Teológiai tanárok konferenciája

Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar
2010. január 25-27.

 

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának szervezésében ez évben is sor került január utolsó hetében a magyar katolikus teológiai tanárok háromnapos továbbképző konferenciájára „MERT NINCS MÁS NÉV AZ ÉG ALATT, AMELYBEN ÜDVÖZÜLNÜNK LEHETNE” címmel, a Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának II. János Pál Dísztermében. A továbbképzésen részt vettek a hazai katolikus teológiai karok és főiskolák professzorai, valamint a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola rektora és tanárai. A konferenciát több főpásztor is megtisztelte részvételével, nevezetesen Erdő Péter bíboros, Bábel Balázs és Ternyák Csaba érsekek, Kocsis Fülöp és Székely János püspökök.

A résztvevőket Kuminetz Géza dékán köszöntötte. Rövid bevezetőjében kiemelte: „Az igazi tudós az, aki állandóan keresi és meg is találja, és mind erősebben látja és láttatja is a tényeket és az összefüggéseket. Ez a keresés, ez a nyugtalanság fog egyszer, újra meg újra Krisztushoz vezetni bennünket. Hogy őt elérjük ma is és holnap is, utána kell járnunk az eseményeknek, a tanúságoknak és azok hitelességének. Húsz évszázadot kell visszamennünk ahhoz, hogy meglássuk: ő mindenkor ugyanaz, Megváltó Fiúisten… Konferenciánk fő témája Krisztus, a Megváltó, és műve, a megváltás. Erről vallatják majd a tényeket, és vallanak majd biblikusaink, patrológusaink, fundamentálteológusaink és dogmatikusaink…” Meghallgatás > > >

Puskás Attila professzor, aki a háromnapos programot összeállította és levezette, bevezető ismertetőjében a következő összefoglaló áttekintést adta a továbbképzés gondolatmenetéről: „Idei teológiai konferenciánknak a témája Jézus üdvözítő műve. Mottónak az Apostolok cselekedetei egyik mondatát választottuk: Nincs üdvösség senki másban, mert nincs más név az ég alatt, amelyben üdvözülnünk lehetne. Ezen a konferencián ennek a hitvallásnak a mélységeit szeretnénk megvitatni, minél inkább feltárni. A konferencia tizenhárom előadásának csaknem a fele a bibliatudomány témaköréből származik. Ez az aránytalanság annak köszönhető, hogy az elmúlt évek szentírástudománya éppen a szótériológia terén hozott jelentős változásokat. Olyan alapvető megváltástani alapfogalmak újraértelmezését, mint áldozat, engesztelés, megszentelődés és megmentés. Tudományos viták tárgya az is, hogy miként viszonyulnak egymáshoz az egyes újszövetségi szótériológiai hagyományok, melyek Jézus üdvözítő művének kimerítő gazdagságát más-más szempontból világítják meg. A konferencia biblikus előadásai a szótériológiai értelmezések változatosságából is szeretnének némi ízelítőt adni. A szentírási alapok megvitatását két patrisztikus témájú előadás követi. Egy keleti és egy nyugati teológus, Hitvalló Szent Maximosz és Tertulliánusz megváltástanáról hallhatunk. Az ő értelmezésük jól reprezentálja a görög és latin sajátosságokat. Bízunk abban, hogy ez a két előadás elegendő lesz arra, hogy e két teológuson keresztül érzékeltessük a két nagy hagyomány különbségeit és súlypontjait. A dogmatika három referátummal járul hozzá a téma feldolgozásához. Közülük az egyik a nyugati szótériológiát alapvetően meghatározó Anzelm-i satisfactio-elmélet tételeit és mai hatástörténetét mutatja be. A másik referátum Hans Urs von Balthazar drámai szótériológiáját tárgyalja, különös tekintettel a helyettesítés kérdésére. A harmadik előadás a katolikus szótériológiában jelenleg is zajló újraértelmezések különböző törekvéseiről kínál áttekintést. Végül az alapvető hittan előadásainak egyike Schürmann biblikus kutatásainak a fundamentál-krisztológiára kifejtett hatásával vet számot. A másik pedig a pluralista vallásteológiai kihívásaira válaszolva tárgyalja Jézus üdvözítő személyiségének páratlanságát és művének egyetemességét.” Meghallgatás > > >

