A Püspöki Kar körlevele a Szentírásról
 1993 Szentírásvasárnap


 Tisztelendő Testvérek, Kedves Hívek!

A Szentírásban a Gondviselés felmérhetetlen kinccsel ajándékozott meg bennünket. Az ószövetségi időkben az Isten által vezezetett szent írók és próféták szavai vezérelték a választott népet, hogy eljussanak Isten mind tökéletesebb megismerésére, az Isten terveivel való egyre tudatosabb azonosulásra. Az Újszövetségben pedig Jézus tanítása, az apostolok és tanítványaik megfogalmazásában rögzített kinyilatkoztatás alapvető forrása lett az emberek megszentelődésének. Azóta erre támaszkodik az egyházi tanítóhívatal minden megnyilatkozása, ebből táplálkozik a szent liturgia, ebből merít erőt és eligazítást a szentek elkötelezett élete. Ez lelke a helyi egyházak közösségi életének, ez nemesíti a keresztény családok életét, ez a mozgatója minden egyes hívő lelki tökéletesedésének.

A mai kornak igen figyelemreméltó jelensége, hogy a világ számos országában és társadalmában fokozódik a Biblia iránti érdeklődés. Világszerte növekszik a bibliaolvasó körök száma. Egyre többen vannak, akik egyedül is kézbeveszik a Bibliát, olvassák elmélkedve, sőt a modern bibliatudomány iránt is érdeklődnek, hogy mind mélyebben megértsék a Szentírást. A könyvpiacot egyenesen elárasztják a különböző biblikus könyvek. A nagy átalakulások, a súlyos nemzeti feszültségek és a széleskörű létbizonytalanság következtében sokan a Bibliában keresik azt a biztos pontot, amely a jövő társadalmának alapját képezheti.

Kedves Hívek! Azokban a korokban, amikor az írni-olvasni tudás és a magasabb műveltség a társadalomban kevesek kiváltsága volt, a Szentírás ismerete és olvasása is csak a papság, a szerzetesek és szakemberek feladata és előjoga volt. Az általános műveltség elterjedésével azonban ez a helyzet idejétmúlt anakronizmus. A II. Vatikáni Zsinat gyökeres változást sürget ezen a téren, amikor az Isteni kinyilatkoztatásról szóló dogmatikai konstitúcióban „nyoma­té­ko­san buzdítja és sürgeti ... az összes keresztény híveket, ... hogy a szentírás gyakori olvasásával tanulják meg »Jézus Krisztusnak fönséges ismeretét« (Fil 3,8)”. (DV 24) Kijelenti, hogy „Krisztus hívei előtt szélesre kell tárni a kaput, hogy hozzájussanak a szentíráshoz.” (DV 22)

A zsinati határozat szellemében a Magyar Katolikus Püspöki Kar a világon az elsők között iktatta be az egyházi ünnepek sorába a Szentírásvasárnapot, amelyet azóta minden évben megünneplünk, szeptember végén, kapcsolódva Szent Jeromosnak, a Pannóniában született nagy szentírástudósnak emlékünnepéhez. A Püspöki Kar ugyanakkor (1965. jan. 25.) pásztorlevélben is buzdította a híveket, hogy rendszeresen olvassák és tanulmányozzák a Szentírást: „Szerettel kérjük Tisztelendő Testvéreinket és Híveinket, hogy pásztor és nyáj fogjanak össze az Írás szolgálatára. Nem többet kérünk, csak azt, hogy főképpen az evangéliumokat olvassák híveink, ismerjék azt és engedjék, hogy lelkükben a Szentírás igéje dolgozzék.”- „Amikor hozzátok szólunk, szeretnénk erőteljesen hangsúlyozni, hogy olyan nagy fontosságú kérdésről van szó, amelyben a pásztornak és nyájnak egy szívvel és lelekkel kell összeforrnia. A Zsinatnak krisztusi megújhodást munkáló szándéka csak akkor valósulhat meg igazságban, ha nemcsak a lelkipásztorok, de a hívek is összefognak és a Szentírás rendszeres olvasásával közelebb jutnak Krisztushoz. Ezzel a szentírásolvasással azt akarjuk elérni, hogy minden hívő lelkében erőteljesebben és kegyelemteljesebben világosodjék meg Krisztus arca.”

