Magyar Főpásztorok a Biblia Évéről

A Mária Rádió körkérdése, 2008. december 31.

Az interjú egészének folyamatos meghallgatása >>>

A 2008-as esztendő utolsó napján a Mária Rádió szokásos szerda délelőtti „Olvassuk együtt a Szentírást” c. műsorának keretében – kibővített időtartamban, de. 9-től fél 12-ig – a műsorvezető, Vágvölgyi Éva közreműködésével telefoninterjú hangzott el a magyar főpásztorokkal. A műsorvezető arra kérte a megyéspüspököket, hogy a Mária Rádió hallgatói számára foglalják össze röviden az elmúlt évben megrendezett Biblia Éve legfontosabb eseményeit. (A bevezetés meghallgatása >>>)

A főpásztorok megnyilatkozásai előtt rövid összefoglalást kért a szerkesztő Tarjányi Béla biblikus professzortól, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat vezetőjétől, akit Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, a Biblia Éve katolikus rendezvényeinek püspökkari felelőse felkért, hogy ő és a Bibliatársulat munkatársai programok ajánlásával, szervezésével működjenek közre a Biblia Évének eredményes lebonyolításában, a MKPK Sajtóirodája pedig azzal bízta meg, hogy a Bibliatársulat honlapján gyűjtse, ismertesse és tegye elérhetővé a Biblia Évének katolikus programjait, rendezvényeit. „Nagyon nagy örömmel beszélek erről az esztendőről – kezdte Tarjányi professzor az összefoglalóját –, amely, úgy gondolom, hogy a magyar katolikus egyház történetében kiemelkedő és csodálatos jelentőségű időszak volt, és az én több évtizedes tanári, bibliaapostoli munkám során is ez volt a legszebb, legcsodálatosabb esztendő. /…/ Az év folyamán megpezsdült az ország… Öröm volt látni azokat a programokat, amelyeket legmagasabb szinten, egyházmegyei szinten, helyi szinten rendeztek, szerveztek… Szerte, mindenfelé hívták az előadókat, Székely püspök urat számtalan helyre hívták, Kocsis Imre kollégámat, Thorday Attilát, ki tudja, hány előadást tartottak az év folyamán. Jómagam hetven helyszínen szerepeltem az országban és a határokon túl, hatvanezer kilométert autóztam ebben az évben. Mindenütt boldogan várták és itták azokat a szavakat, amelyeket a Biblia értékéről, szépségéről mondtunk…” (Az interjú meghallgatása >>>)

E bevezető után került sor az egyes püspök atyák, megyés főpásztorok megszólítására. Elsőként Katona István egri segédpüspök atyát kérdezte Vágvölgyi Éva szerkesztő. Katona püspök úr elsősorban a Szent István Rádió nagyszerű és eredményes közreműködését emelte ki beszámolójában, ismertette a főegyházmegyében lezajlott programokat, az Egerben megrendezett Magyar Sydney jelentőségét, szólt a sok bibliakiállításról, melyek közül kiemelkedett az Egri Főegyházmegyei Könyvtár bibliakiállítása. Mindannyiunk számára elhangzott javaslata: szenteljük napunk egy százalékát (14 perc, 4 másodperc) a Szentírás olvasásának! Kiemelkedő jelentőségű esemény volt az, hogy „sokunk örömére ismét megjelent Varga Lajos jászárokszállási szentember verses Szentírása. Ezúttal teljes terjedelmében, hasonmás kiadásban, azokkal a színes képekkel, amelyek az 1920-as években tervezett német nyelvű kiadáshoz készültek. A magyar bibliakiadásban külön helye és története van a verses formában átírt Bibliának, népszerű nevén a verses Szentírásnak. /…/ A mű 1932-ig több tízezer példányban fogyott el. A verses Szentírás, amely féltett kincsként nemzedékről-nemzedékre öröklődött, népünk vallásos érzületének táplálója volt, és jász, matyó és palóc vidék öregjeinél a mai napig is az…” A püspök atya a beszámoló végén részletesen szólt a gyöngyösi ferences atyák által szervezett internetes bibliaismereti vetélkedőről, amelybe sok százan kapcsolódtak be szerte az országból és külföldről is. A sok-sok pozitív visszajelzés azt mutatta, hogy a résztvevők számára ez a játék igazi lelki élményt és gazdagodást jelentett. Katona püspök atya idézett is ezekből a levelekből: „A tizenkét hét alatt játszva tanultunk. Ez idő alatt többet lehettem az Úrral, kevesebbet néztem a televíziót, és lelki feltöltődésnek számított nekem az a pár óra hetente, amíg a feladatokat próbáltam megoldani…” – „Nagyon érdekes volt és örömmel töltött el ez a játék. Lám, a mai technikával is lehet érdekesebbé és örömtelibbé tenni a bibliai keresgélést. Sokat tanultunk…” – „Nagyon sokat tanultam belőle, többek között azt is, hogy nem csak tisztelettel és szeretettel, hanem mosolyogva veszem kezembe a Bibliát a jövőben.” – „A vetélkedőn való részvételnek családunk számára nagyon nagy nyereségei voltak. A közös játék öröme… A Biblia olvasását nem lehet megunni. Mindig új és új dolgokat fedezhettünk fel benne…” (Az interjú meghallgatása >>>)

