér létezett. Határosan elhelyezve ezt Heródes palotájával azzal számol mekkora tömeg csoportosult egybe Heródes palotája mellett anélkül, hogy bemenne ( és így, beszennyezve lettek a zsidó húsvét előtt).

 

20. oldal – A Hasmoneus Palota

Josefus megemlíti a Hasmoneus Palotát a városban. A felsővárosban helyezkedett el szemközt a Templomheggyel. Régészeti szempontból a Hasmoneus Palota behatárolási próbálkozása sikertelen volt. Némelyek megkísérelik azonosítani valamennyi N. Avigad feltárását a zsidó negyedben a palotával, de néhányan nem egyeznek ezzel az azonosítással.

 

22. oldal – Dávid király sírja

1. Az 1 Kir 2,10 szerint Dávid Jeruzsálemben lett eltemetve.

2. A sírja Kr.u. az első században még fennáll a városban, ahogyan felvan jegyezve az ApCsel 2,26-ban, Josefus-nál, Diocassius-nál, és a Talmudban.

3. A sír eredeti helye ma ismeretlen. A kései hagyomány a nyugati domb tetejére helyezi (újkeletű Mt. Zion), de ez nem „Dávid városa” és ennélfogva ez egy pontatlan hagyomány. A makett tervezői a sírt ide helyezték el, mivel szűkében vannak a jobb választási lehetőségnek.

 

24. oldal

A Központi Völgy úgyszintén, mint Tyropoean Völgy (ez egy görög név) is ismeretes, vagy ahogyan pontatlanul fordított, a Sajtkészítő Völgye. Ma az arabok egyszerűen el-Ward-nak, a völgynek nevezik.

 

25. oldal – Dávid városa

1. Jelentős maradvány nem lett találva Heródes idejében Dávid városában (délre a keleti dom felén). Ez nagymértékben így van, mivel Hadrianus császár a várost megtisztította minden zsidó nyomtól a második zsidó felkelést követően (Kr.u. 135).

2. A Siloé tó Dávid városának nyugati oldalán helyezkedik el a Központi (Tyropoean) Völgyben. Jézus ide küldte a vak embert, hogy meggyógyuljon (János 9).

 

26. oldal – Dávid városa

1. Josefus egy nagy palota felépítéseiről beszél a keleti dombon Adiabene királynője, Heléna által. Ezek az együttesek külföldi stílusban (pártusi) épültek; ami azt jelenti, hogy téglaépületeket képviselnek. Az emberek Mezopotámiából téglaépületeket/helyeket építettek, amelyek teljesen különböztek minden más épülettől.

2.  A legdélibb épület a szabad  zsidó templom. Ez az épület nem található, de Raymond Weil egy leírást talált, amely a zsidó templom építésére vonatkozik, amely Theodotos, Vetenos fia által épült.

 

28. oldal – A lóversenypálya

1. Josefus írta, hogy Jeruzsálemnek volt lóversenypályája. A lóversenypályák a nyilvános lovas versenyek miatt épültek.

2. Avi-Yonah a maketten eredetileg nagyobb lóversenypályát épített, azért hogy beilleszkedjen a megkövetelt lóversenypályák hosszúságának. Később úgy érezte, hogy ez rendkívül nagy és lecsökkentette a méretét.

3. Jeruzsálem ennek a területén levő feltárások azt mutatják, hogy a lóversenypálya bizonyára nem ezen a helyen volt elhelyezve. Néhányan kételkednek vajon létezett-e egyáltalán lóversenypálya Jeruzsálemben.

 

30. oldal – Robinson-íve

1. A lépcsőház a Robinson-íve felett közvetlen bemenetelt jelentett a Királyi Oszlopcsarnokba.

2. A „Robinson-íve” egy amerikai felfedező, Edward Robinson után lett elnevezve, aki ezt 1838-ban felfedezte.

3. Eredetileg ez az ív, a tudósok szerint első volt az ív-sorozatok közül, amely hidat képezett, hogy áthidalja a Központi Völgyet és áthaladt a felső városig (nyugati domb). Ma a tudósok megegyeznek abban, hogy egyedül egy ív volt itt és alátámasztotta a lépcsőházat, amely levezetett a völgybe.

 

30. oldal - A Templomhegy déli része

1. Heródes Templomhegyébe az elsődleges bejárat a déli oldalon volt.

2. Két lépcsőház lett megtalálva, amely a Templomhegybe vezetett, a megfelelő kapukkal.

3. A Talmud bölcseleti történeteinek feljegyzései itt megállnak a lépcsőházaknál és a tanításnál. Lehetséges, hogy Jézus oktatta a tanítványait ezekre a lépésekre.

