Újudvari Ifjúsági Tábor – csoda viharban és rekkenő hőségben

 

»Van, aki tizennegyedszer, sokan először, én hetedszer kaptam ajándékul, hogy a nyaram része lehessen „Újudvar”. Talán az idei több, mint 500 táborozó számára is fogalommá vált ez a szó: „Újudvar”. Szent Rita Katolikus Ifjúsági Tábor. Ez a hivatalos megfogalmazása annak a csodának, ami két hétig zajlik az erdővel övezett sátortáborban. Ha valaki megkérdezte, milyen volt, fantáziátlanul csak annyi ugrott be: „Jó!!!” Minek ezt tovább ragozni? Aki volt már valaha is, úgyis tudja, miről beszélek, aki még nem, annak minél előbb el kell jönnie. Mi tette mégis különlegessé az idei tábort? A reggeli egymásramosolygások… érezni azt, hogy itt szeretnek és nem bántanak… a közös imádságok… Imre atya felejthetetlen prédikációi a szentmiséken… hogy minden nap találkozhattunk Jézussal… elmélkedések a szent sátorban… a rekordhőség elől árnyékba húzódott csoportbeszélgetések, ahol jobban megismerhettük egymást… az akadályverseny, ahol összerázódtak a csoportok… a nagy számháború… a keresztút, ami idén is mindenkinek sokat adott… a fórumok, ahol megbeszélhettük, ami a legjobban foglalkoztatja a korosztályunkat: párkapcsolat, problémakezelés, bioetika… a kézműves foglalkozásokon készült sok szép alkotás… az előadások: Várnai Klára rádióbemondó, drogprevenció, Majzek Mária, a Himnusz szobor készítője, Klein Dávid, aki már másodszor vágott neki a Mt. Everestnek, Varga Zoltán piarista atya, aki Szent Erzsébetről mesélt… az éjszakai túra, ahol persze „nem ijedtünk meg”, de vigyáztunk egymásra… Gábor, aki a hátán hozta be Évit egészen a táborig… a tábortűz előadásai és a tánc… az izzasztó foci- és röplabdabajnokság… a mutogatós énekek… a közös örömzenélés… a legkisebbek tiszta és ragaszkodó arca… nagy találkozások és nagy beszélgetések…«

Margitics Anikó, Barcs (2007. július).

 

A csodát, amit Margitics Anikó 2007 nyarán tapasztalt meg, én 2008. július 23-án orkánszerű viharban éltem át, miután a Biblia Éve alkalmából engem is meghívott Szűcs Imre atya előadónak az idei táborozás alatt. Az Újudvar melleti hegyek magasán, a TV adó torony tövében meghúzódó táborig Budapesttől 230 km-t autóztam zuhogó esőben, szélviharban, míg végre megérkeztem a Szent Rita Ifjúsági Táborba. S amikor a nagy, kétszáz személyes közösségi sátorban elkezdtem beszélni a Szentírásról, recsegett-ropogott a sátor a viharban, dűlt erre is, arra is, de százhetven fiatal – középiskolások és egyetemisták – pisszenés nélkül hallgatták előadásomat két órán át. Igaza van Margitics Anikónak: A Szent Rita Ifjúsági Tábor évről-évre megismétlődő csoda a zalai dombok-hegyek mélyén-magasán. Hogy mai tinédzserek és egyetemista fiatalok ekkora csoportja, nem törődve sárral, esővel, jégveréssel, vidáman együtt vannak, pulóverekbe, sálakba, pokrócokba burkolózva ülnek, és hallgatják, isszák a Bibliáról szóló tanítást, vallomást… (Itt akár most is meghallgathatod!) Az előadást vastapssal jutalmazzák, aztán a „Rögtön!” zenekar rázendít, és elkezdődik a szentmise, ahol meghallgatják Isten Szavának ünnepélyes felovasását (Jézus példázata a szőlőtőről), Imre atya újabb „felejthetelen prédikációját” (amelyben elmondja, hogy miért kell megmetszeni a szőlőt – miért metszeget bennünket a Szőlőműves), majd a szentáldozásban magukhoz veszik Krisztus szent Testét. Jómagam pedig elindulok vissza, Budapestre, azzal az érzéssel, hogy itt dobog az Egyház örökifjú szive...

Az elmúlt évben kb. ötszázan voltak itt, az idén pedig, a tizenötödik alkalommal, hatszázötvenen (180 alsós, júl. 13-15-ig, 300 felsős, júl. 16-20-ig és 170 gimnazista-egyetemista, júl. 21-25-ig). Az ország száznál is több településéről és a határainkon túlról. Szervezi és vezeti az újudvari plébános, Szűcs Imre atya. A terület használatát az Erdőgazdaság engedélyezi. A rendezvényt a Kaposvári Püspökség és jótevők támogatják, de a résztvevők is fizetnek 3000 Ft-ot. Nincs reklám, résztvevők toborzása. Aki egyszer eljött, jön máskor is, és hívja barátait is. Nem csoda, mert „érezni, hogy itt szeretnek, és nem bántanak…”

(Korábbi képek és beszámolók a Tábor honlapján találhatók ill. olvashatók – amelyet Szép Károly, egy „notórius táborozó” szerkesztget.)

Tarjányi Béla, Budapest (2008. július 23.)