Beer Miklós váci megyéspüspök mindenekelőtt a Pencen tartott egyházmegyei találkozót említette, ahol a környék katolikus és protestáns lelkészeivel, híveivel egész nap együtt ünnepelték a Szentírást: „Felejthetetlen volt az a hangulat, az a derűs, mosolygós közösség, akik valamit megsejtettek ebből a mi csodánkból, titkunkból. /…/ Nagyon boldog vagyok, hogy újra fénybe került, az érdeklődésünk, a hitünk előterébe került a jó Istennek ez a nagy ajándéka. Egy másik ilyen felejthetetlen élmény volt még Vácon a mi Apor Vilmos főiskolánkon a három napos biblikus konferencia, ahol a hallgatókkal, tanárokkal, s azokkal, akik a környékről eljöttek, együtt próbáltuk ízlelgetni, próbáltuk tudatosítani magunkban, hogy mit is kaptunk a jó Istentől az ő élő, eleven Igéjében, a Szentírásban.” A megyéspüspök meghatott szavakkal emlékezett a konferencia kapcsán Paál Gergely rendezésében bemutatott „da Capo al Fine, Szenvedéstörténet most” c. passió-játékra, melynek során ép és sérült szereplők adták elő Jézus szenvedéstörténetét: „Ha felidézem ezt a jelenetet a Székesegyházunkban, most is csak megilletődve tudok erre gondolni, hogy ezek az úgynevezett sérült testvéreink, amikor eltáncolták, eljátszották ezt a drámai jelenetet, az emberben ott kavargott ez a gondolat, hogy tulajdonképpen ki is a sérült? Azt az átélést, azt a szeretetet, amivel ők ki akarták fejezni mindezt… Eszembe jutott az, amikor Dávid király táncolt a frigyszekrény előtt… Valami ilyesmit éreztem át őket látva, hogy ezek a művészek, színészek, drága testvéreink az egész szívüket, az egész lelküket beleadták a táncukban, ebbe a művészi előadásukba. Ez ráébresztett bennünket arra, hogy hányféle módon tudjuk mi megeleveníteni, közel hozni a Szentírás üzenetét…” A főpásztor megemlékezett az egyházmegyében rendezett számos más jelentős eseményről, a sok-sok bibliakiállításról. Kiemelt jelentőséget tulajdonít annak, hogy egyházmegyéjében évente harminc-negyven férfi jelentkezik akolitusi, lektori szolgálatra, s az ő felavatásuk ebben az évben is Szent Mihály nap kapcsán történt: „Amikor ünnepélyesen átadtam nekik a Szentírást, néztem az arcukat, a tekintetüket, és nem csak én voltam megilletődve, hanem ők is, ezek a komoly, felnőtt emberek, amikor szeretettel, hittel átvették a Szentírást, hogy annak hivatott olvasói, felolvasói legyenek a bibliaórákon, a szentmiséken.” (Az interjú meghallgatása >>>)

