A Biblia gazdagsága

Három nap a Szentírással a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán

A Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat örömmel üdvözölte a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia döntését, hogy a protestáns testvéregyházakkal együtt a 2008-as esztendőt a Szentírás ünneplésének szenteli. Már ennek első hírére programajánló füzetet állított össze, segítve az egyházmegyéket és a helyi egyházi közösségeket, hogy változatos programok megrendezésére kerülhessen sor. Külön erre az alkalomra tervezett kiadványokkal tette gazdagabbá a Biblia Évét, és Bibliatársulat munkatársai számos rendezvényen működtek közre ill. maguk is szerveztek ünnepi alkalmakat a Szentírással a középpontban.

A Társulat egyik saját rendezvényére a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán került sor április 3-5-én. A helyi főpásztor, az intézmény fenntartója, Beer Miklós megyéspüspök örömmel üdvözölte ezt a kezdeményezést, hasonlóképpen Kocsis Imre, a Főiskola igazgatója, sőt, ezt rendezvényt külön kurzusként beiktatta a váci teológusok és hittanár-szakos hallgatók hivatalos képzésébe. Az alábbiakban erről a „Három nap a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán” címmel megrendezett előadássorozatot ismertetjük.

Április 5-én délután Kocsis Imre igazgató bevezető szavai hangzottak el elsőként: "Célunk a Biblia gazdagságának feltárása, mindenekelőtt a lelki gazdagság feltárása, de emellett sok más szempontnak a kidomborítása is, hogy mennyire gazdag tartalmú a Biblia, illetőleg hogy mennyire gazdagította az emberiség kultúráját..." Ezt követően Beer Miklós megyéspüspök, az intézmény fenntartója ezekkel a szavakkal nyitotta meg a három napos előadássorozatot.**

– Sok szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, akik eljöttetek erre a biblikus konferenciára. A jó Istentől kapott nagy ajándék ez az idei esztendő, a Biblia Éve. Amikor az ifjú Sámuel először hallja meg Isten szavát, Héli főpap tanácsára ki tudja mondani ezt az őszinte kérést: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád! Ezzel az őszinte lélekkel kezdjük a konferenciánkat, és azzal az őszinte szándékkal vegyetek részt ezen a néhány napon, hogy meghalljátok Isten üzenetét. Szentatyánk, XVI. Benedek pápa a Spe salvi kezdetű körlevelében írja, hogy a mi hitünk nem csupán információ-gyűjtemény, hanem egy életet formáló csodálatos ajándék. Nem informatív, hanem performatív [nem tájékoztató, hanem alakító] a mi hitünk. Mi ugyanígy vesszük kezünkbe a Szentírást. Nem okosakat akarunk mondani és nagyon sokat akarunk tudni a Bibliáról, hanem meghallani Istennek a személyes üzenetét, a személyünkhöz szóló üzenetét. Ezt kívánom mindnyájatoknak, akik itt vagytok ezen a konferencián, hogy a tudós előadók, akik a saját hitükön keresztül ismerték meg a Szentírásnak a titkát, csodáját, a Biblián keresztül mindnyájan meghalljuk, megkapjuk ezt az életet formáló isteni ajándékot.

A megyéspüspök megnyitó szavai után Tarjányi Béla biblikus professzor, a Bibliatársulat vezetője tartott előadást „A Biblia szerepe lelki formálódásunkban” címmel.** Előadásában beszélt a Szentírásnak a szerepéről a keresztény ember lelki formálódásáról, de szólt a Szentírás ügyének mozgatóiról is, ezen belül a Szent Jeromos Bibliatársulatról, és természetesen a most folyó Biblia Évéről. De legfőképpen arról, hogy mit is akart Jézus, és hogy milyen szerepe van a Szentírásnak abban, hogy Jézus szándékát megismerjük és magunkévá tegyük.

