Hitoktatók továbbképzése Egerben – kalandokkal

Eger, Szt. János Továbbképzési Központ, 2010. jan. 30.

Az Egri Főegyházmegye hitoktatói is rendszeresen részt vesznek továbbképzéseken. Az Eger környékiek január 30-án, éppen a nagy hóesés közepette gyülekeztek össze az egri Szent János Továbbképző Központban. Kilenckor már mindannyian együtt voltak, csak az előadó hiányzott, aki a folyamatos hóesésben több mint kétórás autózás után Budapestről csak Kerecsendig jutott el, és nem is vállalkozott arra, hogy a hegyek között a kanyargós úton továbbmenjen. Leállította hát a Szuzukiját egy kerecsendi ház mellett, és busszal érkezett meg végül a helyszínre.

A résztvevők a zord idő ellenére mindannyian időben megérkeztek, és türelmesen vártak, mígnem 50 perces késéssel elkezdődhettek a közös foglalkozások. Ezek során az első egységben Zakeus történetéből kiindulva először Jézusnak az emberekkel való szeretetteljes és lelket átalakító találkozásaival foglalkoztak, azután Pál apostol pedagógiájával, hogy az ő számára milyen fontos volt Isten ügye, és az, hogy az örömhírt minél több emberhez eljuttassa, a Jézus által ajándékozott új életre minél több embert elvezessen. Végül az evangéliumi beszámolók összehasonlítása során az egyes evangélisták sajátos tanúságtételét figyelhették meg (pl. a két gyermekségtörténet különbségei, híradások Jézus imáiról az egyes evangéliumokban, Jézus szavai a Getszemáni kertben és a kereszten). Mindegyik témakör kapcsán feladatokat is kaptak a résztvevők, amelyeket kis csoportokban, igen ügyesen oldottak meg (például Zakeus történetével kapcsolatban: meghallgatás >>> videó >>>

A bevezető előadások és a közös beszámolók sorában érdekes színfolt volt az is, hogy a résztvevők végignézhették a Biblia Évében Bugacon tartott ifjúsági biblikus napon készült felvételeket (vö. az erről készült beszámolót honlapunkon: Hittanya >>>), amelyek természetesen nagy tetszést arattak.

A hó egész nap csak esett és esett, így csak remélhettük, hogy mindenkinek sikerül épségben hazaérkeznie az érdekes és örömteli együttlét után. Jómagam nem vállalkoztam a visszaútra. A hótól latyakos úton való veszedelmes csúszkálás helyett éjszakára inkább a Továbbképzési Központban felajánlott szoba melegét választottam. Gyönyörű volt a Székesegyház és környéke a 30 cm-es friss hóval borítva. Szabad estém lévén becsöngettem az Érseki Palotába, amelynek nagy udvarában éppen a havat lapátolták néhányan az esti szürkületben. Kicsit várni kellett, amíg észrevettek, és egyikük, szemmel láthatóan ifjú paptestvér, odajött a rácsos kapuhoz, és megkérdezte, kit keresek.

– Itthon van-e az Érsek Úr? Szeretnék vele vacsorázni… – válaszoltam. Eléggé meglepett arcot vágott, bár hontalannak talán nem látszottam.

– Szabad tudnom a nevét? – kérdezte némi habozás után. Amikor bemutatkoztam, kissé megenyhült:

– Megyek és megkérdezem az Érsek Urat – mondta erre, sőt már be is engedett, és odavezetett két hólapátoló társához, akik közül az egyik maga az Érsek Úr volt. Ekkor már személyesen adhattam elő a kérelmemet a vacsorát illetően, amire természetesen barátságos, sőt örömteli igen volt az Érsek Úr válasza. Annyi megkötéssel, hogy előbb le fogják/fogjuk takarítani az udvar széles és hosszú kocsibejáróját egészen az utcáig. Még egy fél óra vidám hóhányás után aztán egy jót beszélgettünk kettesben az Érsek Atyával, ezt követően pedig valóban megosztotta velem vacsoráját. Nagyon díjazta és igen jól esett neki, hogy – régi barátságunk alapján – ilyen példátlan merészséggel beállítottam hozzá.

Másnap Isten kegyelméből szerencsésen és jó emlékekkel még kellő időben sikerült visszaérkeznem Budapestre a 11 órakor kezdődő szentmisémre.

Lásd még:   VPA Hírporta > > > Egri egyházmegyei hírek > > > Egri Televízió > > >