Márfi Gyula veszprémi érsek atya elsősorban a főegyházmegyében rendezett bibliakiállítások és konferenciák jelentőségét emelte ki. Fontos és emlékezetes események voltak a Bodog Gizella Múzeumban rendezett kiállítás, a keszthelyi Festetich-kastély bibliakiállítása, a veszprémi Padányi Bíró Márton Gimnázium és a Megyei Művelődési Központ kiállítása, amelyek megnyitására az érsek atyát kérték fel, jóllehet a kiállítások kezdeményezői-szervezői nem egyházi személyek voltak. Igen jelentős események voltak az év folyamán megrendezett biblikus konferenciák is, mindenekelőtt a Veszprémi Akadémiai Bizottság Székházában „A könyvek Könyve” címmel lezajlott konferencia, olyan neves előadókkal, mint például Rózsa, Huba, Fodor György, Kuminetz Géza és Tarjányi Zoltán, a PPKE Hittudományi Karának professzorai, valamint Szigeti Jenő adventista professzor és Isó Zoltán evangélikus lelkész. A konferenciát maga a megyés főpásztor nyitotta meg egy rövid előadással a Biblia olvasásáról. Ugyancsak érdekes és fontos volt a Veszprém Megyei Múzeum „Bibliai kertek és növények” címmel rendezett konferenciája, ahol a főpásztor „A Biblia és a természet” címmel tartott előadást. Különleges alkalom volt a darvastói fogyatékos embereket foglalkoztató intézet konferenciája: a főpásztort itt „A Biblia és a fogyatékos ember” téma kifejtésére kérték fel. Márfi érsek végül egy régi emlék felidézésével fejezte be beszámolóját: Egyszer, régebben, még Szombathelyen a Biblia és a településfejlesztés témában kérték fel előadásra. Az előkészület során „nagyon érdekes volt számomra látni azt, hogy a választott nép tagjai a városokat kezdetben még gyanús szemmel nézik, mint a bálványimádásnak és a gonoszságnak a centrumai, aztán fokozatosan eljutnak addig, hogy a városokat többé már nem a bűn központjainak tekintik, mint Babilont vagy Ninivét, hanem már úgy is, mint szent Város, Jeruzsálem, amely olyan gyönyörű, hogy akár a mennyországnak is a szimbóluma, előképe lehet. /…/ Hálás vagyok Istennek azért, hogy ezek a konferenciák létrejöhettek.” (Az interjú meghallgatása >>>)

Balás Béla kaposvári megyéspüspök elmondta: „Ugyanaz történik nálunk is, mint az ország többi részében: hatalmas Lélek-járás volt. Ragyogó ötlet ez a Biblia Éve! Megmozgatott mindenkit. Nekünk, fölszentelt papoknak nem annyira új ez, hiszen a zsolozsmában, a szentmisében mást sem csinálunk nap mint nap, mint az Igét olvassuk, élvezzük. De most a népünk is kapott ebből valamit. A kicsi gyerekeknek a hittanversenyt Csurgón már így hirdettük /…/ Versengenek, hogy ki tud mélyebbet, szebbet a Bibliából. A nép kezd hozzászokni, hogy a papok lassan átveszik a központilag látott mintát, tehát prédikáció címén nem verseket olvasnak vagy politizálnak, hanem homíliát mondanak, az adott, felolvasott igéből indulnak ki. /…/ Egy-egy polgári köri összejövetelnek, amelyen résztveszek, egy harmada a hatalom szidása, egy harmada a sanyarú közügyekről szól, de egy harmad Biblia. Ezt annyira igénylik már, hogy reklamálják, ha véletlenül elmarad, sőt, néha egyedül ez a téma. /…/ Sikerült környékbeli, egyébként nagyon elfoglalt atyákat fél éven keresztül úgy összefogni, hogy egy egész délelőtt egy órát beszéltünk a következő vasárnapi evangéliumról, mit mond ez minekünk, és hogy lehet ezt lefordítani a nép nyelvére.” Sok élményt és nagy örömet jelentett a püspök úr számára az, hogy ebben az évben is sok helyre meghívták az országban előadásokat tartani, és ezeken az alkalmakon mindig a Szentírás állt a középpontban: a Kodály iskolában Budapesten, az ifjúság mátraverebélyi zarándoklatán, az egri Magyar Sydney-n, a nagymarosi ifjúsági találkozón. „Nagyon sok élményem volt ebben az évben. Diákkorom óta naponta olvasom a Bibliát, de ez most igazán megszíneződött” – fejezte be beszámolóját Beton püspök atya. (Az interjú meghallgatása >>>)

Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi megyéspüspök szerint náluk „a fő cél az volt, hogy a figyelmet ráirányítsuk a Szentírásra. Azzal például, hogy a Biblia Éve elején a templomokban, plébániákon megáldottuk a bibliákat, és Isten áldását kértük azokra, akik otthonaikba vitték ill. kézbevették a Bibliát ebben az esztendőben.” A megyéspüspök kiemelte annak jelentőségét, hogy különböző helyeken rendezett előadásokon, de a papi rekollekciókon, lelkigyakorlatokon is mindig a Szentírás állt a középpontban. Természetesen itt is voltak tudományos konferenciák, bibliakiállítások. Az egyházi iskolák sok érdekes programot szerveztek, nagyon szép eredményt ért el például a bibliaismereti verseny az egyházmegyében. A megye területén egymás mellett élnek a katolikus és protestáns hívek, ezért sok közös program is volt, így például a Biblia-év megnyitása is közösen történt a januári ökumenikus imahét keretében. Erre a közös rendezvényre meghívták az egyetemek közintézmények képviselőit is, és mindegyiküket megajándékozták egy Szentírással, azzal a szimbolikus jelentéssel, hogy a Biblia szellemében végezzék a szolgálatukat. „Azt tartottam a legfontosabbnak, az volt a szándékunk, hogy a Biblia üzenete minél mélyebben eljusson az emberekhez, illetve a Bibliára figyelve, a Bibliáról bővebb ismereteket szerezve megtalálják az utat a Biblia gondolatához.” – hangsúlyozta összefoglalójában a megyéspüspök. Ezért szervezték meg például azt, hogy a Debreceni Városi Televízióban egy hetente visszatérő programot „Az én Bibliám” címmel, ahol hétről-hétre megszólalt egy-egy neves személyiség, egyetemi tanár, és elmondta azt, hogy számára mit jelent a Biblia, és milyen értéket talált benne. Nagyon kedvelt műsor volt ez, kb. negyven közéleti, közismert ember szólalt meg így, és minden részt háromszor-négyszer meg is ismételtek. (Az interjú meghallgatása)

Kiss-Rigó László, a szeged-csanádi egyházmegye főpásztora elmondta: „Az egész Biblia Évének az a lényege, hogy a hívek figyelmét jobban ráirányítsuk a Bibliára, és hogy az számukra élő üzenetként mindig hozzáférhető forrás legyen. És a Bibliából való szellemi táplálkozást gyakorolják is a családok és közösségek. Azok esetében pedig, akik nem tartják magukat hívőnek, kulturális szinten közkinccsé váljon a Biblia.” Az egyházmegyében a Biblia Évének legjelentősebb rendezvénye a huszadik alkalommal megrendezett Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia volt. A konferenciával egy időben nyílt meg a szegedi Móra Ferenc Múzeumban egy biblikus témájú kiállítás, amelyen még külföldről érkezett értékes műkincsek is láthatók. Egy további, fontos és igen érdekes rendezvény volt az a kerekasztal-beszélgetés, amelyet protestáns részről kezdeményeztek, és amelyen katolikus, evangélikus, református, görögkatolikus és ortodox teológusok beszélgettek, éppen a Biblia Évének jelentőségéről, eredményeiről. (Az interjú meghallgatása)