– Sokféle elképzelés született már a világon, amióta az ember magára eszmélt értelmileg, arról, hogy honnan van ez a világ, és miért is vagyunk mi ebben a világban. Az értelmes ember szeretné tudni, hogy ez a világ, amelyben él, honnan van, és hogy ő mit keres ebben a világban. És ha ezt megtalálta, akkor jön a tulajdonképpeni kérdés, hogy mi az én szerepem, mi az én teendőm ebben a világban. A legtöbb ember követi a környezet ordító hangját. … Jézus is arról beszélt, hogy miért érdemes élni. Közénk jött, és azt mondta, hogy többet kell adni a másik embernek, mint ami igazságos. És bízott bennünk, hogy erre képesek vagyunk. Bízott abban, hogy az ember képes több lenni önmagánál, képes felülmúlni önmagát…”

Ezután Kuklay Antal plébános „Pilinszky és a Biblia” című előadása következett. Pilinszky János (1921-1981, költői hitvallása [videó]) a 20. század egyik legjelentősebb katolikus érzésű költője volt. Bibliai ihletésű, szentírási képekben és asszociációkban gazdag költeményei évtizedeken át rendszeresen megjelentek az Új Ember c. katolikus hetilapban. Verseit számos nyelvre lefordították, ő az egyik legismertebb katolikus költőnk nemzetközi szinten. Kuklay Antal több Pilinszky-vers elemzésével bemutatta, milyen művészi, színes, mély és mondanivalóban gazdag ezen költemények mindegyike.

Április 4-én az első előadó Nagy Ilona volt, az MTA tudományos munkatársa. Egyetemista korában egyik társával ő állította össze a „Parasztbiblia” címmel megjelent gyűjteményes kötetet. Erről a műről szólva ismertette azt a rendkívül érdekes folyamatot, ahogyan a Bibliával kapcsolatos apokríf történetek megszülettek, és tizennyolc évszázadon át tovább éltek és alakultak a nép ajkán is – kezdve a második század végétől megszülető újszövetségi apokríf iratoktól egészen a múlt században még a nép körében fellelhető történetekig.** ) Az alábbiakban felidézzük az előadás néhány részletét:

– Ezeket a történeteket „mindenki úgy mondja el, hogy átereszti saját magán, mindjárt értelmezi is, mintha ő maga is teológus vagy pap lenne, tehát elmagyarázza annak, akinek mondja. Ha például Jób szenvedéseit mondja el, és ő egy nagyon beteg ember, akkor mindjárt hozzáteszi a saját bajait, a saját betegségeit is. A bibliai történeteket nem szó szerint tanulták meg, de a lényegét tudják, és a lényegét el is tudják mondani. Sok szöveg viszont nagyon-nagyon messze van a Bibliától. Attól még, hogy Krisztus Urunkról van benne szó, vagy a Szent Családról, vagy a világ teremtéséről, attól még nem az a történet, ami a Bibliában olvasható. Akkor micsoda? Ennek hosszú a története, és ez nagyon izgalmas. Hogy miért mondanak mást? Miért térnek el a Bibliától? Ők találják ki?

– Ezek a történetek a nép ajkán születtek és a szájhagyományban éltek. De amikor írásba áttette őket valaki, akkor éppúgy áteresztette önmagán, mint amikor egy magyar paraszt elmondja a bibliai történetet a saját szavaival, és egyúttal értelmezi is. Ezek az apokríf evangéliumi szerzők a saját elképzeléseiket is beleírták ezekbe a szövegekbe. Például a Tamás-gyermekségevangéliumról ki lehetett mutatni, hogy feltehetően Mani követője volt, tehát manicheus. Ahhoz a szektához tartozott, amely a világ teremtését úgy képzelte el, hogy minden, ami létezik, két erőnek, a jó és a rossz harcának az eredményeként jött létre.

– Az ilyen történetek úgy terjedtek, mint a gomba. Szóban is, és írásban is. Az írásban való terjesztésük körülbelül olyan volt, mint a folklór szövegeknek a szóban való terjesztése. Nem tisztelték a szerzőt és nem betűről betűre másolták le az eredeti szöveget, hanem minden egyes kézirat kibővült az illetőnek, aki másolta, a saját tudásával. Ha ő még tudott történeteket, azt beleírta, ami meg nem tetszett neki, azt kihagyta. Így a szövegváltozatok hosszú-hosszú sora jött létre.