Az előadók és az előadások címei a következők voltak: Rózsa Huba: Helyettesítés, engesztelés, áldozat az Ószövetségben – Kocsis Imre:  Jézus üdvözítő műve Lukács irataiban. "Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett." (Lk 19,10) – Martos Balázs: "Krisztus Jézus Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelésünkké és megváltásunkká lett." (1Kor 1,30) Krisztus mint Isten üdvajándéka a páli levelekben  Fodor György: Az üdvösség fogalma az Ószövetségben, a mai zsidóságban és az iszlámban – Takács Gyula – Jézus az örök Főpap és a tökéletes áldozat a Zsidókhoz írt levélben – Tarjányi Béla: "Sokakért" vagy "mindenkiért"? – Perendy László: Az ember megváltása Tertullianus szótériológiájában – Orosz Atanáz: Hitvalló Szent Maximosz szótériológiája, különös tekintettel az átistenülésre – Dolhai Lajos: Canterbury Szent Anzelm szatiszfakció-elméletének hatástörténete és értékelése a mai katolikus szótériológiában – Puskás Attila: Jézus üdvözítő művének néhány értelmezése a mai dogmatikában – Várnai Jakab: Heinz Schürmann hozzájárulása a megváltás fundamentálteológiai megközelítéséhez – Kruppa Tamás: Balthasar szótériológiájának alapvonalai különös tekintettel a helyettesítés eseményére – Kránitz Mihály: Jézus az egyedüli Üdvözítő - számvetés a pluralista vallásteológiával. – Az előadások során kifejtett gondolatokat érdekes hozzászólások és kiegészítések követték, valamint két első nap este az egyes teológiai disciplínák oktatóinak találkozói, megbeszélései a szakcsoportokban. (A biblikus kollégák a Pázmány Péter Katolikus Étterem különtermében fehér asztal mellett is együtt töltöttek egy vidám hangulatú estét.)

Néhány gondolat az előadásokból:

„Az ószövetségi kutatás a keresztények körében függvényévé vált az újszövetségi biblikus kutatásnak. Az ószövetségi biblikus kutatás ennek ellenére önálló terület. Figyelni kell arra, hogy az újszövetségi ismereteinket, szótériológiai fölfogásunkat ne vetítsük vissza az Ószövetség szövegeibe.” – „A Deuteronómiumban Mózes azt mondja a népnek: ’Az Úr megneheztelt rám miattatok, és megesküdött, hogy nem jutok el arra földre.’ Nem juthat be, azért, mert a népért végzett cselekedete (közbenjárása) valamiképpen a népnek járó büntetés terhét rója rá… Itt a közbenjárás és a szenvedés már a bűn hordozása, de még nem engesztelő behelyettesítés, mint a 4. Ebed Jahve dalban, ahol a prófétai behelyettesítésnek a terminológiája annak szinte minden formájában megtalálható: behelyettesítő szenvedés, az engesztelés, az üdvösség hordozása, a közbenjárás. A behelyettesítés teológiája itt már a maga teljes érettségében található” (Rózsa Huba). Meghallgatás > > >

A keresztrefeszítés alkalmával a megtérő lator „éppen azt ismeri el, amit mások kétségbe vonnak: Jézus képes arra, hogy a benne bízókat megmentse. Krisztus az ünnepélyes Ámen-formulával arról biztosítja a megtérő latort, hogy még ma vele lesz a paradicsomban. A hangsúly a ma szón van, amely jelzi, hogy az a közösség, amely a lator megtérése által közte és Krisztus között létrejött, nem szűnik meg a halállal. Jézus a halál által az Atya által neki készített égi uralomba fog belépni, s a megtért bűnös ott is közösségben lesz vele. Jézus mint életre vezető út (ném. Anführer des Lebens) mutatkozik be a bűnös számára” (Kocsis Imre). Meghallgatás > > >

 „Ez a páli mondat: Krisztus Jézus Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és mágváltásunkká lett (1 Kor 1,30) – szinte elkápráztat négytagú felsorolásával. Eredeti egységben szemléli az üdvösséget. Azonosítja Jézust az Istentől adott üdvösséggel. Hangsúlya nem az üdvösség megvalósulásának módján van, hanem magán az üdvösség tartalmán, aki Jézus. A négyféle kifejezés ugyanakkor azonnal jelzi, hogy egyazon valóságnak mindjárt négyféle megközelítése lehetséges. A kereszténység lényege, hogy Isten a kezdeményező, a szeretete ingyenes, és ez a Fia által valósul meg: a krisztológia és a szótériológia egységében” (Martos Levente).

„Sokan a halál utáni eseményekben (ítélet, paradicsom, pokol) látnak szoros kapcsolatot a keresztény és muszlim tanítás között: a bűnösök örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre mennek (vö. Mt 25,46). Az utolsó ítélet mércéje az Evangéliumban és a Koránban: a kereszténységben a szeretet, az iszlámban az igaz hit. Az igazak örök élete csak analóg módon hozható egy szintre a két vallásban. Az iszlámban alapvetően bér és jutalom (fizetség) a földi életért. Számunkra Istentől készített üdvösség, a Vele való eltéphetetlen közösség, amely már itt a földön elkezdődik” (Fodor György)

„Krisztus úgy pap, hogy áldozat. Az áldozat az, ami az Istennel egyesült, az Istenhez fölemelt és általa jól fogadott valóság. A pap is, ha papként akar létezni, azaz Istennel akar egyesülni, akkor csak áldozat formájában teheti meg ezt. A papnak tehát be kell lépnie az áldozatba, a papnak áldozatként kell papnak lennie – Krisztus ezt teszi meg. Megfogja a kelyhet, és kiüríti. Magára veszi a keresztet, és odaadja önmagát, önmagát adja oda Istennek” (Takács Gyula). Meghallgatás > > >