Mayer Mihály pécsi főpásztor: „Örülök annak, hogy a pécsi egyházmegye is sorra kerül, és beszámolhat arról az örömről, amely a Biblia Évével kapcsolatban eltölt engem, eltölt minket. /…/ Sokszor azt szokták mondani, hogy a kereszténység a könyv vallása, de ezt azért pontosítanunk kell, mert először megvolt az Egyház hite, és az Egyház hitéből íródtak a szent könyvek. Igyekeztünk is aláhúzni azt, hogy az év folyamán a Szentírás ne úgy szerepeljen, mint sola Scripura, hanem mint a tradícióba, a hagyományba beágyazott szöveg…” Voltak egyházmegyei hittanversenyek, az egyházmegyének szinte minden plébániáján tartottak Biblia-magyarázatokat, meghirdettek egy kézműves-pályázatot Biblia-témában. Ez a várakozáson felül jól sikerült, több mint száz alkotás érkezett a pályázatra. A Szent Mór Iskolaközpont rajzpályázatot hirdetett bibliai témában. Ugyanitt 24 órás Biblia-felolvasást is szerveztek, sőt egy szépolvasási versenyt is, „hogy azok, akik hallgatják a felolvasást, megértsék, hogy a Biblia üzenetet hordoz. Hiszen ha szépen olvassuk fel, jól értelmezve, akkor a felolvasásból az üzenet máris árad befelé is, a felolvasó felé, és kifelé is.” A Hittudományi Főiskolán „Biblia a zenében” címmel előadássorozatot tartottak. Megrendezték a Biblia Hetét változatos programokkal. Ez alatt a Fő téren, a Szentháromság szobor tövében egy héten át naponta meghatározott ideig biblia-felolvasás volt. „Az emberek, akik arra mentek, sétáltak, megálltak egy pillanatra, és hallották, hogy az egyetemnek a rektora, ismert színészek, a rádió főbemondója, a Zsolnay gyár igazgatónője, Klimo Könyvtár igazgatónője olvasnak föl részleteket a Bibliából. Felolvassák, és magyarázzák is a Bibliának azt a részét. Egyik alkalommal például a Kellermayer professzor úr. A felolvasásban részt vettek evangélikusok és reformátusok is. Ezek a felolvasók jelezték, hogy a Biblia üzenete nem csak gyerekeknek szól, nem csak az egyszerű embereknek, hiszen diplomás emberek olvassák, magyarázzák, és elmondják az embereknek, hogy élő könyv a Biblia, nem muzeális tárgy. Élő könyv, amely hozzám szól, és a mi életünket alakítja. /…/ Könyv, amely most, a jelenben isteni üzenetet hordoz, és jelzi azt, hogy Isten szeret minket. Ez a lényege a Bibliának: hogy ezt a szeretetet megértsük, ezt akarjuk beépíteni az életünkbe. Ez a szeretet tud nekünk olyan alapot adni, hogy a nehézségek, megpróbáltatások között is azt érezzük, hogy sziklára építettünk.” (Az interjú meghallgatása)

Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát mindenekelőtt annak a jelentőségét emelte ki, hogy a Békés-Dalos Újszövetséget a Biblia Évében újra kiadták, és ez a sokak által közkedvelt szentírásfordítás folyamatosan kapható. Majd így folytatta: „Arra törekedtünk az apátság egyházközségeiben, hogy az atyák mindenütt méltó módon olvastassák fel a Szentírást az igeliturgiákban, és az igehirdetés gyakran szóljon a Szentírásról.” Több helyen látható volt az a vándorkiállítás, amelyet a győri egyházmegyében állítottak össze, és a főapátság egyházközségeinek a rendelkezésére bocsátottak. „Ezenkívül itt Pannonhalmán a turistáknak és a zarándokoknak a Szentírással való találkozásnak egy sajátos lehetőségét biztosítottuk: Aki akarta, Máté evangéliumának egy mondatát saját kezűleg beírhatta egy nagy könyvbe. A szándékunk az volt, hogy ez által az illető közelebbről megismerkedjék Máté evangéliumával, annak egy mondatával, a turista, a zarándok fizikai közelségbe kerüljön ezzel a mondattal, azaz tollal papírra leírja azt. Amikor az egész evangélium leírása befejeződik, akkor az elkészült kézzel írt evangéliumot a pannonhalmi bazilikában kiállítjuk, hogy minden későbbi zarándok láthassa. Több ilyen apróbb-nagyobb Bibliával kapcsolatos kezdeményezést igyekeztünk szorgalmazni, szervezni, például vetélkedőket az iskolánkban. Azt gondolom, hogy gazdag volt a programunk. Igyekeztünk az országos eseményekbe is bekapcsolódni. És nem szeretnénk ezt abbahagyni.” (Az interjú meghallgatása)