– Mindez beleépült az irodalomba, beleépült a képzőművészetbe. A középkori nagy festők mind megfestették azokat a jeleneteket, amelyek az apokríf evangéliumokból származnak. Hogy például a jeruzsálemi templom lépcsőjén ott tipeg a kis Mária, a Szűz Mária hároméves korában, elvitték a jeruzsálemi templomba a szülei, hogy ott a papok neveljék. Aki ezt a történetet kitalálta, leírta, annak halvány fogalma sem volt arról – nyilván nem zsidó volt az illető –, hogy ez elképzelhetetlen, ráadásul a Szentek Szentjében, ahová a főpap is csak egy évben egyszer mehetett be. Ezek a történetek az egész középkori művészetben jelen vannak. De aztán jött a Tridenti zsinat, és nagyon szigorú stoppot állítottak föl az apokríf legendák terjesztésével szemben. És mi történ akkor ezekkel az apokríf legendákkal? Ha az egyházi terjesztésből száműzetést kell elszevednünk, akkor szépen alászállunk a nép körébe. 16. század, könyvnyomtatás, Európa, nálunk is: Hessz András. Mátyás korában már beindult a könyvnyomtatás. A 15. században beindul, a 16. században ráerősödik, és egyre több népszerű nyomtatvány hagyja el a nyomdákat, és megszületnek azok a Marienleben, Christusleben népkönyvek, amelyek részletesen tartalmazzák azokat a részleteket, amelyekre az olvasóközönség kíváncsi, tehát ezeket az apokríf legendákon alapuló történeteket… Érdekes módon, ahol ferences obszervancia működött, azokon a területeken mind a mai napig gazdagabban lehet legendákat gyűjteni, mint másutt. Ennek több oka is volt, például az, hogy a ferencesek nyomdákat is működtettek, és lelkesen nyomtatták ki a 19-20. században azokat a kis ponyva-füzetkéket, amit búcsúkon árultak, meg házalók, kereskedők terjesztettek, amik bőséges tárházai ezeknek a legendáknak. Tehát arról van szó, hogy van egy kétezer éves története a bibliától eltérő történeteknek, tehát apokríf evangéliumok. Ezek hatással vannak a középkori művészetekre, az újkorban pedig népkönyvek, ponyvák, népszerű kiadványok útján eljut a falusi néphez. Sőt, ezek a történetek szerepelnek az iskolás könyvekben is, még a második világháború előtt is.

– Ennek a hosszú folyamatnak a vége az, hogy iskolában járt, hittant valamennyire megtanult idős paraszt emberek, asszonyok tudtak mondani bibliai történetet, amit a Biblia után meséltek, és tudtak mondani olyan történeteket, amelyeknek a Bibliához semmi közük, csak éppen a szereplőjük bibliai személy, vagy az események valahogy kapcsolódnak valamilyen bibliai eseményhez.

– Zala megyében mondták el nekem, amikor azt kérdeztem, hogy hogyan terjedt el a dohány: Krisztus Urunk, meg a Szent Péter, ők terjesztették el. Volt egy szamaruk, azzal jártak faluról-falura. A Krisztus Urunk pipázott, a Szent Péter meg bagózott. Ők terjesztették el a dohányzást. Itt mentek keresztül a mi falunkon…

Kereszty Zoltán, a biológiai tudományok kandidátusa, a Vácrátóti Botanikus Kert ny. igazgatója a Bibliában előforduló növényekről beszélt, és arról, hogy a növények említése milyen fontos szerepet játszik a Biblia üzenetének megfogalmazásában, megvilágításában.** Néhány részlet a „Növények a Bibliában” c. előadásból:

– Meglepő számot fogok mondani: a Bibliának nyolcszáz helyén összesen körülbelül százharminc héber illetve görög kifejezéssel mintegy kétszázhúsz növényt tudunk azonosítani. A Biblia a maga nemében – mint tanító, vallásos könyv – a legtöbb állat- és növénynevet tartalmazza a világ összes könyvei közül. Isten a teremtést bele-kombinálta üzenetébe, Isten Szavába is.