Tisztelentő Testvéreink! Most, az említett püspökkari buzdítás után mintegy három évtized elteltével elismeréssel szólunk mindazokról, akik a Szent Zsinat és püspök elődeink buzdítását komolyan vették és megvalósították. Mindazok, akik az elmúlt nehéz időkben a számtalan nehézség és veszély ellenére bibliaköröket alakítottak, a híveket, az ifjuságot a Szentírás olvasására, szeretetére nevelték, nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy az Isten- és emberszeretet lángja a szívekben nem aludt ki, és a nehéz idők múltával ez a szent maradék továbbviehti a hit lángját a magyar társadalomban. Elismerés illeti mindazokat a Tisztelendő Testvéreket és Híveket, akik annak is megtalálták a módját, hogy a külföldön élő magyar testvéreinkhez is eljusson anyanyelvünkön az Isten Igéje. Isten meg fogja jutalmazni áldozatos tetteiket!

Most pedig, Kedves Hívek, a korlátozások idejének elmúltával megerősítjük és megismételjük püspök elődeink buzdításait. A Szent Zsinat szavaival kérünk és buzdítunk benneteket, hogy éljetek a Gondviselés által nekünk ajánékozott szabadsággal és lehetőségekkel: „szívesen folyamodjatok a szent szöveghez, akár az Isten szavában bővelkedő szent liturgia közvetítésével, akár lelkiolvasmányképpen, akár megfelelő bibliamagyarázatok és egyéb segédeszközök által” (DV 24), „hogy szíveteket egyre jobban betöltse a kinyilatkoztatásnak az egyházra bízott kincse. Ahogy az eucharisztia misztériumában való állandó részesülésből gyarapszik az egyház élete, úgy a lelki élet új fellendülését remélhetjük Isten »örökké megmaradó« szavának (Iz 40,8; vö. 1 Pét 1,23-25) megnövekedett tiszteletéből.” (DV 26)

Az apostolok és az egyház elindulásának kezdetén ott volt az IGE – és ott van a mi belső életünk kezdetén is. Ahogy a mi szívünkben jelen van az isteni Ige, annak története van: ez a mi megváltásunk története.

Először is ez a legmélyebb boldogság forrása. Másodszor: bajainkban, problémáinkban ez az egyetlen biztos pont. És vannak helyzetek, amikor az isteni Ige bűneink megbánására szólít.

Akinek a szívében ott van az isteni Ige, abból fényesen világít, és benne, a szive mélyén rejtőzik. Ha pedig sötétben jár, sötétje legmélyében ott van ez az isteni Ige, mint egyetlen fénypont, egyetlen szó vagy hang – ha a Biblián keresztül találkozott már Istennel. Ha így olvassuk a Bibliát, akkor a Szentírásnak nem csak a szépségét és az erejét fedezzük fel lelkünkben: a Biblia erőt ad nekünk és lelkesedést, hogy tovább menjünk vagy újra elinduljunk.

Hogyan tápláljuk lelkünket az Isten Igéjével?

1. Keresni kell az Isten Igéjét. Sok szép könyvet olvasunk, mikor pihenni akarunk. Az olvasmányok örömet, pihenést adnak a szívnek, szellemnek – és nem köteleznek semmire. Nem állítanak elénk semmiféle mértéket, kötelességet, melyet követni kellene. A Biblia egészen más. A Biblia néha nagyon nehéz követelményeket állít elénk. Csak akkor tudjuk igazán olvasni, ha szívünk mélye egészen nyitott. Mi nem azért olvassuk a Bibliát, hogy kellemes élményünk legyen, hanem azért, mert az élet értelmét keressük benne. „El fog jönni a nap – írja Ámosz próféta –, amikor nem kenyérre leszünk éhesek és nem vízre leszünk szomjasak, hanem az Úr szavaira...” (Ám 8,11-12). És Jézus így folytatja: „Az ember nem csak kenyérrel él, hanem mindennel, ami az Isten ajkáról jön.” (Mt 4,3).

