Nagykanizsa, 2009. márc. 17. (T.B.)
A teljes előadás meghallgatása
Mi keresztények gyakran úgy gondoljuk, hogy mindent Istentől kell remélnünk és várnunk. Még a Miatyánkot is ebben a szellemben imádkozzuk: Jöjjön el a te országod, azaz: hozd el te ezt az országot! Legyen meg a te akaratod, vagyis: vidd keresztül az akaratodat te! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk te! Ne vigyél bennünket a kísértésbe, és védj meg minket a gonosztól!
Azt hiszem, lehetne néha a Miatyánk imádkozása közben valahogy így is gondolkoznunk:
Mi Atyánk, te velünk vagy:
Megszenteljük a te nevedet,
építjük a te országodat!
Megtesszük a te akaratodat,
miként az
öröklétben, úgy már itt, a földön is!
A mindennapi kenyerünkért megdolgozunk,
és megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek,
hisz te is
megbocsátod a mi vétkeinket.
A kísértéseknek ellenállunk,
és ellene
szegülünk a gonosznak.
Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség,
mi
pedig a te társaid vagyunk most és mindörökké. Amen.
Pál apostol ezt tette. Nyilván ő is úgy imádkozta a Miatyánkot, ahogyan mi – de megszentelte az Úr nevét, építette az ő országát, megtette az ő akaratát, megdolgozott a saját kenyeréért (sátorkészítő volt, keze munkájával biztosította a megélhetését), mindenkinek megbocsátott (még annak is, aki kiutasította őt a közösségből, ld. 2 Kor 2,6-8), volt kísértése bőven, de helytállt, és ellene szegült a gonosznak. Ő Jézus Krisztus társa volt: meggyőződésében, küzdelmeiben, szenvedéseiben (vö. "kiegészítem testemben, ami még hiányzik Kriszus szenvedéséből", Kol 1,24), szeretetével, fáradozásával.
Jézus ma is társakat keres. S közben mindegyikünknek azt
mondja: Tudom, hogy képes vagy rá! S minden családnak, minden barátságnak,
minden közösségnek azt mondja: Tudom, hogy képesek vagytok felülemelkedni
önzésteken, és megvalósítani köztetek, kicsiben, Isten országát.