Dávid a rengetegben

Immár 12. alkalommal szervez családi nyaralást egy szegedi katolikus baráti társaság. Pap-barátjukként velük tartva jó volt látnom, hogy – a manapság tapasztalható családokat széthúzó erők ellenére – itt teljes családok nyaraltak együtt: férj és feleség gyermekeikkel töltötte szabadságát; összesen nyolc házaspár, gyermekeikkel együtt egy híján negyvenen voltunk a Zemplén vadregényes erdeiben meghúzódó Kőkapu ifjúsági szállásán.

Az idei tábor szellemi-lelki vezérfonalát a Biblia éve ihlette, s azon belül is Dávid története. Elsőként a zsoltárok világával találkoztunk, amikor a megérkezést követő nap reggelén minden résztvevő egy-egy zsoltárverset húzott. Ettől a pillanattól fogva azzal a mondattal kellett köszöntenie társait, nap mint nap, reggel, délben, este. Döbbenetes volt, amint például a családapa ezt ismételte: „A veled való találkozás jobban felüdít, mint egy pohár bor” (vö. 4,8), mire az egyik gyermek kedvesen így felelt: „már reggel eléd tárom kérésemet és várok” (5,4).

Természetesen nem hagytuk ki, hogy Vizsolyban megtekintsük az első magyar nyelvű nyomtatott Biblia kiállított példányát. Nagy élvezettel hallgattuk a templommal szemben található nyomda-múzeumban a fordítás és nyomtatás történetét.

Mivel napközben csillagtúra-szerűen – autókkal konvojba rendezetten, vagy máskor gyalogosan – kirándulásokat tettünk a környéken, a közösen elfogyasztott reggeli és a vacsora lehetőséget adott arra, hogy Dávid történetét mind jobban megismerjük. Egyik társunk az étkezés közben felolvasást tartott a Szentírás Dáviddal kapcsolatos fejezeteiből, s ezt olyan dramatizált módon tette, hogy felejthetetlenné vált kicsinyeknek, s nagyoknak egyaránt. Az egyhetes közös táborozás utolsó estéjén azután rögtönzött színházi előadásban idéztük fel Dávid tanulságos élettörténetét.

Thorday Attila

Biblia az úttörőtáborban: Hatfa

Ha az ember Sátoraljaújhelynél átmegy Szlovákiába, Szlovákújhely után hamar eléri Borsit, majd Szőlőskét. Ebből a kis faluból egy kanyargós út vezet fel a zempléni hegyek, dombok közé, és az erdők-hegyek szegélyezte úton néhány kilómétert haladva hamar elérkezik Hatfához, az egykori úttörőtáborhoz. Úttörők erre már nem járnak, rendszeresen megérkezik azonban ide Tóth Mihály bodroközi görögkatolikus parókus, és jobbára nem egyedül: néha hittanosok, máskor felnőttek népes csoportjával. Évekkel ezelőtt azt történt ugyanis, hogy a fiatal parókus gondolt egyet, és megvásárolta a gazdátlanul maradt úttörőtábort, és azóta ide hozza a környékről, sőt Magyarországról verbuvált hittanosokat-híveket lelkigyakorlatra, hittantáborba, továbbképzésre.

Most például, miután két hete sikeresen lezajlott már a gyerekek táboroztatása, augusztus 7-10-ig Keresztény Nyári Egyetemet szervezett huszonnyolc felnőtt hívő, hitoktató ill. érdeklődő számára "Tudomány – Biblia – Hit" címmel. Biblia Éve lévén az előadások, foglalkozások és beszélgetések középpontjában természetesen a Szentírás állt, ennek megfelelően az előadók is biblikus professzorok voltak: Tarjányi Béla Budapestről, Tóth László Egerből, és Székely János püspök Esztergomból.

A csodálatosan szép környezetben, a kertben viruló fák árnyékában igazán kellemes volt számukra előadást tartani, velük beszélgetni a Bibliáról. De szót ejtettek arról is, hogy bár gondjaik nekik is vannak, szomorúan látják, hogy a határ innenső felén, a magyaroszági oldalon mennyivel szerényebb körülmények között kénytelenek élni az emberek.

Öröm volt megtapasztalni köztük és velük azt, hogy a határainkon kívül élő magyar hívek és lelkipásztorok is velünk együtt ünneplik a Biblia Évét. És az is szívet melengető érzés volt, hogy ebben az egykori úttörőtáborban sem az úttörők tízparancsolatára oktatják már a fiatalságot, hanem itt is a hittel, a keresztény igazságokkal, a Szentírással foglalkoznak kicsik és nagyok egyaránt. Minden elismerésünk a tábort fenntartó és a rendezvényeket szervező parókusnak, Tóth Mihálynak, valamint az ő hűséges társának és segítőjének: Zsuzsának, a feleségének. Szeretettel emlékezünk és gondolunk rátok!