4. A régészek nagy öszpontosítást találtak a zsidó szertartásos fürdésnek (mikvot) ezen a területen. Mivel megkövetelt volt, hogy a személy szertartásosan tiszta legyen mielőtt bemegy a Templomhegybe, ezek a fürdők a bejárat közelében épültek a hívek kényelmére.

 

31. oldal – A Hulda kapuk

1. A Templomhegy déli kapui Hulda kapukként ismeretesek a két indok egyike miatt:

    a. A Hulda prófétaasszonynak volt itten emlékműve (2 Kir 22).

    b. A „Hulda” szónak „tégla” a jelentése és ezeket földalatti folyósókat jellemezte a Templomhegyhez.

2. Ma a nyugati kapu „Kettős Kapu”-ként maradt fenn és a keleti pedig mint „Háromas Kapu”. Egyes tudósok úgy vélik, hogy mindekettő eredetileg kettős kapuk voltak (ahogyan a maketten ábrázolva van).

3. A közlekedési ellenőrzés miatt, a bejárat a Templomhegybe a keleti kapun keresztül volt és a kijárat pedig a nyugati kapun keresztül. Ezen szabály alól kivételek voltak azok, akik gyászolták a közvetlen eltávozott családtagjuk miatt. Ők az ellenkező irányba is mehettek, ennélfogva vigasztalást kaptak azoktól, akik ismerték őket.

 

33. oldal – A Királyi Oszlopcsarnok

1.  A Templomhegy köztere fedett oszlopsorokkal volt körülvéve minden oldalról. A legnagyobb a déli oldalon volt és „Királyi Oszlopcsarnok”-ként volt ismeretes.

2. Ez a terület pénzügyi lebonyolítások és jogi tevékenységekre szolgált.

3. A Királyi Oszlopcsarnok négy sorral épült monolit oszlopokból betetőzve a korintusi oszlopfőkkel. Az oszlopok 27 láb (8,23 m) magasak voltak és az átmérőjük 4.6 láb (1,40 m). „Néhány oszlop és lényeges töredékek lettek megtalálva, a műtárgyakkal együtt, amelyek  a díszítmény felső részére vonatkoznak, némelyek arannyal vannak festve” (McRay 1991: 110).

4. A Sanhedrin elköltözhetett a Királyi Előcsarnokba Krisztus halálának ideje környékén; a babilóni Talmud alapján az volt, hogy ʻnegyven évvel a templom lerombolása előttʼ a Sanhedrin elmozdult az előző találkozási helyéről a Kialakított Kő Helységéből, amely a Misna állítása szerint „a templom udvarán” volt (McRay 1991: 110).

5. A makett a Királyi Oszlopcsarnokról az athéni Attalos Oszlopcsarnokon alapul, amely az utóbbi időben lett újjáépítve.

 

