Pedagógusok lelki napja várpalotán

Nepomuki Szt. János Katolikus Iskola, nov. 6.

Várpalotán a Nepomuki Szt. János Katolikus Iskola pedagógusai és dolgozói minden hónap egyik átdolgozott napja után lelki elmélyülésre gyűlnek össze délután a tantestületi szobában. A Biblia évében a rekollekciós előadásokat olyan neves biblikus szakemberek tartják, mint Kocsis Imre, Thorday Attila és Székely János püspök. Első alkalommal, nov. 16-án Tarjányi Béla beszélt az iskola pedagógusainak a Szentírás értékeiről, a rendszeres, elmélkedő olvasás jelentőségéről, a Biblia Éve rendezvényeiről.

Várpalota a korábbi időkben jellegzetesen szocialista város volt, vasárnap a 20.000 lakosból huszan-harmincan vettek részt a szentmisén, a plébánosi lakást elvették, a sekrestye szekrényében egyetlen miseruha árválkodott. Az utóbbi időben azonban – jórészt Nagy Károly kanonok-plébános kitartó fáradozása nyomán – lassanként újjászületik és növekszik a várpalotai katolikus közösség. És az utcán a járókelők többé már nem köpnek, hanem tisztelettel köszönnek, ha az utcán a plébánossal találkoznak.

Az újjászületés egyik hatékony eszköze az öt éve alapított katolikus iskola, ahol a pedagógusok mindegyike gyakorló katolikus, akik munkájukhoz az iskola kis kápolnájában is bármikor erőt meríthetnek. Nem csoda hát, hogy meleg szeretettel fogadták és hallgatták a Szentírás értékeiről, jelentőségéről szóló tanúságtételt, elmélkedést.

Az egyik tanár végül arra a kérdésre kért választ, hogy miért lanyhult el a mi kereszténységünk ahhoz a mélységhez és lendülethez képest, amit az ősegyházban megfigyelhetünk, például az Apostolok Cselekedeteinek beszámolóiban. Az előadó azonban nem értett egyet ezzel a felvetéssel. Elismerte, hogy valóban sokan vannak, akik csak a remélt jutalomért vallásosak. Úgy, mint Jézus példabeszédében a szőlőmunkások, akik a "nap hevét és terhét" csak a napszámot várva viselik el – ahelyett, hogy kiváltságnak tartanák és örülnének annak, hogy az Úr szőlőjében dolgozhatnak. Az egykori mélység és lendület azonban ma is jelen van Egyházunkban a megnevezett és névtelen szentek révén, akik nem a remélt fizetségért teszik a jót, hanem azért, mert Jézus társai akarnak és tudnak lenni az áldozatos szeretet gyakorlásában, az Isten által tevezett szeretetközösség építésében. Ők azonban ezt nem hivalkodva, látványosan teszik, ezért nem is szembetűnő a jelenlétük. Ilyen csöndes építés-építkezés lehet a katolikus pedagógusok munkája.

Az elmélyülés órája a kis kápolnában szentségi áldással zárult, ahol a jelenlévők Isten kegyelmét és áldását kérték csodálatosan szép feladatukhoz, munkájukhoz, a gyermekek keresztény szellemű oktatásához, neveléséhez.

Kedves Várpalotai Katolikus Pedagógusok! Öröm volt veletek találkozni! Kísérje munkátokat Isten áldása! Legyetek Istennek csöndes munkatársai!