Veres András szombathelyi megyéspüspök: „Ez az esztendő nagyon gazdag volt sok vonatkozásban is. A Biblia-év kapcsán egyrészt igyekeztünk a hívek körében a Szentírást jobban a tanulás tárgyává tenni, hiszen nem kétséges, hogy a felnőttek is bőséggel rászorulnak arra, hogy jobban megismerjék a Szentírást. /…/ Másrészt pedig azt kértem a papságtól, hogy ebben az esztendőben törekedjünk a Szentírás szép felolvasására. Azt javasoltam, hogy mintegy állítsuk vissza az ősegyház lektori szolgálatát, hogy legyenek olyan felnőttek, fiatalok, akik egyrészt szépen tudnak olvasni, hogy a közösség méltó módon hallhassa Isten Igéjét, másrészt pedig olyanok, akik a Bibliával többet foglalkoznak, és így a Szentírást a közösség számára is érthetőbbé tudják tenni.” Voltak programok gyermekek számára, a papságnak a megyéspüspök tartott Bibliával kapcsolatos továbbképzést. „Sokan jelezték, hogy ebben az esztendőben sokkal közelebb kerültek a Szentíráshoz, hogy olvassák, és egyre inkább a saját könyvüknek érzik, és ezután az egyéni lelki életükben is nagyobb szerepet fog betölteni.” Nagy érdeklődés övezte azt a bibliakiállítást, amelyet az egyházmegye múzeuma az egyházmegyei könyvtár állományából rendezett, ahol számos ősnyomtatvány is található. A kiállítást nagyon sokan látogatták, meghívták például Szombathely összes iskoláját. Ehhez a bibliakiállításhoz kapcsolódott egy egyedülálló gyűjteménynek, a „Biblia bélyegeken” címmel rendezett bélyegkiállításnak a bemutatása, és ahol látni lehetett, hogy milyen gyönyörű bélyegek léteznek, amelyek a Szentírással kapcsolatosak. Végül a „Zarándokút Szent Pál útján” c. rendezett görögországi zarándoklat jelentőségéről, szépségéről szólt a megyéspüspök: „Zarándoklat célja az volt, hogy közelebb kerüljön hozzánk Szent Pál személye, a szentpáli könyvek. /../ A legfőbb élményt mindnyájunk számára az adta, hogy Szent Pál lelkületéből többet megértettünk, többet tettünk magunkévá, hiszen korunkban ugyanaz a helyzet, mint Szent Pál korában: Olyan világban élünk, ahol a krisztusi élet, krisztusi tanítás nem mindenki számára ismert, elfogadott. Ugyanolyan lelki-szellemi küzdelmeket kell megvívnunk, mint Pál apostolnak.” (Az interjú meghallgatása)

Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, Magyarország prímása országos és nemzetközi távlatokra is tekintő beszámolójában a következőket mondta: „Az esztergom-budapesti főegyházmegye területén rengeteg kezdeményezés volt. Kiemelkedik közülük a júniusban tartott esztergomi kongresszus, ahol különböző országokból érkező előadók beszéltek a Bibliáról. A kongresszus ökumenikus jellegű volt, tehát más felekezetek is szót kaptak. Nagyon értékes volt az esztergomi bibliakiállítás, amely esztergomi gyűjteményekből mutatta be a legszebb példányokat, kezdve a régi, kéziratos liturgikus bibliaszövegeken, folytatva a magyar nyelvű kéziratos kódexben fennmaradt bibliafordítással, a Jordánszky kódex-szel, azután a sok ősnyomtatvánnyal, régi kiadvánnyal. /…/ Ennek a kiállításnak a nagy nemzetközi sikere egy kicsit elővételezte az ősszel Budapesten az Országos Széchenyi Könyvtárban megnyílt bibliakiállítást, ahol a Biblia az egész magyar kultúrában betöltött szerepének a gazdagságával mutatkozott be. Ennek keretében bemutatásra kerültek azok a bibliai vonatkozások is, amelyek magyar irodalmi életünk és nemzetünk nagyjainak az írásaiban vannak. A budapesti kiállítás ugyanakkor interaktív is volt. /…/ Ezenkívül még igen sok más is történt, hittanversenyek, oktatási jellegű programok is megvalósultak, kiadások láttak napvilágot. Az idei évnek a nagy eseménye, hogy elkészült az Ószövetség cigány (lovári) nyelvű fordítása is, ezzel teljes lett a lovári Biblia.

