A Békés-Dalos Újszövetség első hazai kiadása

Bencés Kiadó, Szt. Jeromos Bibliatársulat, 1991

 

A Szent Jeromos Bibliatársulat megalakulásának első pillanatától kezdve célul tűzte ki, hogy minél több Szentírás kerülhessen az emberek kezébe, minél olcsóbb áron. A határon túli magyarok is nagyon várták, hogy magyar nyelvű Szentíráshoz jussanak. Ezért szolgált nagy örömünkre, hogy az 1989-es változások után, amikor megszűnt hazánkban a katolikus könyvkiadás korlátozása, Békés Gellért OSB szerzetes úgy döntött, hogy az általa fordított Újszövetséget a továbbiakban itthon fogják kiadni. Társulatunk örömmel csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez, és a Panonnhalmi Főapátság mellett társkiadóként megjelentette ezt a közkedvelt szentíráskiadást. Hogy a kommunizmus évtizedei után milyen nagy szükség volt erre, az mutatja, hogy a Bibliatársulat elővételben 74.000 példányt adott el, kötetenként 70,- Ft-os áron.

Békés Gellért így foglalta össze a fordítás történetét: „1949-ben tízezrével szálltak hajóra a magyar menekültek, és indultak a világ távoli vidékeire. Ez azt is jelentette, hogy többségük soha többé nem tér vissza Magyarországra. A Rómában lévő katolikus magyar közösség szeretett volna ezeknek a menekülőknek a kezébe adni valamit, ami magyar és keresztény, ami hazájukhoz és a magyar egyházhoz köti őket. – Mi is lehetne-ez? – mérlegeltük. Szóba jött sok minden a rózsafűzértől a paprikáig. De nem találtunk semmit, ami egyszerre igazán magyar és igazán keresztény ajándék lett volna.

Végül valaki azt javasolta: Adjunk nekik magyar Szentírást. Az ötlet mindenkinek megtetszett. Igen ám, de honnan vegyünk ennyi magyar Bibliát? Természetesen, ki fogjuk szá­mukra adni, itt külföldön. De melyik szöveget? Hiszen a régi Szent István Társulat-i fordítás ebben a helyzetben nem lenne megfelelő (tele van régies kifejezésekkel, vala-valákkal), más fordítás pedig nincs. Nos, akkor le fogjuk fordítani az Újszövetséget szép, mai magyar nyelvre.

Nagy volt a lelkesedés. Aki csak tudott valamit görögül, mind összegyülekeztünk, úgy 15-20-an (pl. Hladky Endre, Mi­halovics Zsigmond, Kovalik Gábor), és egyik nap ünnepélyesen elkezdtük a munkát.  Mindenki lelkesen résztvett a fordítás­ban, hozzászólt, javasolt, segített, vitatkozott. El is készült egy hosszú délután Máté evangéliumából – összesen tíz vers. A végén megnéztük az eredményt, és csalódottan megállapítottuk, hogy ebben az ütemben bizonyára évtizedekig tartana a vál­lalkozás. Egy ideig tanakodtunk, aztán valaki meghozta a bölcs döntést:

–˙Itt a Békés Gellért, ő teológus (dogmatikát tanítottam az Anselmóban), és a Dalos Patrik, aki biblikus – majd ők ketten megcsinálják!

Mi pedig vállaltuk – és meg is csináltuk. Két éven át minden délután 3-tól 3/4 7-ig együtt ültünk, előttünk a görög szöveg, a Vulgáta, meg jó néhány modern fordítás, és dolgoz­tunk. Én fordítottam, Patrik pedig ellenőrizte, javította az ál­talam javasolt szöveget. Később egy időre (az Apostolok cse­lekedeteinél és a Jakab levélnél) Íróffy Zsolt bencés is bekapcsolódott munkánkba. Közben az ismerősök körében egyesek azt mondták: - Na a Békés Gellérték is jól megszedik majd magukat ebből a Szentírásból! - Erre aztán a római emigráció vezetőjének, a volt szentszéki nagykövetnek, báró Apor Gábornak írásba ad­tuk, hogy soha, semmiféle honoráriumot nem fogunk elfogadni ezért a munkáért – legfeljebb néhány tiszteletpéldányt az egyes kiadásokból.

Amikor elkészültünk, kiadót és pénzt kellett szerezni. Zágon József prelátusnak sikerült ez, a Pápai Magyar Intézet igazgatójának. Neki jó kapcsolatai voltak Németországban, ahol korábban működött. A Frankfurt melletti Limburgból egy rendi nyomdától kapta a legkedvezőbb ajánlatot. A német szedőnek nem volt egyszerű dolga a magyar szöveggel. Egész nyáron ott ültem mellette, és javítgattam a hibáit. Hetek multán persze már egészen jól kiismerte magát a magyar ékezetek dzsungelében.

1951-ben végül elkészült az első kiadás, és boldogan osz­togattuk idegenbe szóródott magyar testvéreinknek. Olyan sikere volt, hogy hamarosan újabb kiadásra volt szükség. A második kiadás már Rómában jelent meg. Ekkor készültek róla a filmek is, amelyeket azóta mindig újra fel lehetett használni. Mert az elmúlt negyven év alatt már tíz kiadás elfogyott. Előbb a kinti magyarok között terjedt, később azon­ban egyre többet kértek itthonról is. A megjelent 300-350 ezer példánynak a kétharmada Magyarországra került. 56-ban például egyszerre 50.000-et hoztunk haza.

Titkon mindig abban reménykedtem, hogy ezt az Új­szövetséget egyszer majd Magyarországon is ki lehet adni. Éle­tem egyik nagy álma teljesült most, hogy ezt megérhettem.”

A fogadtatás – A kiadáshoz szükséges (számunkra rendkívül hatalmas) összeg előteremtése nem volt könnyű. Egyik munkatársunk sorra járta a plébániákat, és előjegyzésben sikerült eladnia több tízezer példányt. Sok plébánia rendelt (és előre kifizetett) akár 500-1000 példányt is, mert a 70,- Ft-os ár rendkívül kedvező volt. (Később hosszú éveken át el tudták látni ebből a híveiket Szentírással.) Amikor végül elkészült az első hazai kiadás, mindenki nagy-nagy örömmel fogadta, hiszen ez az Újszövetség a vallásüldözés évtizedeiben a magyar fiatalok legkedvesebb és legtöbbet használt Szentírása volt. Most végre hazaérkezett, és mindenki kedvére és olcsón vásárolhatta.

Társulatunk ebből az Újszövetségből – hazai és külföldi jótevők érdeméből – a Szentatya látogatásakor 2.800 példányt osztott ki a Népstadionban a határainkon túlról érkező fiatalok között, és az azt következő év során további 15.000 példányt juttatott el a határon túli magyaroknak. (Ld.: Akcióink > > > )