A Szentírás az életemben. Emlékezés

Első találkozásom a Szentírással édesanyám olcsó kiadású Újszövetségi Szentírásával kezdődött. Édesanyám ezt még leány korában vásárolta csekély fizetéséből, 2 Pengőért. Ezt forgatgattam egészen korán, kisiskolás koromban. Nagy öröm volt számomra, amikor megtaláltam benne a vasárnap felolvasott evangéliumi szakaszt. Mivel eléggé elszakadt és szétesett, újra beköttettem. Ezüstmisémen 1982-ben ebből olvasta fel a szentleckét Károly testvérem.

Az Ószövetség iránti érdeklődésem szintén édesanyámmal kapcsolatos. Karácsonyi ajándékként kapta a család Radó Polikárp és Varga Ottó kiadványát: „A Biblia története a magyar nép számra”. Nagy érdeklődéssel olvastam az Ószövetségi történeteket, amelyek izgalmasak voltak számomra. Sámson történeténél magától kinyílt a könyv, olyan sokszor elolvastam. Később, mint ministráns, felfedeztem a plébánia könyvtárában a teljes Szentírást Tárkányi Béla fordításában még régies nyelven. Ebből olvastam el az egész Ószövetséget (nem kevés csodálkozással és némi botránkozással).

Alig 12 éves koromban kerültem Szombathelyre a kisszemináriumba. A szeminárium rektora Géfin Gyula buzdított bennünket, hogy tanuljunk meg kívülről egy-egy fejezetet Máté evangéliumából. Ha felmondtunk neki egy fejezetet, könyvet kaptunk tőle. (Ekkor kaptam meg „véletlenül” egy nagyon értékes és ritka teljes latin Bibliát, amelyet 1554-ben Lyonban nyomtattak és l94 fametszet van benne). Rektor úr buzdítására megtanultam az egész Máté evangéliumot. Ez eléggé ritkaság számba ment, mert társaim csupán egy-egy fejezetet tudtak kívülről. Rektor úr azután „bemutatott” illusztris vendégeinek és mondatott velem részeket az evangéliumból. Így találkoztam Iványi János professzorral, mondtam Szentírást Péteri püspöknek és Mindszenty József hercegprímásnak is. (Amikor Dékány Vilmos duktorommal meglátogattuk Iványi professzort lakásán, még „emlékezett” egy szombathelyi kisdiákra, aki tudta kívülről Máté evangéliumát…).

Mihalik Imre Budapesten az 1948-50-es években ifjúsági bibliaversenyeket szervezett általános iskolások és gimnazisták számára. Első éven a három szinoptikus evangélium, a második évben a négy evangélium, a harmadik évben a négy evangélium és az Apostolok cselekedetei szerepeltek a versenyen. Első díjakat nyertem és ajándékul többek között latin és görög Újszövetségi szentírást kaptam. Ez felkeltette érdeklődésemet a görög nyelvű Biblia iránt.

Győrben kezdtem meg teológiai tanulmányaimat. Ekkor még heti egy órában volt héber nyelv is, amit nagy örömmel tanultam. Második évre már a Központi Szemináriumba kerültem. Itt az exegézist héber és görög eredetiből vettük. Aistleitner professzornál külön óraként „ósémi paleográfiát” hallgattam néhány társammal. Lakására kellett kimenni, mert rendőri felügyelet alatt állt. (Ugariti nyelvtant és szótárt készített, s mivel nem tudták ellenőrizni a külföldre küldött kéziratot, esetleges kémkedésnek vélve, rendőri felügyelet alá helyezték.)

Nagy esemény volt számunkra a szemináriumban az Újszövetség megjelenése Békés Gellért és Dallos Patrik fordításában. Modern nyelvezete, könnyen kezelhető formája megnyerte mindenki tetszését. Nagy örömmel forgattam én is.

Ószövetségi Szentírásom még nem volt. Az 1927-1933 között megjelent ötkötetes Szentírás szinte elérhetetlen volt számunkra. Antikváriumban előjegyeztek bennünket. Harmadéves lehettem, amikor rám került a sor és megvehettem a három kötetes Ószövetséget (500.-Forintért. Ez abban az időben óriási összeg volt számunkra).