A bibliai év gazdagságából nemzetközi rendezvényeket is meg kell említeni. A világegyház nem Biblia Éve néven hirdette meg az esztendőt, viszont a Rómában tartott püspöki szinódus ezt a címet viselte: „Isten Igéje az egyház életében és küldetésében.” Óhatatlan, hogy ilyen témaválasztás esetén ne kerüljön szó, mégpedig főhelyen, magáról a Bibliáról. Tudatosítottuk azt, hogy az Isten Igéje a legteljesebb értelemben maga Krisztus. Ő testté lett és közöttünk lakott, azonban Istennek az emberiséghez intézett SZAVÁT őrzi sajátos formában a teljes Szentírás. Ezért a Szentírásnak az értelmezéséről, a történeti-kritikai módszerről és más tudományos módszerek alkalmazásáról és korlátairól is tárgyaltunk, azután az egyház hagyományának és hitének a szerepéről, a biblia olvasásáról nagyon sokat hallottunk és tárgyaltunk a szinódus során. Azt hiszem, hogy a szinódus nyomán várható apostoli buzdítás lesz az, amely összefoglalja ezzel kapcsolatban a mai katolikus tanítást. Természetesen a Szent Pál évének rendezvényei is kapcsolódnak a Szentíráshoz, hiszen Szent Pál a Biblia egyik szerzője. Éppen ezért azok a kiállítások és zarándoklatok, amelyek ezzel kapcsolatban kerültek megrendezésre, szintén erősen magukon viselték a szentírási jelleget. A Biblia Évében különleges ösztönzéseket is kaptunk. Családonként is járt házról házra a Biblia. Ez Budapestről indult, helyi kezdeményezés volt. Azt hiszem, hogy akik megszokták, hogy a lakásban, a családban ott van a Biblia, mellette a kereszt, a Szűzanya és a pápa képe, akik megszokták, hogy rendszeresen olvasnak belőle, nem fogják abbahagyni az év vége után sem.”

Végül egy személyes élmény: „A személyes élményem egy éjszakai programhoz fűződik. A szinódus alatt megkértek minket, hogy olvassunk fel a Santa Croce di Gerusalemme bazilikában egy részletet a Bibliából. Ott néhány nap alatt folyamatosan felolvasták az egész Szentírást. A templom mindig tele volt hívekkel, akik imádságos lélekkel hallgatták ezeket a felolvasásokat. Amikor este a bibliaolvasás után nagy fáradtan hazaértem, láttam, hogy már elmúlt a vacsoraidő. Gondoltam: ennyit igazán megért, hogy Isten Szavát olvashattam. De akkor megszólított a Szent Márk háznak az igazgatója, és megkérdezte, hogy vacsorázott-e az eminenca? Mondtam, hogy nem. Erre ő hívott, hogy meg van terítve, és este tizenegykor kaptam vacsorát. Ez olyan személyes élményem, hogy ha az ember egy kis áldozatot is vállal az Isten Igéjéért, akkor százszoros kedvességgel hálálják meg. Ilyen lélekkel vegyük kézbe a Bibliát.” (Az interjú meghallgatása)

Sajtó: MKPK Sajtóiroda >>> Magyar Kurír (1) >>> Magyar Kurír (2) >>> Magyar Kurír (3) >>> Párbeszéd >>> VPA Hírporta >>> Euroastra >>>