 „Isten egyetemes üdvözítő szándéka és Jézus áldozatának végtelen értéke senki számára nem kétséges. A konszekráció szavai azonban nem erre vonatkoznak. Sem Jézus, sem az újszövetségi szent szerzők nem akartak az utolsó vacsora kapcsán Jézus áldozatának erről a távlatáról beszélni – jóllehet más helyeken rendre megfogalmazták ezt és hirdették. Jézus az utolsó vacsorán azokhoz szól, és azokat ajándékozza meg feláldozott Testével és Vérével, akik részesülnek a megváltásban, nem azokat, akik visszautasítják az üdvösséget” (Tarjányi Béla). Meghallgatás > > >

„A pogány szótériológia érdeklődése csak a halálig terjed, azt csak a test jóléte, üdvössége foglalkoztatja. A keresztény szótériológia ezzel szemben lényege szerint eszkatológikus, hiszen a halál utáni életre irányul. Az eretnek szótériológia parciális, hiszen nem terjed ki mindenkire (kevesek üdvözülnek), a gnózis pedig kizárólag spirituális, lelki érdeklődésű: a test kimarad a megváltásból, egyedül a léleknek válik hasznára a testtől való megszabadulás. Tertulliánusz szembeszáll mind a pogány, mind az eretnek nézetekkel. Hangsúlyozza a Megváltó testének a realitását, hiszen nélküle lehetetlen lett volna a megváltás.” – Kiemeli, hogy „ha az érdemeknek nem lenne szerepük és jelentőségük a megváltásban, akkor nem beszélhetnénk valódi ítéletről, nem volna mit megítélni. Az érdemek fontossága mutatja, hogy a megváltáshoz szükség van az ember együttműködésére” (Perendy László). Meghallgatás > > >

Konstantinápolyi perében „vádlói szemére hányták Maximosznak, hogy a Lateráni Zsinaton átállt a rómaiakhoz. Megkérdezték tőle: ’Miért van az, hogy te a rómaiakat szereteted, a görögöket pedig gyűlölöd?’ Ő azt válaszolta: ’Parancsunk van Istentől, az Úrtól, hogy ne gyűlöljünk senkit. Szeretem a rómaiakat, mert egy hiten vannak velem, a görögöket ugyanígy, mert egy nyelvet beszélnek velem.’ Egész életművében páratlan szintézisbe foglalta Maximosz hitvalló a legnagyobb teológiai felismeréseket. Még a skolasztika világában sem sikerült senkinek sem a krisztológia ilyen mérvű szintézisére eljutnia. Nem akadémikus teológus, mint a következő század nagy összegzői. Szent Maximosz a szó szoros értelmében vett ortodox hitvalló volt, aki ötvenéves korától száműzetésben tengette életét, mégis, halála után, éppen 1330 évvel ezelőtt az egyház részéről egyértelműen megkapta az életszentség elismerését” (Orosz Atanáz).Meghallgatás > > >

Saját személyiségének misztériumát „Jézus nem igyekezett kifejezetten meghatározni, bár szavai és mondásai által bepillantást adott benső életének titkaiba (H. Schürmann). Az Újszövetség egyes krisztológiái, valamint a zsinatok definíciói – amelyek szaknyelvet felhasználva ismétlik mindazt, ami a szentírásban benne van – jelzik azt az irányt, amely mentén a teológiai gondolkodás haladhat, ám ezt anélkül teszik, hogy magát a misztériumot minden részletében feltárnák” (Várnai Jakab)

 „A vallásokkal való találkozás magára a kereszténységre is többlet-fényt sugározhat. A keresztény ember a saját vallására is tekinthet új módon, abban a reményben, amely  minden elképzelésünket felülmúlva eljuthat azokhoz, akiknek, úgy tűnik, minden okuk megvolt arra, hogy Isten nélkül, reménytelenségben éljenek… A II. Vatikáni Zsinat szerint a többi vallás az üdvösségnek nem a rendes útjai, ám mégis, az ő világ-értelmezésük és a legvégső valóság keresése közel hozza őket a Jézus Krisztus igazságáról meggyőződött keresztényekhez, akik immár nem elvetik, hanem sokkal inkább értelmezik a vallások és a vallási hagyományok tartalmát és jelentőségét” (Kránitz Mihály). Meghallgatás (részlet) > > >

 A háromnapos továbbképzés végén Puskás Attila köszönetet mondott az előadóknak és résztvevőknek. Meghallgatás > > > – Mindannyiunk számára igen örvendetes volt az erdélyi kollégák részvétele, valamint számos főpásztor érdeklődő jelenléte. Külön köszönet illeti Puskás Attila kollégát a kitűnő szervező munkájáért, a PPKE Rektori Hivatalát az előkelő helyszín, a Központi Szemináriumot pedig kellemes körülmények (résztvevők szállása, ellátása) biztosításáért. – Az előadások szövege a közeljövőben nyomtatásban is meg fog jelenni.

Lásd még:   Magyar Kurír > > >   VPA Hírporta > > >

Ismertetés:   Magyar Katolikus Rádió > > >