– A háziasszonyok tudják, hogy a mustármag 2-3 mm-es, sárga színű magocska, a mustár pedig kb. 60 cm magas növény. Hogyan fér el rajta a madárfészek? Kiderül azonban, hogy a bibliai mustár nem a mi mustárunk, hanem egy másik növény, azonos családba való. Ennek olyan kicsi a magja, mint egy mákszem, és megnő 3 m-esre. Egyéves növény, de vastag törzse van, és nyugodtan fészkelhetnek rajta a madarak.

– A magyar fordítások ősbűne, hogy sok helyen akácfáról beszélnek. Még a legújabb Jeromos-fordításban is akácfa szerepel. A legjobb a Károli, aki megakadt ezen a dolgon, és az eredeti héber szót megtartva sittim-fának mondja, mert tudja, hogy itt valami nincs rendben, az akácfát a 18. században hozták be Amerikából, és nem lehetett ott Palesztínában. Akácia viszont igen, amelynek 30-40 faja van, és tipikusan sivatagi, meleg-égövi fa.

– Egy példa arra, hogy a szimbolika mit is jelent. Az Iz 41-ben ezt olvassuk: „A sivatagban cédrust növesztek, akácot, mirtuszt és olajfát, a pusztában borókát ültetek, platánt és ciprust egymás mellé” (Iz 41,19). Ha ezt szimbolikusan átfordítjuk, és a növények szimbolikus jelentését vesszük, akkor ez a szöveg így hangzik: A teremtésben megtapasztaljuk Isten hatalmát és dicsőségét (cédrus), Isten elegendő erőt és kitartást ad (akácia), a tiszta élet győzelméhez vezet (mirtusz), ezáltal békét és jólétet teremt (olajfa), ahol a bűnös, de Istent szolgáló ember (boróka) mindig irgalmat nyerhet (platán), és így nyitva áll előtte az örök élet (ciprus). Ha ismerjük a növények szimbolikus jelentését, a Biblia sokkal gazdagabban át tudja üzenetét.

A délután folyamán Vágvölgyi Éva, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat továbbképzési csoportvezetője két gyakorlati foglalkozást tartott a hallgatóság közreműködésével. Elsőként egy Németországban készült rendkívül érdekes interaktív CD bemutatásával szemléltette, hogy milyen új lehetőségeket nyit meg a számítástechnika fejlődése a Biblia üzenetének közvetítésében. A kérdéses CD Jézus születésének történetét mutatja be gyermekek számára, animált képekkel, szöveggel, hanggal. A történethez kapcsolódnak a CD-n interaktív játékok, kvízek, kinyomtatható kifestők. Egy ilyen eszköz nagyon alkalmas arra, hogy a gyermekek élvezetes, játékos formában megismerkedjenek ezekkel a történetekkel, és mintegy maguk is belépjenek ezen történetek világába.

Ezt követte a csoportos szentírásolvasás egyik izgalmas és érdekes formájának, az integratív módszernek a bemutatása egy közös, gyakorlati foglalkozás keretében. Ennek lényege, hogy egy bibliai szövegről nem csak beszélünk (verbális feldolgozás), hanem vizuális, auditív és kinetikus eszközökkel is feldolgozzuk, bemutatjuk, szemléltetjük. Például: vetített képeket bemutatva elmélkedünk róla, különböző zeneszerszámokat használva hangzással érzékeltetjük a történteket, eljátsszuk a történetet, mintha mi is részt vettünk volna benne. A bemutató gyakorlat nagy érdeklődésre talált a résztvevők körében, különösen a váci szeminárium papnövendékek jeleskedtek egy csodálatos zenei bemutató megkomponálásával és bemutatásával.