Természetes, hogy licencia és doktori disszertációmat biblikus témából írtam. Ebben az időben kerültek elő a Qumran-i leletek, amelyek lázba hozták a Biblia szakembereit. Érdeklődéssel kísértük mi is, amit tanárainktól megtudtunk a leletekről. Ezzel kapcsolatos irodalom viszont alig jutott el hozzánk. Szörényi professzor írásait olvashattuk a Vigília folyóiratban.

Már kispap koromban próbáltam levelezni francia, német, olasz hívekkel, akik folyóiratot és könyveket küldtek ajándékba a „vasfüggöny mögött élő papok számára”. Később ezek a kapcsolatok még jobban kiszélesedtek és így jutottam hozzá szerény biblikus irodalomhoz. Kápláni, majd plébánosi beosztásom mellett ezekből tudtam néhány népszerűsítő cikket írni, sokszor „megbotránkoztatva” a magyar olvasókat.(Csodákról, Jézus gyermekségtörténetéről ). Pedig ezek egyáltalán nem voltak rendkívüli vagy forradalmi írások, külföldön már természetesnek számítottak.

Ebben az időben – 1969-ben – került sor a Szentírás új magyar fordítására. Görgényi professzor úr engem is bevett a fordítók közé. Nagyon nehéz körülmények között végeztem el ezt a munkát, a hét ószövetségi könyv fordítását. (Bírák-, Ezdrás-,Nehemiás-,Tóbiás-,Judit-,Eszter könyve jutott nekem. Mivel az egyik fordító nem végezte el a neki kiosztott munkát, az ő részéből kaptam meg Ezekiel próféta könyvét fordításra). Ekkor helyeztek el Szőcéről Olaszfára. A plébánia egyetlen szobájában télen tönkrement a kályha, a házvezetőnő szobájába kellett beköltözni (ő a konyhára szorult ki), és itt készült el a fordítás a lelkipásztori munka mellett.

Negyven éves voltam, amikor Fábián Árpád lett a szombathelyi püspök (Előtte Rómában, a Magyar Intézetnek volt a rektora). Kiküldött Rómába a Biblikus Intézetbe. Nagyszerű alkalom volt ez a Biblia mélyebb megismerésére. Sajnos, a második évben súlyosan megbetegedtem és akadémiai fokozatot nem tudtam szerezni, de nagyon hasznos volt számomra az ott töltött idő. Érdekes kurzusokat hallgathattam és sokat jártam a könyvtárba. Ez a világ egyik leggazdagabb biblikus könyvtára. Ekkor állítottam össze magántanári dolgozatomat is. Rómából visszatérve, újra plébánosi munkát végeztem, csak intenzívebben foglalkoztam a Szentírással. Sok folyóirathoz, könyvhöz jutottam és népszerűsítő írásaim jelentek meg.

1978-ban Lékai László bíboros elérte, hogy megindult Budapesten a világi hívek számára a teológiai tanfolyam. Az Ószövetségi Szentírást tanítottam a hallgatóknak. Részükről a kezdeti félelmet az Ószövetség iránt nagy érdeklődés váltotta fel, és amit igazában el akartam érni, megszerették a Szentírást. A napi olvasást, a vele való foglalkozást kötöttem lelkükre.

Két éves beosztás t készítettem a Szentírás olvasására. E szerint mindössze 30-40 vers jut egy-egy napra. A beosztás figyelembe veszi a liturgikus évet, továbbá az ószövetségi és újszövetségi könyvek kapcsolatát. Ennek segítségével „élvezettel” olvashatják el két év alatt az egész Szentírást. Ez a beosztás megjelent a Jeromos füzetek 9. számában is.

A Szentírás ismeretét és szeretetét próbáltam folytatni egyházmegyei szinten a teológiai tanfolyam keretében Szombathelyen és Zalaegerszegen. Mintegy 500 világi hívő vett részt ezen a tanfolyamon 15 év alatt. Ezek közül nagyon sokan ma hitoktatók. Mintegy tíz évvel ezelőtt indult meg a Hittanárképző Főiskola Szombathelyen, amelyen szintén Szentírást tanítottam. Úgy érzem, hogy hallgatóim itt is megismerték és megszerették a Szentírást.

