Megkérdeztük Tarjányi Béla professzort a Nemzetközi Ökumenikus Biblia-szimpóziumról
Magyar Kurír, június 30.

Amint arról már hírt adtunk, Nemzetközi Ökumenikus Biblia-szimpóziumot tartottak június 23-25-ig Esztergomban, amelynek a Szent Adalbert központ adott otthont. A tanácskozáson elhangzottakról és a szimpózium jelentőségéről Tarjányi Béla teológus professzort, a Szent Jeromos Bibliatársulat vezetőjét kérdeztük.

– Milyen többletet kapott a Biblia éve abból, hogy ezen a konferencián több felekezet képviselője a maga bibliai szempontjait képviselte?

– A Biblia évét mi úgy képzeljük el – s ebben összhang mutatkozik a protestáns testvéreink hozzáállásával –, hogy elsősorban önmagunk számára, az egyházakhoz tartozó papok, lelkészek, hívek számára rendeztük meg. A célunk egyrészt az, hogy közösen ünnepeljük meg a Szentírásunkat, ami a kereszténység számára az egyik legnagyobb érték. Másfelől a Biblia, mint közös érték kapcsán megéljük azt, hogy minden megosztottság ellenére összetartozunk. E szempontoknak ez a konferencia is teljesen megfelelt. Ezért aztán most nem arra törekedtünk, hogy a bibliatudomány mélységeiben teljesen elmerüljünk, hanem arra, hogy közösen beszélgessünk a Bibliáról, oly módon, hogy ugyanarról a témáról meghallgathattunk egy katolikus és egy protestáns, vagy éppen zsidó vagy ortodox tudóst. A témák elosztása pedig a biblikus kutatás különböző területei szerint történt. Ilyenek például a kinyilatkoztatás önmagában, a kánon kérdései, a szentírásmagyarázat módjai, az újszövetségi üzenet lényege és központi gondolata, végül pedig kiemeltünk egyet a speciális kérdések közül. a minden korban aktuális jánosi irodalom, mindenekelőtt pedig a Jelenések könyve kérdését. A második napon a Biblia kommunikálhatósága került előtérbe, s a fenti metódus szerint tárgyaltuk a témákat: a Bibliafordítás elmélete, gyakorlata és feltételei; a szövegkiadás kérdései. Ezt követően foglalkoztunk a Biblia motívumainak továbbélésével a társadalomban: hogyan jelennek meg ezek a művészetben, az irodalomban. Áttekintettük, hogy milyen intézmények vannak, amelyek hivatalból igyekeznek a Bibliát terjeszteni – akár az egyházak keretein kívül is –, ilyenek a katolikus és protestáns felekezeteknél egyaránt megtalálható Bibliatársulatok. Szó volt arról is, hogy a Bibliát miként kommunikálták a kezdeti időktől fogva az egyházban, hogyan készültek a kódexek, s hogyan történik mindez most. Az utolsó téma a modern média szerepe volt a Biblia megismertetésében, népszerűsítésében.

Nagyon fontos volt az, hogy végre csupán katolikus hívek, egyházi vezetők, szakemberek szólaltak meg a Bibliáról, hanem a többi egyházak képviselői, tudósai is. Igazat adok Erdő Péter bíborosnak, aki azt mondta, hogy a konferencia tulajdonképpen a Biblia Éve rendezvénysorozat csúcspontjának tekinthető, mert miközben az egyes egyházak a saját köreikben sokféle ünnepet rendeznek, közös, ökumenikus rendezvények is vannak, például közös koncert és országos bibliakiállítás. Ez a mostani szimpózium a beszélgetés terepe volt, ahol megnyíltunk egymás felé. A három fő rendező egyház, a katolikus, református és az evangélikus egyház mellett bevontuk a zsidó és keleti ortodox teológusokat, lelkipásztorokat is, akik bemutathatták saját értékeiket, mi pedig rá tudtunk csodálkozni arra, hogy számukra is milyen érték a Biblia.

– Az egység megtapasztalása mellett érezhető volt-e az, hogy a különböző felekezeteknek történelmileg másképp alakult a Biblia-szemlélete, amely egy közös munkában termékenyítőleg hathat a bibliakutatásra is?

– Senkinek nem kellett önmagát megtagadnia. Senki nem igyekezett kidomborítani a saját specialitását, a többiektől való eltérését. Az összejövetel gyümölcse az volt, hogy láttuk, 90-95 százalékban ugyanazt valljuk, hirdetjük. Ezt megtapasztalni jó érzés volt.. A különbözőséget akár értékként is fel lehet fogni. A protestáns testvérek számára a Biblia éve azért volt különösen érdekes, mert náluk a Biblia áll a középpontban. Ők most rácsodálkozhattak, hogy a katolikusok számára ugyancsak milyen döntő fontosságú a Szentírás. Számunkra, katolikusok számára pedig az volt a meglepő, hogy protestáns testvéreink végső soron ugyanúgy állnak hozzá a bibliai szövegekhez, mint mi: a Biblia alapján jótettekre is igyekeznek váltani annak tanításait. A bibliai tanítás megélésében nincs köztünk különbség. A bibliatudomány területén pedig egyre elenyészőbb a különbség, ezek csak néhány százalékot tesznek ki. Ilyen például a kánon kérdése, mert mi az Ószövetség tekintetében megmaradtunk a korai egyház gyakorlatánál, vagyis a zsidóságtól örökölt Septuagintát vesszük alapul az ószövetség kánon esetében, protestáns testvéreink pedig visszatértek a héber kánonhoz. Az írásmagyarázat, egzegézis területén azonban ma már alig van köztünk különbség. Ezek alapján állítható, hogy a Biblia éve ökumenikus szempontból is nagyon fontos esemény.

