Veres András püspök lelkipásztori
levele a Biblia évére Főtisztelendő Paptestvérek, kedves Hívek! Még csak néhány hete, karácsonykor, megünnepeltük Jézus
Krisztusnak, az Isten Fiának megtestesülését. Hálát adtunk Istennek, az
Atyának, és dicsőítettük őt, hogy Fiában önmagával ajándékozott meg
bennünket. Ne szűnjünk meg dicsőíteni Őt e végtelen szeretetéért, mert Ő ma
sem feledkezik meg rólunk, hanem gondviselő szeretetével folytonosan vezet és
segít bennünket eligazodni és helytállni az élet feladatai között. Ne kevésbé
dicsőítsük az Ő egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, aki annyira szeretett
bennünket, hogy amikor elérkezett a megváltás pillanata, amiért e világba
jött, - hogy minket kiragadjon a bűn és a halál kötelékéből -, nem akart
bennünket akkor sem végleg magunkra hagyni, hanem szeretetének még egy utolsó
jelét adta: a kenyeret az Ő testévé, a bort pedig az Ő vérévé változtatta,
vagyis megvalósította csodálatos és állandó jelenlétét a mi emberi
világunkban. Sőt, mennybemenetele után elküldte nekünk az Atyától a
vigasztaló Szentlelket is, aki velünk marad az Ő második eljöveteléig, hogy
ne nélkülözzük egy pillanatra sem Isten jelenlétét és erőt adó szeretetét.
Áldjuk és magasztaljuk ezért az Atyát, a Fiút és a Szentlelket örökké! Örömmel szembesülünk naponta azzal a tudattal, hogy
amikor az isteni Ige sátrat vert köztünk (vö. Jn 1,14), az nem csak egy
átmeneti, rövid időre történt, hanem maradandónak bizonyult. Hiszen a Lélek
irányításával Isten választott emberei le is írták mindazt, amit a
megtestesült Ige kinyilatkoztatott, amit kezdettől fogva az Atyánál látott és
hallott (vö. Jn 8,38). Ezért örömmel valljuk, hogy Isten csodálatos köztünk
lakozása kétféle módon is megvalósul: egyaránt jelen van az Eucharisztiában
és a Szentírásban. Ez a kettős jelenléte életünk legnagyobb ajándéka, s
egyben a mi erőnk, örömünk és reményünk forrása. De csak akkor, ha
befogadjuk, és életünk részévé válik. Akik befogadják, azoknak hatalmat ad,
hogy Isten gyermekei legyenek (vö. Jn 1,12). Kedves Testvérek! Január 1-jén felolvastuk azt a
körlevelet, amelyben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia kifejezte abbéli
szándékát, hogy a 2008. évet, protestáns testvéreinkkel egyetemben, a Biblia
évének szenteljük. Ehhez a szándékhoz természetesen mi is, a Szombathelyi
Egyházmegye papjai és hívei örömmel csatlakozunk. Erre készülve, a
paptestvérekkel már az őszi esperesi üléseken számba vettük a lehetőségeket,
hogyan tudnánk leggyümölcsözőbben felhasználni ezt az esztendőt arra, hogy
Isten szavát még több embernek hirdessük, mi magunk is még inkább olvassuk,
és tettekre váltsuk. Sok javaslat elhangzott, és szeretnék bízni abban, hogy
a legtöbbjük meg is valósul az egyes plébániai közösségekben. Az alábbiakban
szeretnék magam is néhány javaslatot tenni, arra vonatkozóan, hogyan vegyünk
részt ebben az országunk minden keresztényét megmozgató kezdeményezésben. A
cél az, hogy ebben az esztendőben oly módon részévé váljon a Szentírás
olvasása keresztény életünknek, hogy az év végén olthatatlan vágyat érezzünk
arra, hogy folytassuk tovább a Bibliával való ismerkedésünket, hiszen Isten
igéje kimeríthetetlen, egyszerre ad régi és új ismeretet. Mindenek előtt kérem, hogy ahol még nem történt meg, ott
február 2-án, Urunk bemutatásának, másik nevén Gyertyaszentelő Boldogasszony
ünnepén, ahol ez nem lehetséges, mert nincs ezen a napon szentmise, ott
február 3-án, az Évközi 4. vasárnap ünnepélyes keretek között helyezzék el az
oltár közelében, vagy más alkalmas helyen a Szentírást, és maradjon is ott a