Tarjányi Béla

MKPK Sajtóiroda > > >

Szentföld az úttörőtáborban: Tata-Tókertváros

Ha valaki augusztus első hetében Tatán járt, és bebocsátást nyert a Tókertváros egyik zárt üdülőterületére, a ma az "Esély Budapestért" Alapítvány által kezelt egykori úttörőtáborba, az lehetett az érzése, hogy erre a hétre ide költözött a Budapest-Zugligeti egyházközség apraja-nagyja – talán otthon nem is maradt senki. Százhúsz apró gyerek, fiatalok-felnőttek mintegy kétszázan vették birtokba ezt a tóparti üdülőt, és – foglalkoztak egy héten át a Szentírással. Biblia Éve van, Zugliget bizony nem maradhat ki ebből!

Azzal kezdték, hogy a tábor területét kinevezték Szentföldnek. Az egyik szállásépület Galilea, vannak, akik Júdea, mások Szamaria valamelyik városában laknak – mert minden szoba egy-egy szentföldi város. (Az első bemutatkozáskor mindenki a megfelelő város lakójaként beszél magáról és a városáról.) A nagycsarnok és az ebédlőépület között futó oszlopcsarnok a kézművesek utcája, ahol helyet kapott a héber kéziratok másolóműhelye, a Biblia-könyvkötészet, a szentföldi terepasztalok készítése, a rajzoló, agyagozó és ikonfestő műhely (bibliai jelenetek), és a játékkészítők, a hangszerművesek, ajándékgyártók is lelkesen dolgoztak itt a kicsi gyerekek legnagyobb örömére. De a nyüzsgő városrészben ott volt béke szigete is, a Biblia és az Oltáriszentség szentélye, egy kicsi csöndes kápolna, Taizé-i mécsesekkel, szentföldről hozott kövekkel, kicsi, élő olajfával díszítve. Nincs a napnak perce, hogy néhányan ne imádkoznának itt, csöndben, elmélyülten...

Míg a gyerekek szerte a táborban játszanak, vagy éppen a kézművesek utcájában dolgoznak, addig a felnőttek a nap folyamán többször is összegyűlnek a nagycsarnokban, és érdekesnek ígérkező előadók előadásait hallgatják meg – természetesen a Bibliáról. A nyolc nap során egymást váltják a meghívott neves vendégek: Fábry Kornél, Füzes Ádám, Harmai Gábor, Székely János püspök, Tarjányi Béla, Thorday Attila, Török Zsolt, Udvardy György püspök. Amikor az egyik kellemesen meleg augusztusi délutánon én kerülök sorra, megtelik a körcsarnok, és a hallgatóság soraiban örömmel veszem észre a sok-sok ismerős arcot, akikkel találkoztam már tanári, lelkipásztori munkám során, mert vagy teológiai-levelezős hallgatók voltak, vagy a Bibliatársulat valamelyik képzésének, rendezvényének érdeklődő résztvevői.

A nap csúcspontja mindig az esti szentmise, amikor a nagycsarnok zsúfolásig megtelik a "Szentföld" lakóinak aprajával-nagyjával. Itt együtt ünnepli az egyház Isten két nagy ajándékát: Krisztus Testét az Oltáriszentségben, és Isten Szavát a Szentírás ünnepélyes felolvasásában és a róla szóló homíliában. Karjukban alvó kisgyermekeiket tartó édesanyák, figyelő fiatalok, elmélyülten összeszedett felnőttek nagy családja ünnepel itt az Eucharisztia és a Szentírás kettős asztalánál. Istennek ez a két ajándéka erősíti, élteti és szenteli meg a Zugligeti Szent Család Plébánia közösségét is, miként az egész Egyházat. Közben szívet gyönyörködtetően emeli az ünnepi hangulatot a kis gyermekkórusnak, a Zugligeti Scholának az éneke (vezeti: Zámbó Istvánné, Éva).

Nagy öröm volt tanúja lenni mindennek, és bízni, hinni abban, hogy ez a közösség töretlenül hordozza és továbbviszi a krisztusi és apostoli örökséget a magyar katolikus egyházban. Őszinte elismeréssel adózunk e közösség minden építőjének, gondozójának, és azoknak, akik ezt a "szentföldi" hetet" előkészítették és vezették: Bodor György plébánosnak és az előkészítő csoport tagjainak, élükön Láng Mónikával és Tóth Gáborral. Nem hiába fáradtak: a Zugligeti Szent Család Egyházközség tagjai ezt a hetet együtt töltötték, Jézus földjén, Jézus közelében.

Tarjányi Béla