Meg kell emlékeznem szentföldi, valamint Szent Pál apostollal kapcsolatos utazásaimról és írásaimról is, amelyek szorosan kapcsolódnak a Szentíráshoz. A Szentföld az ötödik evangélium a szentatyák szerint. Szintén a Szentírás mélyebb megismeréséhez segít. Nyolc alkalommal jutottam el a Szentföldre. Ezenkívül pedig igyekeztem végigjárni azokat a helyeket, amelyek Szent Pál életével és működésével kapcsolatosak. Sajnos Tarzuszba, Antióchiába és Damaszkuszba ötszöri próbálkozás után sem sikerült eljutnom (legutóbb 2006. áprilisára volt tervezve egy út.) A többi helyre viszont sikerült eljutnom, néhány helyre többször is. A Szentföld és Pál apostol helyei is közelebb segítettek a Szentírás ismeretéhez. A Szentföldről több könyvem is jelent meg, s Szent Pál útjairól is állítottam össze egy könyvet. Nagyon sok helyen tartottam vetítéssel egybekötött előadást, lelkigyakorlatot a Szentföldről és Szent Pálról.

A biblikus konferenciákról is szeretnék írni. 1980-ban voltam először Nemzetközi Ószövetségi Kongresszuson, amely Bécsben volt. 1983-ban Salamancaban, 1986-ban Jeruzsálemben és 1989-ben Leuvenben. A világ leghíresebb Bibliával foglalkozó tudósai jöttek össze ezekre a konferenciákra és tartottak előadásokat. Angolul, franciául és németül lehetett előadást tartani és kérdéseket intézni az előadóhoz. Elég nehéz volt eljutni ezekre a színhelyekre anyagiak hiányában és nehéz volt az engedélyt is megszerezni a kiutazásra. A kongresszus részvételi díját és bizonyos költőpénzt az Európai Segélyszervezet adta. A rendszerváltás után már nem segítettek, ezért a későbbi kongresszusokra nem juthattam el.

Ugyanakkor nálunk Szegeden is indult hasonló kezdeményezés. Kezdetben szerény körülmények között hazai biblikusok részvételével. Később ez kiszélesedett és külföldi tudósokat is meghívott a szervező Benyik György professzor. Az idén, 2006. augusztus 27-30 között lesz a 18. nemzetközi Konferencia. A résztvevők között egyedül vettem részt minden évben ezeken az érdekes konferenciákon.

A Szent Jeromos Bibliatársulatról is szeretnék megemlékezni. Nagy öröm volt számomra ennek megalakulása, mert igyekezett közelebb hozni a Bibliát az emberekhez. A Szombathelyi Egyházmegyei Központ megbízottja lettem. Szombathelyen is, Zalaegerszegen is szépen folynak a Biblia megismertetését, olvasását szolgáló előadások, és biblia órák. A Jeromos füzetekben rendszeresen írtam könnyen érthető írásokat Szentföldről, archeológiai kérdésekről. A Társulat kiadásában megjelent „Ó-és Újszövetségi Szentírás a Neovulgata alapján” kiadványban öt könyvet fordítottam le. Nagyon emlékezetesek a Bibliát tanító tanárok évenként kétszeri összejövetelei a Bibliaközpontban. Nemcsak értékes előadások hangzanak itt el, hanem tájékozódunk az újabb irodalomról, továbbá tervek születnek az aktuális tennivalókról. Öröm, hogy igyekszik minden érdekelt megjelenni ezeken az összejöveteleken.

Újmisés jelmondatomnak Szent Pál 1 Kor,9,23 versét választottam (még a régi fordítás szerint): „Mindent az evangéliumért teszek, hogy abban részem legyen.” Ugyanez maradt jelmondatom ezüstmisémre és ha Isten megtart, akkor 50 éves papi jubileumom alkalmával is ez marad. Úgy érzem, hogy minden benne van e versben, amit számomra az Isten szava jelentett eddigi életemben és az is, hogy mit várok érte a földi élet után.

Gyürki László