2. Aki olvassa a Bibliát, annak meg kell értenie azt. Jézus kétszer is mondja, hogy akinek füle van, hallja meg (Mt 11,15; 13,9). Természetesen nem csak fülre, hallásra van szükség, hanem belső nyitottságra is, hogy próbáljam megérteni, meghallani Isten szavát. Mert aki csak felületesen olvassa a Bibliát, annak hét pecséttel lezárt könyv marad. A felületes olvasás megakadályoz abban, hogy meghalljam, megértsem, hogy mi az Isten üzenete számomra. Nagyon fontos a teljes odafigyelés, a többszöri, egymásutáni elolvasása annak a résznek, amelyet kiválasztottam. A jutalom nem marad el: Jeremiás mondta, hogy amikor az Isten Igéje beléfolyt, akkor öröm áradt ki belőle (Jer 15,60)

3. Ahhoz, hogy megértsük Isten szavát, valakitől tanulnunk kell. A Biblia egyik legcsodálatosabb része a Csel 8,26kk, az etiópiai tiszt megtérésének története. Fülöp az angyaltól indítást kap, hogy hagyja el Jeruzsálemet, menjen délnek. Útközben találkozik egy zarándokkal, aki hazatérőben van és Izajás könyvéből olvas. Fülöp beszélget vele és megkérdezi tőle: Érted-e, amit olvasol? Az így válaszol: „Hogyan érteném? Ha valaki nem tanít engem, nem értem meg.” Fülöp erre megmagyarázza a szöveg értelmét, és a végén a zarándok megtér és megkeresztelkedik. Nagyon fontos tehát, hogy legyen valaki, aki a Biblia kezdő olvasóját tanítja. De – Jézus ígérete szerint (Jn 16,13) – a Szentlélek is segít bennünket, hogy megértsük és helyesen értsük Isten szavát.

4. Nagyon hasznos a Szentírás közös olvasása. Ha több ember megosztja egymással gondolatait, a kapott indításokat és kegyelmeket, ezzel kölcsönösen gazdagítják és erősítik egymást.

5. Általános gyakorlattá kell tenni az otthoni, családi bibliaolvasást. A családi szentírásolvasás megszenteli a családok életét. A Szentírás gondolatait családi körben megbeszélve, a hozzánk szóló Krisztusra családi körben, együtt figyelve elmélyítjük a szeretet kötelékeit.

6. A Bibliát imádkozva kell olvasnunuk. A Szentírás az Isten szeretetének a kifejezése, annak, hogy Ő teljesen átadja magát a világnak. A Bibliát nem azért olvassuk, hogy tudományos érdeklődésünket kielégítsük. A megváltást, a megszabadulást kapjuk a Biblia szavain keresztül (vö. Jn 8,32).

7. Engedelmeskedni kell az Isten szavának. Nagyon szép az Ószövetségben a kis Sámuel magatartása (1 Sám 3,1-18). Lukácsnál pedig Mária és Márta története (Lk 10,38-42); valamint a Jak 1,22: „Ne csak hallgatói legyetek Isten szavának, hanem végrehajtói is.” Amikor igazán meghalljuk Isten Igéjét, akkor szívünkben készség támad arra, hogy életünkben megvalósítsuk azt.

Kedves Hívek! Ha az egyház szándéka szerint elmélyültök a Szentírás ismeretében és életre váltásában, egyre inkább átalakultok Krisztus képmására, általatok is épül, növekszik Krisztus Titokzatos Teste.

Ugyanakkor azt is tapasztalni fogjátok, hogy ha más vallási körökhöz tartozó hívők „meg akarnak téríteni” benneteket, nem fogtok elbizonytalanodni és zavarba jönni. Minél jobban ismeritek a Szentírást és annak helyes értelmezését, annál bölcsebben meg tudtok válaszolni mindazoknak, akik különös utakra próbálnak csalogatni titeket. Magatok is ráébredhettek, hogy a Bibliát milyen sokan értelmezik egyoldalúan, elszakadva az ősi hagyományoktól.