Biblia évének végéig. Legyen ez az év folyamán a templomba betérőknek állandó
emlékeztető arra, hogy Isten köztünk, velünk van az Eucharisztiában és a
Szentírásban; ne maradjunk hálátlanok Isten velünk lakó szeretetéért! Ezen a
napon jó lenne elhozni a templomba és megáldatni azokat a Bibliákat,
amelyeket otthonainkban olvasunk. Ugyancsak ezen a napon lehetne megáldatni
azokat a Szentírásokat, amelyeket a hívek a Biblia éve alkalmából vásárolnak
maguknak vagy szeretteiknek. Istennek tetsző szép cselekedet lenne, ha a
szülők és nagyszülők ezen a napon vásárolnának Szentírást gyermekeiknek és
unokáiknak, és ezzel ajándékoznák meg őket. Gondoljunk bele: nemcsak egy
könyvet, hanem magát Jézust adnánk szeretteinknek, hogy velük éljen. Az
ateista diktatúra éveiben nehéz volt magyar nyelvű Szentíráshoz jutni. Ezért,
amit akkor nem tehettünk meg, vagy elmulasztottunk, most pótoljuk, és legyen
minden családban legalább egy Biblia. Továbbá kérem a kedves testvéreket, hogy buzgón vegyenek
részt azokon a katekéziseken, előadásokon, amelyeket a paptestvérek és
segítőtársaik felkínálnak az év folyamán a Szentírás ismeretében történő
gazdagodás végett. Nagyon sok pótolnivalónk van ezen ismeretek terén. Gyakran
azért tudják a szektás térítők megzavarni még a felnőtt katolikusokat is,
mert a katolikusok nem rendelkeznek kellő ismerettel a Szentírásról. Annak,
hogy ez így van, sok oka lehet. De most itt a lehetőség, hogy pótoljuk
hiányos ismereteinket, de leginkább, hogy gazdagodjunk Isten titkainak
ismeretében és tudásában. Mivel egyházmegyénk hittanos gyermekei és fiataljai is
ebben az esztendőben még többet foglalkoznak hittanórán a bibliai ismereteik
gyarapításával, hiszen az egyházmegyei hittanversenynek is ez lesz idén a
témája, nagyszerű lehetőség kínálkozik arra, hogy otthon is a családok együtt
olvassák, és együtt tanulmányozzák a Szentírást. Hála Istennek, egyre több
magyar nyelvű szakkönyv jelenik meg a Bibliával kapcsolatban, amelyek
segítséget nyújtanak mind az egyéni, mind a kiscsoportos tanulmányozáshoz.
Ajánlom a kedves Testvérek figyelmébe, hogy azoknak az időseknek, akik maguk
már kevésbé képesek olvasni, vásárolják meg az úgynevezett „hangos Bibliát”,
amelyről ők is meghallgathatják, akár az egész Szentírást is felolvasva. Végül, kedves Testvérek, arra szeretnék emlékeztetni,
hogy a Szentírás ismerete nélkül nincs esélyünk Isten hívő megismerésére.
Pusztán az értelem által csak keveset tudhatunk meg Istenről. A
kinyilatkoztatásból, még akkor is, ha teremtett voltunk miatt csak
töredékesen, de úgy ismerhetjük meg Őt, ahogy van. Isten megismerése
lehetséges, hiszen Ő maga gondoskodik arról, hogy megismerhessük, ezért adta
nekünk a Szentírást. Minél inkább megismerjük Őt, annál jobban vágyakozni
fogunk a Vele való közösségre, az imádságra és az Ő tanításának megélésére.
Így a Szentírás mindennapi kenyerünkké fog válni. Kedves Paptestvérek! Az apostolok a hívő közösségek
számbeli növekedése alkalmával felismerték, hogy nem hanyagolhatják el Isten
szavát a közösség más természetű feladatainak ellátása miatt. Ezért a
feladatokat elosztották a többi testvérek között, ők pedig teljesen az
imádságnak és az Ige szolgálatának szentelték magukat (vö. ApCsel 6,1-4).
Kérlek Benneteket, mi is járjunk el hasonlóképpen! Mindig, de ebben az évben
különös módon is, tekintsük az igehirdetést és a Szentírásról szóló
katekézist legfőbb feladatunknak! Akkor Isten népe növekedni fog hitben,
kegyelemben és számban egyaránt. Szombathely, 2008. január 13. +András püspök |