– Az átlagember meglehetősen keveset tud arról, hogy a görög keleti egyház hogy viszonyul a Bibliához. A konferencián lehetett-e tapasztalatot szerezni erről?

– Ortodox testvéreink csak egy felvillanás erejéig nyilatkoztak meg, a keleti egyház bibliamagyarázatát teljes mértékben nem tudtuk megismerni. Amit viszont elmondott az ő képviselőjük, az rendkívül értékes és tanulságos volt. Szerintük az Újszövetség az ősegyház liturgiájának a gyümölcse, és fordítva: az ortodox liturgia igazi forrása valójában a Szentírás. Az ő közösségi vallásosságuk, liturgiájuk minden eleme a Bibliára megy vissza, hiszen az Újszövetség az ősegyház liturgiájából született meg. Az evangéliumok minden egyes mondatát ott prédikálták el. A szentpáli levelek is prédikációk: levélként fogalmazták meg és küldték el ezeket, de a leveleket az adott közösség az istentiszteleten olvasta. A keleti egyház liturgiája a Bibliát sokkal látványosabban állítja a középpontba. Díszes kötésű Bibliát visznek minden körmenetben minden istentiszteleten. Ezzel állandóan tudatosítják önmagukban és a hívekben, hogy milyen érték a Szentírás. Náluk is van gyóntatás, feloldozás. Ha valaki megkapja a feloldozást, akkor megcsókolhatja a Bibliát.

– A konferencián a zsidó szentírásmagyarázatról is hallhattunk...

 A zsidó főrabbi előadásában a zsidó szentírásmagyarázat különböző formáit, módjait ismertette. Ezek a következők: kifejtés, utalás, kutatás, és a titok. (Igen tanulságos volt látni, hogy mindezeknek a megfelelői nálunk, keresztényeknél is megtalálhatók: az egyszerű, alapszintű értelmezés, valamint az allegorikus, a homiletikus és a misztikus írásmagyarázat:)
Az első tehát a fundamentális értelmezés: értsük meg, hogy mit miért csináltak a szóban forgó bibliai történetben – ezt mi történetkritikai módszernek nevezzük. A rabbi példája Ábrahám áldozata volt. A zsidóság ezt a történetet nem „Izsák feláldozásá”-nak hívja, hanem „Izsák megkötözésének”, hiszen Izsákot valójában nem kellett feláldozni. Nem arról van szó ebben a történetben, hogy az utolsó pillanatban végül Isten „meggondolta volna magát”, hanem azt domborítja ki a szerző, hogy micsoda szörnyűség egy ilyen áldozat. Ez a történet vissza akarta riasztani a zsidóságot a környező pogány népek gyerekáldozati gyakorlatától.

A második bibliaértelmezési szint az allegorikus. Mit szimbolizál Ábrahám áldozata? A zsidó értelmezésben a zsidóságot szimbolizálja. Valahányszor a zsidóság szenved, elhurcolják Babilóniába, Rómába, Perzsiába, megélik azt a megpróbáltatást, amit Izsák átélt – de Isten soha nem hagyja cserben őket. A kutatás, a homiletikus magyarázat rámutat arra, hogy ha Ábrahám ilyen engedelmes volt, nekünk is feltétlenül engedelmeskednünk kell Istennek. Végül a titok feltárása (a misztikus magyarázat) következik: Ábrahám hibázott. Nem szabad lett volna szó nélkül elindulnia, harcolnia kellett volna, mint Szodomáért. Ezt Isten rossz néven vette tőle. Nemi is ő, hanem egy angyal akadályozza meg az áldozatot, és Isten többé nem szól egy szót sem Ábrahámhoz a Biblia további részében.

– A második nap tematikájához kapcsolódva: kiemelkedett a kommunikációs eszközök közül egy, amely a többinél hatékonyabb lehet a Biblia megismertetésében?

– Szó esett a világhálóról, a TV, rádió szerepéről, az elektronikus adathordozók fontosságáról, de nem koncentráltunk kifejezetten ezek egyikére sem. Inkább álalánosságban beszéltünk a médiumok jelentőségéről, és bizony, az ezekkel kapcsolatos problémákról is. Fabinyi püspök úr, aki maga televíziós egyházi műsorszerkesztő volt, egy példával érzékeltette ezt. Manapság nagyon sok negatív példa akad: Júdás evangéliuma, Da Vinci-kód stb. A mi feladatunk, hogy hiteles képet adjunk a Bibliáról a tömegtájékoztatásban.

– Professzor úr mit tart a szimpózium legfőbb eredményének?

A szimpózium legfőbb eredményének azt tartom, hogy egymás között és a külvilág szeme előtt együtt tudtunk ünnepelni, nagy kincsünkről, a Szentírásról testvérekként elbeszélgetni. A Biblia éve megerősíti az egyént, a családokat, az egyházi közösségeket a tudatos és rendszeres Biblia-olvasásban. Szebik püspök úr megnyitó áhítatában a „boldog, aki olvassa” mottó kapcsán arra emlékeztetett, hogy ez a bátorító mondat a Domitianus alatti keresztényüldözés idején született: a megpróbáltatások közepette bátorították az üldözött keresztényeket, hogy legyenek hűségesek, mert boldogok akkor lesznek, ha olvassák és megtartják a Biblia üzenetét. Ez a bátorítás és remény ma, a mi számunkra is nagyon időszerű és fontos.

Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a konferencián elhangzottakról részletes, képes beszámolót olvashatnak a Szent Jeromos Bibliatársulat honlapján.

Matykó Károly / Magyar Kurír