Kedves Hívek! Az idők jeleit látjuk abban az örvendetes tényben, hogy az új lelki megújulási mozgalmak legtöbbje kifejezetten a lelkiélet középpontjába állítja a Szentírást, a Biblia gondolatait, Isten Igéjének megismerését és életre váltását. Emellett tudnotok kell azt is, hogy a világegyházban a Zsinat hatására létrejött egy külön világszervezet is, a Katolikus Bibliaszövetség, amelynek alapvető célja a katolikus bibliaapostolságnak és a szentírásközpontú lelkipász­tor­kodásnak a meghonosítása, elterjesztése. A Világszövetségnek tagja a Magyar Püspöki Kar is, mert vállalta, hogy a zsinati határozat szellemében támogatja a biblikus lelkipásztorkodást. A katolikus bibliaapostolság világszervezetének már 68 ország a tagja, és minden tagországában működik egy olyan egyházi intézmény, amely a biblikus-lelkipásztori munkát szervezett keretek között végzi és segíti. A katolikus bibliaapostolság hazai, országos intézménye a Szent Jeromos Bibliatársulat, amely növekvő tagsága, kiépülő egyházmegyei központja, valamint a budapesti Bibliaközpont munkatársai révén az adott lehetőségekhez mérten sokféle módon igyekszik a fenti célkitűzéseket megvalósítani: bibliaóra-vezetőképzők tartásával, tájékoztató előadások szervezésével, biblikus könyvek és segédeszközök forgalmazásával, stb. Emellett igyekszik előteremteni az anyagi fedezetét annak, hogy a külföldön élő magyarok és a  hazai rászorulók is hozzájuthassanak a Szentíráshoz. Legfőbb célja pedig az, hogy a katolikus keresztényeket ráébressze: mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy Isten üzenete eljut-e minden emberhez.

Amikor elismeréssel szólunk az eddig végzett munkáról, s a jótékonysági akciók révén a határainkon túl élő magyaroknak küldött sokezer szentírásról, egyben bátorítunk is Benneteket, hogy támogassátok ezeket a kezdeményezéseket. Legyen szívügyetek a Biblia ügye! Az egyes egyházközségekben alakuljanak meg a bibliaapostolság, a Bibliatársulat helyi csoportjai, biblaolvasó körei; tegyétek mindennapos gyakorlattá egyházunkban is a rendszeres közösségi, egyéni és családi szentírásolvasást. Legyetek mindannyian a Szentírás apostolai, hogy általatok mások is megismerjék és megszeressék a Bibliát.

Kedves Hívek! A Szentírás – ha helyesen értitek és életre váltjátok – megerősít és megőriz benneteket. Mert a Szentírásnak egészen sajátos hatalma és ereje van, „vis ac virtus”, amely az egyház számára tartást és életet jelent, az egyház gyermekei számára pedig a hitben való biztonság, lelki táplálék, és a lelkiélet tiszta, ellenállhatatlan erővel feltörő forrása. Járuljatok ehhez a forráshoz, „örök életre szökellő forrássá” váljék számotokra.

 Váradi József helynök atya gondolatai a körlevélhez

Mi az Isten Igéje?
Mennyire akarta az Úr, hogy az írott Igét olvassák?
Hogyan szenteli meg az Ige az emberek életét?

Az újraevangelizálás eszköze
Aki pogány, annak a szívébe van írva
Aki az egyházhoz tartozik
Családok imaéletének, közös életének a lelke
  a Bibliát közösen megbeszélve a hozzájuk szóló Krisztusra együtt hallgasson a család
Az egyház községekben létre kell hozni a Bibliatársulat helyi csoportjait, hogy foglalkozzanak a Bibliával,
hogy terjesszék a helyi közösségben a bibliapostolság gondolatát
és teremtsék meg az anyagi alapját annak, hogy a hazai rászorulóknak és a külföldi magyaroknak Szentírás juttathassunk
Szomorú, hogy a testvér-egyházak híveivel ellentétben a mi híveink leblokkolnak, elnémulnak, ha a protestánsok vagy a szektások a Bibliát emlegetik
ez ellen semmi más orvosság nincs, csak a családi bibliaolvasás
ez immunizálja a híveket a szektákkal szemben;
így ráébrednek, hogy ők is az egyház tevékeny (nem néma)tagjai
A katolikus egyházban lévő passzív tömegek az utánpótlásai a szektáknak
a hívek támogassák a Szent Jeromos Bibliatársulat kezdeményezéseit