34. oldal – Josephus leírása a Királyi Oszlopcsarnokról

 A falövezet nyugati oldalán négy kapu volt, ezek közül az egyik a közbeeső völgyön át a királyi várba vezetett, kettő az elővárosba, a negyedik pedig a tulajdonképpeni városba. Hosszú lépcsősoron lehetett eljutni a völgybe és innen megint feljutni a várba; mert a város éppen szemben volt a templommal, s így ívelődött köré, mint valami színház, mert dél felől mély szakadék választotta el tőle. A falövezet negyedik, déli oldalán, középütt, ugyancsak kapuk voltak, mellette pedig háromszoros királyi oszlopcsarnok, amely hosszában a völgy keleti oldalától a nyugatiig húzódott, mert nem lehetett hosszabbra építeni. A világ legbámulatosabb alkotása volt ez: mert a völgy fölött, amely oly mély volt, hogy szinte szédült az ember, amikor lenézett, mérhetetlenül magas csarnok épült, úgy, hogy az, aki ennek a csarnoknak a tetejéről össze akarta fogni tekintetével mind a két szakadékot, máris szédülni kezdett, mielőtt még a roppant mélységbe leért volna a tekintete. A csarnok egyik végétől a másikig, pontosan szembe egymással, négy-négy rend oszlop sorakozott; a negyedik oszlopsor azonban már a kőfalban volt beleépítve. Egy-egy oszlop olyan vastag volt, hogy három összefogódzkodott ember éppen csak át tudta fogni karjaival. Magasságuk huszonhét lábnyi volt, és minden oszlop kettős lábazaton nyogodott; összesen százhatvankét oszlop volt, korinthosi stílusban kifaragott oszlopfőkkel, mind bámulatos művészi munka. A négy oszlopsor közül három a csarnokokat folyosókra osztotta; a két szélső folyosó egészen egyforma méretű volt, mindegyik harminc láb széles, egy stadion hosszú és több mint ötven láb magas. A középső folyosó viszont mésfélszer olyan széles és kétszer olyan magas volt és mindkét oldalon jóval kimagaslott a másik kettő közül. A mennyezeteket fába faragott alakos domborművek díszítették; a középső mennyezet magasabb volt, mint a másik kettő. Elöl az oszlopfőkön párkány nyugodott, ezt beépített oszlopok ékesítették; mind gyönyörűen faragott márvány. Aki nem látta, nem is alkothat fogalmat szépségéről, aki pedig látta, az elragadtatással bámulta meg. Ilyen volt a templom első falövezete. Befelé azután, nem messze az előbbitől, még egy falövezet volt, amelyhez néhány lépcső vezetett fel. Ez kőfal volt, rajta a felírás, hogy idegennek halálbüntetés terhe alatt tilos bemenni. Ennek a falövezetnek déli és északi oldalán három-három kapu, egyenlő távolságban egymástól, keleti oldalán pedig egy nagy kapu: ezen keresztül léphettek be feleségeikkel együtt azok, akik tiszták voltak. Azonban a belső szentélybe az asszonyoknak semmiképpen sem volt szabad belépniök. Végül volt még egy harmadik belső térség is, de ide már csak a papok léphettek be: ez előtt volt az oltár, amelyen Istennek bemutatjuk az égőáldozatokat. Heródes király ebbe a térségbe nem lépett be, mert nem volt pap, tehát tilos volt belépnie. Inkább csak az oszlopcsarnokok megépítésével és a külső falövezetekkel törődött és ezt a munkát nyolc év alatt befejezte.” ( „FLAVIUS, J., A zsidók története (XI-XX. könyv), Gondolat Kiadó, Budapest, 1983. 319-321 oldal – Ant. XV.xi.5).

 

35. oldal – A templom udvarai

1. A nem zsidók udvara elkülönülve volt a hölgyek udvarától egy 3 könyök (4.6 láb; 1.4 m) magas korláttal, amely „Soreg”-ként ismeretes. A védőfal külső oldala figyelmeztetés a nem zsidóknak a bejárati útvonal ellen. Egy teljes leírás és egy másik részleges lett megtalálva. A teljes leírás az Istambuli Múzeumban van; a töredékes pedig a Izrael Múzeumban van.

2. Egyike a leggondosabban kidolgozott kapuknak, amely a templom külső udvarából a belső udvarba vezet a Nikánor Kapuja. Néhányan úgy tartják, hogy Nikánor Kapuja ugyanaz mint az ApCsel 3:2-ben említett „Szép Kapu”.

 

40. oldal – Az Antonia-erőd

1. Az Antonia-erőd Heródes által épült és tiszteletből Mark Anthony-ról nevezett.

2. Ennek az erődnek a rendeltetése a Templomhegy védelme volt és figyelje a Templomhegyen levő tevékenységeket. A templom volt a nemzeti érzelmeknek a központja és sok váratlan esemény itt történt. Ezért, sok katona éppen a templom mellé lett helyezve.

3. Az Antonia-erőd óriási volt; Josefus tulajdonképpeni önmagában levő városnak nevezi.

4. A hagyomány Pilátus tartózkodását az Antonia-erődbe helyezi, de ma a legtöbb tudós úgy gondolja, hogy Heródes Palotájában maradt.

5. Heródes vezetése után, közvetlen a római kormányzás volt Júdea felett. Róma mindig ügyelt arra, hogy kiegészí katonákat tartson itt az ünnepek ideje alatt.

6. Az ApCsel 21-22 szerint, Pál ellett vezetve az Antonia-ba a húsvéti ünnepekre.

7. Pál apostol meglett vádolva, hogy a nem zsidókat, az idegenek udvarán túlmenően vezette. A Templomhegyen meglett támadva, de súlyos sérülés nélkül volt, amikor a római katonák letartóztatták.  A katonai „laktanya”, ahova Pál valószínűleg ellett hozva feltehetően az Antonia-erőd.

 

43. oldal

Jézus meggyógyította a béna embert az öt-csarnokos Beteszda fürdőben (János 5).

Hasznos források:

Geva, H. et al. 1993 Jerusalem. The New Encyclopedia of Archeological Excavations in the Holy Land,

            (A régészeti feltárások új enciklopédiája a Szentföldön) vol. 2, ed. E. Stern. New York:

            Simon and Schuster.

McRay, John.   1991 Archaeology and the New Testament. (Régészet és az Újszövetség) Grand Rapids:

            Baker.

            Ld. még: http://www.holylandnetwork.com/temple/model.htm