Estére kelvén a konferencia résztvevői a váci Székesegyházban egy nem mindennapi színielőadást láthattak. A bemutatott darab címe: „da Capo al Fine, Szenvedéstörténet most”, Jézus szenvedéstörténetének színpadi feldolgozása J.S. Bach János Passiója, János evangéliumának 18-19. fejezetei, valamint Erdős Balázs színész írása alapján. Rendezte Paál Gergely, a PPKE Hittudományi Karának hallgatója. A színpadot körülülő jelenlévők – köztük a megyés főpásztor – mindvégig döbbenettel figyelte a szimbolikus mondanivalóban gazdag előadást, ahol a színészek többsége fogyatékos (vak, stb.) fiatal volt. (További képek a SZÉF Alapítvány honlapján.)

A konferencia harmadik napján, ápr. 5-én a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat két munkatársa tartott bemutatót ill. gyakorlati foglalkozást a résztvevőkkel. Gelley Anna Társulatunk egyik képzési formájának, a Biblikus Figurák készítésének menetét ismertette a résztvevőkkel, és bemutatta az így elkészült bibliai figurák alkalmazását a hitoktatásban, a Szentírással való közösségi foglalkozásokon. A figurák bibliai személyeket ábrázolnak, 25-30 cm magasak, korhű ruhába öltöztetve, hajlékony vázzal, így bármilyen jelenet összeállítható a bibliai alakokból, megfelelő korabeli használati eszközök kicsinyített másaival kiegészítve.

Végül Bánó Georgina a közösségi bibliaolvasás egy további formáját, a „Házi bibliakörök módszerét” ismertette és a résztvevők aktív közreműködésével a gyakorlatban is bemutatta. A módszer lényege, hogy a csoportból az egyik résztvevő a saját életéből elmond egy esetet, problémát, megoldatlan helyzetet, és a foglalkozás során a résztvevők ennek a problémának a megoldását keresik szentírási szövegek segítségével. Nagy előnye ennek az, hogy így megtanuljuk, hogy a saját életünk, mindennapjaink problémáira, helyzeteire a Szentírásban keressünk, Isten Szavából nyerjünk eligazítást, támaszt és segítséget.

A háromnapos biblikus konferencia keretében nyújtott képzés ünnepélyes befejezését a szentmise jelentette, amelyet Varga Lajos püspök atya mutatott be a résztvevőkkel a Székesegyház szentségi kápolnájában. A szentbeszédben hangsúlyozta:** „Az Úr Jézus a Szentírás tanúsága szerint most éppen úgy köztünk van, mint ahogy vándorlásunk társa lett akkor, amikor Betlehemben megszületetett. … Jézus akármelyik jöveteléről is beszélünk, akár az Isteni Ige megtestesüléséről, akár arról, hogy a mennybe fölment Jézus, a megdicsőült Jézus elküzdi hozzánk a Szentlelket, akár arról, hogy Jézus közeledik hozzánk az Oltáriszentségben, mindig arról van szó, hogy erősíteni akar bennünket, hogy életünk útján Isten akaratának megfelelően járhassunk.”

A konferencia résztvevői érdeklődéssel figyelték az előadásokat, örömmel bekapcsolódtak a foglalkozásokba, és abban a hitben megerősödve zárták az együttlétet, hogy Jézus az evangéliumok, a Szentírás által is velünk maradt, és a Biblia gazdagon áradó kincsei által is erősíteni akar bennünket, hogy életünk útján Isten akaratának megfelelően járhassunk, és az ő vezetésével „önmagunkat felülmúlva” úgy tudjuk alakítani és élni életünket, ahogy egyedül érdemes.

A szervező Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat köszönetét fejezi ki Beer Miklós püspök atyának a konferenciához nyújtott erkölcsi és anyagi támogatásért, Kocsis Imre főigazgató atyának és Hittudományi Intézet vezetőjének, Boros István professzor úrnak, valamint az ő munkatársainak a konferencia levezetésében való aktív és készséges közreműködésükért, az előadóknak a számunkra közvetített értékes gondolatokért, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola hallgatóinak és a váci szeminaristáknak az érdeklődő részvételükért.

Tarjányi Béla

Program >>>
Híradások: Magyar Kurír >>> MNO >>> VPA Hírporta >>>
Beszámolók: Dunakanyar >>> Új Ember VPA Hírporta Néhány kép >>>